A karácsonyról így ír Krúdy: „A mák és dió napja, mondja a régi szakácskönyv, amelyből néha a nagyapám módjára ebédelni és vacsorázni is szoktam, hogy hosszú életkort élhessek a földön, mint általában a régebbi magyarok.

Nem volt olyan ház Magyarországon, ahol a diós és mákos sütemények nem sikerültek volna e napon. Vajon termett-e elég mák, elegendő dió ez évben hazánkban, hogy mindenkinek patkó jusson az asztalára? A régi könyv azt mondja, hogy e sütemények nélkül nem érvényes a karácsonyi ünnep. Tán még a másvilági bíróság is valamiképpen felelősségre vonja az ünneprontót. Vajon mivel fog védekezni a magyar, aki a karácsonyi kalácsot elmulasztotta?”

Semmivel, mert ez valóban nehezen védhető. Ezért nem is baj, ha idejekorán, még jóval karácsony előtt  a tökéletes, nem repedezett, ugyanakkor márványos bejgli titkát firtatjuk, amivel büszkélkedni  lehet majd  a család és a vendégek előtt. Ön tudta, hogy a bejgli annak idején patkó formájú volt? Auguszt József cukrászmester ezenfelül olyan műhelytitkokat árul el, ami hozzásegít a sikerhez.