Eredeti másolatok – először viccesen hangzik, pedig komoly. Nyár közepétől láthatóak a Szépművészeti Múzeum száz éve készült antik és reneszánsz műtárgymásolatai a felújított komáromi Csillagerődben.
Valóban lehet egy másolat eredeti. Ilyenek például a híres képhamisítók művei, melyekre ma már nagyon drágán lehet licitálni. Ha pedig egy zseniális szoborról száz éve készült másolatról van szó, amely milliméteres pontossággal, kiváló anyagok felhasználásával, itáliai gipszöntő mesterek műhelyében készült, akkor az a tárgy saját jogon válik értékké, ilyen értelemben eredetivé.
Az csak hab a tortán, ha száz éve magyar megrendelésre azt a Bartolomeo Colleoni-lovas szobrot öntötték ki gipszből, nyolc méter magas talapzatával együtt, amelynek eredetije a XV. század óta hirdeti Velencében Verocchio mester bronzöntői és művészi képességeit.
2021 nyarától néhány hasonló méretű csodát, és több száz kisebb, de művészileg és művészettörténeti szempontból legalább ilyen jelentős antik és reneszánsz műalkotás gipszmásolatát is megnézhetnek a komáromi Csillagerődben.
A munka a Városliget megújítását szolgáló Liget Budapest Projekt csatolt részeként valósulhatott meg. Lényegében az tette lehetővé a romos komáromi Csillagerőd magas színvonalú felújítását, hogy
Baán László igazgató helyet keresett a Szépművészeti Múzeum antik és reneszánsz műalkotásokról készült gipszmásolat-gyűjteményének bemutatására.
A többségükben száz évnél is idősebb műtárgykópiák egy részét korábban a Szépművészeti Román Csarnokában állították ki, de sok közülük különféle raktárakban porosodott.
A pechesebb másolatokról időnként az eső mosta le a port, ami nem használ kifejezetten ezeknek a tárgyaknak.
Az évtizedeken át elhanyagolt komáromi Csillagerőd műemléki igényű felújítását, illetve azt a feladatot, hogy a jövőben korszerű múzeumi és közösségi térként funkcionálhasson az épületegyüttes, Mányi István Ybl Miklós-díjas építész oldotta meg.
Ez a terület már az ókorban is fontos átkelőhelynek számított, mivel itt a Duna mindkét partja sík. A XIX. században már öt erődből álló rendszer védte a stratégiai szempontból fontos helyet.
– kezdte a rómaiaknál Mányi István, mielőtt körbevitt volna minket az épületen.
Az építész ezután Klapka György negyvennyolcas honvédtábornok komáromi helytállásával indokolta az osztrákok 1850-es döntését, miszerint megerősítik az erődrendszert, nehogy a rebellis magyarok újra elfoglalják.
Meg is erősítették alaposan, de mire húsz esztendő alatt elkészültek a munkálatokkal, haditechnikai szempontból tökéletesen elavult a katonai létesítmény.
Pedig munka és anyag volt benne bőven. Az erődöt vizesárkok védték, illetve földből is emeltek köré töltéseket, ahonnan a puskával lőhették volna az ellent. A tetejét három méter vastag földtakarás védte az ágyúgolyók és bombák ellen.
Mivel ágyúkkal soha nem támadták őket, a vaskos falaknak csak a viharos történelmi eseményekkel és a természet erejével kellett megküzdeniük. Ez elég jól sikerült, a hatvancentis téglaboltozatok és a tömör mészkőből készült nyílászáró keretek és lábazatok derekasan állták a sarat.
A Csillagerőd kezdetben helyőrségi laktanyaként szolgált, a két világháború között a Magyar Királyi Honvédség használta.
Később menekült lengyel katonatiszteket szállásoltak ide, majd internálótáborrá alakult. ezt követően felvidékről kitoloncolt magyar családok éltek falai között, majd a Vörös Hadsereg használta hadianyagraktárnak.
Hanyatló korszakában zöldséget tároltak a falak között. Végül káposztasavanyító üzem lett, majd üresen romladozott tovább az egykori erőd.
Amikor 2016-ban először jártam itt, akácerdőt találtam az épület tetején. Eredetileg őrölt kőporos, bitumenes aszfaltszerű szigetelés volt rajta, amit a fák gyökerei átfúrtak. Úgy átázott az egész, mint egy szivacs.
– folytatja az építész.
A hatalmas szobormásolatok kiállítására is alkalmas csarnokot a honvédek egykori gyakorlótere helyén építették fel. Mivel az erőd téglából és kőből készült, az új részeknél a hagyományos anyagoktól elkülönülő, de hozzájuk stílusában mégis szervesen illeszkedő betont alkalmaztak.
Az új központi csarnok padlóját négy méterrel az eredeti szint alá süllyesztették. A körbejárható külső részből a belső terem felé kialakított „negatív erkélyről” látható a lóháton feszítő zsoldosvezérek arca is.
Az üvegfalú lift emelkedése közben folyamatosan változó perspektívából figyelhetőek meg a reneszánsz mesterek alkotásai.
