Kihagyott ziccer, vagy reneszánszát éli a 2005-ös sikersztori? Sajnos inkább az előbbi...
A napokban került a könyvesboltok polcaira az első adag Midnight Sun-fordítás, magyarul az Éjféli nap című regény. Az eddig csak angolul megjelent kötet nem más, mint a 2005-ös sikersztori, az Alkonyat (Twilight) sorozat első részének átírása.
A milliók által jól ismert és imádott kultikus történet most azonban nem a főszereplő, Bella Swan, hanem vámpír kedvese, Edward Cullen szemszögéből íródott.
És ez a probléma. Mármint nem az, hogy a fiú a narrátor, hanem hogy az első részt dolgozták át, nem pedig a másodikat, vagyis az Újhold (New Moon) címűt. A rajongók könnyen kitalálják, hogy miért ez utóbbit kellett volna...
A szerző, Stephenie Meyer 2008-ban fejezte be az Alkonyat-sorozatot (Alkonyat, Újhold, Napfogyatkozás, Hajnalhasadás), és már ekkor tudni lehetett, hogy az írónő nem vesz könnyes búcsút a számára világhírnevet hozó karaktereitől, és át fogja írni a sztori elejét.
A történetből azóta közel százötven millió példány kelt el,
a könyvek alapján készült filmek pedig – ha szakmai szemmel nézve nem is, de a nézettségi mutatók szerint – hihetetlenül sikeresek voltak. A korábban „beígért” Éjféli napra tehát 12 évet kellett várni, de még így is erősen kétséges, hogy megérte-e a várakozás.
Edward szemével nézve sebészi pontossággal látunk a korábban homályosnak tűnő részletek mögé (ehhez persze a vámpír páratlanul éles látására is szükség volt...), azt azonban nem lehet mondani, hogy túl sok ilyen rész lenne a könyvben.
A sztori ugyanis szinte szó szerint lemásolja az első részt,
és nagyon kevés újdonságot tud felmutatni a pár bimbózó kapcsolatáról. A szaftos jelenetek elmaradtak, a megannyi apró díszítőelem sem került a helyére. Az egyetlen eltérés, hogy most Edward szenved, nem pedig Bella. De ugyanúgy.
Azért néhány ismeretlen szál is belekerült a sztoriba, mint például a Cullen família tagjainak kapcsolatrendszere. A rokonok közötti viszonyok ismertetése és azok gondolatainak megfejtése, a gondolatfoszlányok és jövőképek Edward és Alice általi kihallása viszont sokszor annyira „in medias res”, hogy néha az olvasó is belezavarodik (még úgy is, hogy nem túl bonyolult olvasmányról van szó). Az író mentségére legyen mondva, hogy az ember gondolatai is a semmiből törnek fel.
A könyvet a külföldi kritikusok szerint túlírta a szerző, ez pedig a magyar változatot olvasva is szemet szúr.
A sztori persze ugyanaz, a fordítás itt nem oszt, nem szoroz, habár érzékelhető a stílusbeli eltérés a korábbi regényekhez képest. (Nem csoda, hiszen más a fordító.)
A legnagyobb baki mégsem a suta szerkezet vagy a kimondottan lapos történetvezetés, hanem a könyv maga. A sorozat második kötete, az Újhold ugyanis sokkal inkább méltó lett volna az átírásra. Tudniillik ebben a regényben Edward szinte alig szerepel, semmit nem tudunk meg róla és az ő életéről abban a fél évben, amíg magára hagyta a szerelmét. Igazi elszalasztott lehetőség tehát, hogy nem az Újhold lett újrakomponálva. Úgy talán valóban Edward eddig rejtegetett érzéseit ismerhette volna meg az olvasó...
Kaptunk tehát egy rosszul fűszerezett, indigópontosságú másolatot. Ehhez nem lett volna szükség tizenkét évre. Legfeljebb kettőre.