A tudatos gondolkodás mellett érvel Tóth Máté (Tibi atya oldal egyik alapítója), a nemrég megjelent Hát téged meg ki kérdezett? című könyvében.
Rengeteg különböző témában fejtegeti gondolatait, leginkább olyan dolgokat boncolgat a különböző fejezetekben, amik kicsit új keletűek, hisz legtöbb esetben a médiához köthetők, de nem az az érdekes bennük, ami kézzelfogható és egyértelmű, hanem létrejöttük és hatásuk az emberre.
Tóth Máté, aki Tibi atya egyik alapítója és a márka arca, munkája és médiával átitatott élete során sokat tapasztalt arról,
Több vállalkozásba belekezdett, így a könyvben beszél a gyűlölt hétfők jelenségéről, a piramis felépítésű cégek motivációjáról, emberi naivitásról.
Lényegében tényleg azokat a tapasztalatokat, gondolatokat és tanulságokat írja le, amilyen jelenségekkel az élete során találkozott, a könyvben próbál ezek mögé nézni.
Azt azért érdemes tudatosítani, hogy ezek az ő megfejtései az adott témákról. De írja is, hogy nem ezeket kell készpénznek venni, csak arra próbálja ösztönözni az olvasóit, hogy
semmit se fogadjanak el, próbáljanak egyértelműnek tűnő jelenségeket kívülről vizsgálni.
A könyv alapjául részben az Instagram-oldala szolgált, ahol heti szinten tart kérdezz-feleleteket követőivel. Az emberek az esetek nagy többségében komoly témákról akarnak vele beszélgetni, innen jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy akkor ezt talán könyv formátumban is kiadja.
Nemrég egy interjúban beszélgettünk vele erről is, meg arról, mi mindent meg akart írni.
Például a pályaválasztásról, a továbbtanulásról. Ő ugyanis elvégezte az orvosi egyetemet, mégsem helyezkedett el a szakmájában, helyette inkább megvalósította az álmait, és emiatt elég sokan felnéznek rá, akik az érettségi küszöbén még azt sem tudják, mit szeretnének másnap reggelizni, nemhogy azt, mivel foglalkoznának életük végéig.
Persze nekik sem azt tanácsolja, hogy ők is nyissanak kocsmát és legyenek véleményvezérek, csupán hangsúlyozza, hogy mindenki jó valamiben. Amellett is érvel, hogy ma már nem is az a szokás, hogy mindenkit egyetlen szakma határozna meg életében.
Az orvosin tanultak alapján rengeteg olyan viselkedésformát ír le, amiket megtámogat anatómiai ismeretekkel, például, hogy egyes szituációkban hogyan működik az agy.
Félreértés ne essék, Tóth Máté nem találta fel a spanyolviaszt.
Felismeréseihez saját tapasztalatain és hibáin keresztül jutott el, ezért elég valószínű, hogy sokaknak nem ez a könyv mutat újat, de az soha nem árt, ha más példáján gondoljuk át a saját megoldásainkat.
Az írók ma már közvetlen és gyors visszajelzéseket kaphatnak az olvasóktól, Tóth Máté ezeket a leveleket előszeretettel osztja meg saját Instagram-oldalán. A visszajelzésekből egy dolog mindenképp leszűrhető: az emberek hálásak ezért a könyvért.
Ami talán kicsit hiányzik a könyvből, az a dolgok személyes vonatkozásának leírása.
Az orvosi szemszögek, az anekdoták ugyan jók, de az írói személyes példák is értékes szempontok lehetnének. Márpedig a személyesség hiánya mindig magában rejti az általános igazságok megfogalmazását.
A könyv ugyanakkor – talán éppen az előzőekben jelzett hiányosságnak köszönhetően – a személyeskedést is mellőzi. Ez pedig mérhetetlenül pozitív dolog.
Szóval fröcsögés nincs a könyvben, még a felkapaszkodó celebek negatív példáin sem.
Pont ezekért a dolgokért lehet ez a kötet tényleg hasznos azoknak az útkereső fiataloknak, akikre millió oldalról ömlik mindenféle hatás, és döntéseikből kihagyják a gondolataikat.
Talán nekik szól ez a könyv, hiszen olvasása kikapcsol, az olvasó fókuszálhat az írott szövegre, a mondatokban megbúvó gondolatokra.
Maradjunk meg valahogy embernek ebben az elszemélytelenedett, belső vágyainkra, félelmeinkre ható manipulálással teli világban. Olyan embernek, akinek van értékrendje, van egy egészséges tartományban működő morális iránytűje...
Jelenleg a gyűlölködés, a lehúzás, a fröcsögés, tehát minden olyan tevékenység, ami nem igényel különösebb kognitív funkciót, az divatos...
Én mégis azt tanácsolnám, hogy ne spórold meg magadnak a könnyebb utat, mert az mindig csapda...
Törekedj arra nap mint nap, hogy fejlődj!