A csarnok nagy részét üvegfelületek határolják. Ha a belső teret kivilágítják, a Duna partján este elsuhanó vonatok ablakából meghökkentő látvány tárul az utasok szeme elé.
Az erőd dongaboltozatos termeiben, amelyeket egy eredeti formájában megőrzött folyosón lehet körbejárni, kaptak helyet az antik és a reneszánsz kópiák. A csarnok és a huszonhét kisebb terem mintegy 2500 négyzetméternyi kiállítási teret jelent.
Mindezek mellé modern kiszolgáló egységek, mosdók, múzeumshop, kávézó, vetítő- és előadóterem is megtalálhatóak az épület régi és új részeiben.
A külső térben szabadtéri színpadot is kialakítottak, ahová egy rejtett teherfelvonót is készítettek, amivel a színpadi felszerelést lehet szállítani, illetve a nézőtéri üléseket és díszletelemeket is levihetik a föld alatti raktárakba.
Az épületet akadálymentesnek tervezték, a gyengénlátók számára pedig Braille-írásos feliratokat helyeztek el.
A környezetbarát és energiatakarékos szellőző- és fűtőrendszer gépészete az alagsorban található, a légcsatornák a padló alatt kaptak helyet.
A kiállított tárgyakról Szőcs Miriam, a Szépművészeti Múzeum szoborgyűjteményének vezetője kezd mesélni a nagyteremben, ahol már áll Bartolmeo Colleoni velencei lovas szobra, Verrocchio mester tizenötödik századi emlékművének másolata. Itt állítják ki a Donatello-replikát is. Az eredetiben Padovában megcsodálható alkotás Erasmo de Narni padovai születésű zsoldosvezér emlékműve, akit Gattamelata – hízelgő macska – néven emlegettek kortársai.
– Az antikvitás óta először ez a két köztéri lovas szobor készült el a reneszánsz Itáliában. Talán nincs is több olyan gipszgyűjtemény, amelyben mindkettő megtalálható – mutatott rá a művészettörténész.
A Colleoni-szobor azért is különleges, mert a talapzatát is megrendelte a múzeum. Ehhez külön engedélyt kellett kérniük az olasz kormánytól.
A lovas szobrok mellett a nagycsarnokban látható lesz egy Nicola Pisano-szószék, amelynek eredetije Sienában látható. Ott állítják ki a firenzei Paradicsom kapuját is. A Porta del Paradiso nevet Michelangelo adta, aki remekműnek tartotta Lorenzo Ghiberti alkotását.
A műtárgymásolatok készítése a tizenkilencedik században terjedt el Európában, majd a tengeren túl is – árulta el Szőcs Miriam. Akkoriban sorra alakultak a közgyűjtemények, azzal az idealista céllal, hogy megmutassák, mennyi szépség van a világon, azoknak is, akik nem láthatják eredetiben a műkincseket. Ez napjainkban sajnos ismét aktuális probléma.
1867-ben nemzetközi egyezményt kötöttek, amely támogatta a másolatok elkészítését. Uralkodók és államfők írták alá. Ezt követően jöttek létre az erre szakosodott öntőműhelyek az olyan központokban, mint Firenze és Milánó, ahol szakszerűen készítették a másolatokat.
Olyan hatalmas méretű műemlékről is képesek voltak kópiát készíteni, mint a több mint 38 méter magas római Traianus-oszlop.
Magyarországon a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Pulszky Ferenc kezdte el vásárolni az antik műtárgyak másolatait. Már akkor is felmerült, hogy középkori reneszánsz alkotásokat is vegyenek, de megfelelő épület híján erre várni kellett. A Szépművészeti Múzeum épületét, ahol erre alkalmas tereket alakítottak ki, 1900-ban kezdték építeni. A tízes években viszont már az eredeti tárgyak gyűjtése, kiállítása lett a korszerű múzeumi irányzat.
A végső gyűjtemény körülbelül ezer darabból állt, melyből 650-700 antik másolat, a többi középkori és reneszánsz tárgy volt.
A második világháború közeledtével a múzeum eredeti műkincseit igyekeztek biztonságba helyezni, az értéktelennek tartott másolatok maradtak a termekben. Sok megsérült, vagy el is tűnt. Az ötvenes évek elején az épségben maradt másolatok jelentős részét a Román Csarnokba helyezték el, ahol szintén akadtak bajok.
A Colleoni-szobor például másfél évig is ázhatott egy sérült tetőablak miatt.
A komáromi erődfelújítás egyik célja az volt, hogy a gyűjtemény minél nagyobb részét mutathassák be méltó körülmények között. A Csillagerődben nagyjából háromszáz másolatot állítanak ki.
A kiállítás nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a szobrászat leghíresebb alkotásait egy helyen nézhessék meg a látogatók, de plasztikusan megfigyelhető lesz például az antik művészet reneszánszra gyakorolt hatása is.
Hagyományos és digitális tartalmakkal kiegészítve a múzeum számos, a kollekció sajátos történetére, a gipszmásolatok készítésének technikájára vonatkozó információkat is nyújt. Ráadásul Komárom egy iskolák és családok számára is vonzó turisztikai célponttal és kulturális intézménnyel gazdagodott.
(Borítókép: Czerkl Gábor / Index)