Helló, nyomozó! Aki valaha látta a Lucifer című sorozatot, az most szinte hallja Tom Ellis (Lucifer) jellegzetes walesi-angol akcentusát. Aki teheti, csak eredeti nyelven nézze, hallgassa, magyar felirat van hozzá.

Anno ugyanis, amikor 2016 januárjában ez a sorozat útjára indult, alkotói Tom Kapinosék és a Warner Bros. Television gurujai hiába álmodtak volna még újabb részeket a harmadik évadot zárva, a Fox TV csatorna kilőtte a kínálatából. Pedig DC Comics és a Vertigo képregénye valóban ígéretesnek tűnt arra, hogy a képregénytörténetből filmsorozat legyen, és kezdetben hozta is a tőle elvárt érdeklődést.

Merthogy egyszerre szánták humorosnak és szatirikusnak, és az alaptörténet is mi más volna, mint ilyen: Lucifer unja magát a pokolban, és ki/fel ruccan a Földre, az élők világába egy kis nyaralásra. Az ötlet kiváló, különösen úgy, hogy Lucifer nem pusztítani érkezik, hanem világot látni. Magával hozza egyik őrződémonát, Mazikeent is (Lesley-Ann Brandt), és azt hiszi, ez a világ is az övé...

És persze, hamar ráébred arra, hogy az emberek, akik isteni apjától megkapták a szabad akaratot, gyarlók és esendők. A sok finom adagolt bűn viszont olyan, mint a méz. Lucifernek legalábbis, aki csáberejével és sármjával maga a címlapról lelépett playboy.

A szerelem még Lucifert is sebezhetővé teszi

Eddig minden rendben is volna. De a pokol urát nagyon is érdekli a bűn, valamint az, hogy az emberek miért válnak csalóvá és hazuggá, tolvajjá és gyilkossá, ezért a rendőrségnél helyezkedik el társadalmi megfigyelőként, tanácsadóként. A nyomozónőbe (Lauren German) persze beleszeret.

És a nő is Luciferbe. Arról ugyan fogalma sincs, hogy a férfi valójában Lucifer, pedig ő ezt többször is elmondja, csak, ugye, nem kell mindent készpénznek venni,

S hogy a történet ne legyen ennyire egyszerű: a sztoriban Lucifer viszonyt folytat a pszichiáternőjével is (Rachael Harris); a nyomozónak van egy lánya, akinek az apjával, Daniellel (Kevin Alejandro) egy rendőrőrsön dolgozik. Ráadásul a mennyországból Lucifer után küldik testvérét, Amenadiel angyalt (D. B. Woodside), aki ahelyett, hogy visszaküldené Lucifert a pokolba, szintén megérez valamit és valakit az emberek jóságából.

És amikor két angyal, egy bukott és egy őrző együtt kezdni el felfedezni a földi élet szépségeit, az már olyannyira emberi, hogy ott több isteni erőre sincs szükség.

Amit látunk, az maga az élet, vagy olyasmi

Nagyjából ez az alaphelyzet, és nem csoda, hogy ez a sorozat eredetileg három évad után az emlékezeté vált volna.

• Ugyanis ha nincsen benne sok csoda, természetfeletti erő, varázslat, az a kamaszoknak nem biztos, hogy sokáig érdekes.
• Másrészről, ha minden epizódban olyan dolgok derülnek ki Lucifer számára, főként erkölcsről és erényről, vágyakról és vágyakozásról, amik amúgy komolyabb elmélyülést igényelnének, akkor az a felnőtteknek nem biztos, hogy kellően mély.
• Harmadrészt az is örök tanulság, hogy amit el lehet mondani egy évadban, azt nem kellene háromra, különösen ötre nyújtani.

S hogy a Luciferből immár 5+ is van, az annak is köszönhető, hogy elnézve ezt a sorozatot, amely olykor valóban önmaga paródiájaként billeg, a benne szereplők jól kitalált, jól felépített karakterek. Már-már archetípusok. Ennélfogva pedig szinte nincs olyan néző, aki egy-egy szituációnál, még ha a párbeszédek meglehetősen gyakran – gasztronómiai szakszóval is – alulkészültek, ne gondolna arra, hogy mindaz, ami lát, az lehetne az élete. Vagy valami olyasmi.

A képi világ, a mélyen nyomott színhatás, a sok közeli kép segít abban, hogy minden szituációban megteremtse a megfelelő nézői hangulatot – az elérzékenyüléshez, vagy éppen a csapkodáshoz, hogy ez most B, C, vagy Zs kategóriás sorozat is, vagy sem.

Ami azonban intellektuálisan is vonzó ajánlat ebben a sorozatban: azok a bibliai utalások, amelyek nem kívánnak különösebb teológiai ismereteket, és bizonyos bibliai szereplők felvonultatása (a bűne miatt meghalni képtelen Káin, az örök buja és csalfa Éva, vagy éppen Lucifer modelltestbe bújtatott anyja).

Ebből a szempontból a sorozat túlságosan sok ziccert is kihagy, de elvégre ez egy comic-vígjáték, könnyed és szórakoztató, nem túlságosan mély bölcselettel fűszerezett.

Amiben azonban maradandót hagy: az a pokol ábrázolása. Sok nézőben bizonyára felveti annak kérdését, amit amúgy is többen vallanak:

A sorozat a záróepizódjait várja, ami érthető is. A Lucifer elfáradt. Tinglitangli lötyögésben egyetlen sorozat sem mozdul előre. És ezen már csak egyvalaki tud segíteni: az Isten. Aki meg is érkezik, hogy még egyszer, utoljára, életet leheljen a sorozatba.