A második világháborúban huszonéves katonaként a németek legyőzőit erősítette Regensburgban, majd Kaliforniába hazatérve a hangszeres dzsesszel szembeni ellenérzéseknek támadt neki, hasonló elánnal. E második csata már ujjgyakorlatnak bizonyult a legendás zongorista számára.
Dave Brubeck a ’40-es évek végétől vált egyre ismertebbé, a nagy áttörést 1959-ben a Take Five című száma hozta el neki, egyben a dzsessztörténelem első platinalemezét is. A közönség egyszerűen nem tudott szabadulni attól a bizonyos
ötnegyedes lüktetéstől,
amely Brubeck találmánya volt (bár a szerzeményt hivatalosan a szaxofonos Paul Desmond jegyzi).
A szokatlan metrum olyan természetességgel hömpölyög, hogy a nyakatekert ritmika ellenére máig ez a rádiókban leggyakrabban hallható dzsesszdal világszerte.
Pedig először maguknak az amúgy remek muzsikusoknak is majdnem beletört a bicskájuk: húsznál is többször kellett a stúdióban nekifutni, annyira nem akart összeállni a jól ismert, feszesen izgága alap, végül már a hangmérnök fújt takarodót.
Másnap született meg a műfaj első instrumentális slágere:
Brubeck bőven megelőzte korát azzal, ahogy az afrikai eredetű ritmusképleteket a nyugati klasszikus zene harmóniafűzéseivel ötvözte (személyesen Arnold Schönbergtől is vett leckéket egyébként).
Az egzotikus hangsorokat is igyekezett összebarátkoztatni saját műfajával, kézenfekvő példája ennek
Koto Song
című középtempós bluesszerzeménye, melyet tradicionális japán hangsorok (és a címben szereplő népi hangszer tónusai) ihlettek:
A metrikák és műfajok találkozása mellett az emberekében is mélyen hitt, akkor is, amikor ez még egyáltalán nem volt divat. Számtalan alkalommal tagadta meg például a fellépést
faji alapon szegregált
eseményeken, és többször utasított vissza felkérést azért is, mert fekete nagybőgősét másra cseréltették volna le a szervezők.
Mindemellett a lazulósan nyugis cool jazz egyik előfutára volt, és ha mindez még mindig nem volna elég, vastag keretes fekete szemüvegét
bármelyik mai hipszter megirigyelné.
Bő hat évtizedes karrierjét címszavakban is nehéz volna összefoglalni, Dave Brubeck művészi termékenységéről és korszakos jelentőségéről azonban mindent elmond, hogy életének utolsó évében a kiadói öt lemezt jelentettek meg tőle.
Pontosan tegnap volt nyolc éve, hogy zenével feltöltekezve távozott, egyetlen nappal 92. születésnapja előtt.
(Borítókép: Dave Brubeck 1961-ben. Fotó: ullstein bild / Getty Images)