A különböző fesztiválokon nagy sikerrel bemutatott magyar horrorfilm, a Post Mortem rendezője, Bergendy Péter már azzal is kiegyezne, ha májusban be tudnák mutatni jó ideje kényszerből dobozban szunnyadó alkotását. Horrorisztikus időket élünk, és ez akár kedvezhet is egy horrorfilm fogadtatásának. A rendező az Indexnek beszélt a forgatás örömeiről és a várakozás nehéz hónapjairól.
Mikorra tervezték a premiert?
Halloweenkor, vagyis 2020. október 31. környékén akartuk bemutatni a Post Mortemet, amikor hagyományosan a horrorfilmeket szokták. Aztán átraktuk januárra, de az sem lehetséges. Így meglátjuk, hogy ez a január hogyan alakul. Bár az az igazság, hogy a mozikat addig nem fogják megnyitni, amíg az oltás tömegessé nem válik, és a járvány nem csillapul. A nézőket igazából az amerikai filmek fogják a mozikba visszacsalogatni, de erre még várnunk kell.
Egyelőre a Netflix tarol a filmpiacon, pontosan a bezárt mozik miatt.
Így van. Rettenetesen megerősödnek a streamingszolgáltatók. Kérdés, ha majd helyreáll a világ rendje, akkor a nézők visszaszoknak-e a mozikba.
Az ön filmjének az egyik főszereplője a most 14 éves Hais Fruzsina. Hogyan fedezte fel erre a szerepre?
Az úgy kezdődött, hogy Dorkával, a nővérével sokat forgattam reklámfilmeket, hiszen reklámfilm-rendező is vagyok, és mindig az járt a fejemben, hogy neki kéne alakítania Annát a Post Mortemben. Csakhogy annyira elhúzódtak az előmunkálatok, a forgatókönyv megírása, hogy Dorka kinőtt a szerepből. Akkor elkezdtünk keresgélni tíz év körüli lányokat, és hirtelen beugrott, hogy hiszen Dorkának van egy éppen ilyen korú húga. Így lett övé a főszerep.
Fruzsi a Post Mortemmel debütál filmvásznon?
Nem, már szerepelt a Duna Televízióban sugárzott sorozatban, a Csak színház és más semmi című szériában, továbbá a Berlin Stationben. Nem újonc, de mi akkor ismerkedtünk meg.
Bevált?
Igen, határozottan.
Egy gyereknek nem nehéz egy ilyen rémes szerepbe beleélnie magát? Egyáltalán: gyerekkel macerásabb dolgozni, mint felnőttel?
Nem is tudom… Úgy gondolom, hogy mivel a gyerekek szokták szeretni a horrorfilmeket, és gazdagabb a fantáziájuk, ezért jobban bele tudják képzelni magukat ezekbe az abszurd helyzetekbe. És hát egy horrorfilm forgatása igazából játéknak minősül, mi együtt játszunk a szereplőkkel, együtt találunk ki olyan dolgokat, amiktől félni, megijedni lehet. Ez egy közös kreatív munka! Szerintem Fruzsi nagyon jól vette ezt az akadályt.
Élvezte a forgatást?
Igen! Nagyon felkészült volt, tudta a szövegét, egyszóval jó volt vele dolgozni.
Hogyan szereztél tudomást arról, hogy készül egy Post Mortem című film? Bergendy Péter rendező azt mondta, eredetileg a nővéredben, Dorkában gondolkodott, aki az Oscar-díjas Mindenki főszereplője volt, de ő, úgymond, kinőtt a szerepből.
Ez is igaz, de elmentem a castingra, és ott beváltam. Először is be kellett mutatkoznom, elmondtam, hány éves vagyok, mit tanulok, szabadidőmben mit csinálok…
Tényleg, mit csinálsz?
Úszom az UTE-ban, Magyarovits Zoltán edző csoportjában. A nővérem, Dorka pedig a Staminában.
Szóval, a casting…
...aztán pedig el kellett játszanom egy jelenetet. Amolyan helyzetgyakorlat volt, el kellett képzelnem, hogy az erdőből előjön egy lény – mondjuk azt, hogy szörnyeteg –, én egy társaságban vagyok, és a társaság tagjai felugranak a buszra, hogy elmeneküljenek, én is felugranék, de megtelt a busz, és nekem könyörögnöm kell, hogy felvegyenek. Rémes szituáció. Volt még egy jelenet, hogy hirtelen szembekerülök a lénnyel, és akkor mit csinálnék.
Horrorfilmhez horror-helyzetgyakorlat. Ezek szerint élethűen ijedtél meg.
Igen. De már nem mindenre emlékszem, majdnem három éve volt.
Hát ez az! Nem aggaszt, hogy még mindig nem tudták bemutatni a filmet?
Dehogynem, nagyon várom már. Úgy tudtam, hogy januárban bemutatják, de abból már nem lesz semmi, hiszen a mozik zárva vannak. Én egyébként már láttam a kész filmet…
Jaj, nehogy lelődd a poént!
Dehogy!
Élvezted a forgatást?
Nagyon! Hosszú ideig tartottak a munkálatok, és legalább volt időm megismerni a stábot, nagyon jó fejek voltak! Mindennap úgy mentem oda, hogy alig vártam a kezdést, és hogy találkozhassam ezekkel az érdekes, izgalmas emberekkel.
Lesznek forgatásaid a közeljövőben?
Nem, mert a közelmúltban szerepeltem két diplomafilmben. Nagyon jólesett, hogy két végzős rendező szakos hallgató is felkért, hogy vállaljak szerepet a vizsgafilmjében. Ezek a filmek is mennek majd fesztiválra!
Szuper! Ezek szerint már ismernek az itthoni filmes körökben. Színésznő leszel, ha nagy leszel?
Hát ezt most még nem tudom, de ez sem kizárt. Említettem már, imádom a forgatásokat. De egyelőre első a tanulás – négy egész öt az átlagom – és az úszás. A színészeten ráérek még gondolkodni.
A régmúltban, diákkoromban, amikor autóstoppal eljutottam a katalán tengerpartra, Sitgesben – senki sem fogja kitalálni: szicsesznek kell ejteni –, láttam a hatalmas plakátokat, hogy a horrorfilmek fővárosa. Tudtommal az ottani fesztiválon is megfordult a Post Mortem.
A sitgesi valóban a legnagyobb fantasztikusfilm-fesztiválnak számít Európában – nemcsak a horror, hanem a fantasy és a sci-fi is ide tartozik –, a kontinens legjobb, ezekbe a kategóriákba tartozó filmjeit mutatják itt be. Már önmagában az is elismerés volt, hogy több száz mozi közül a Post Mortem bekerült a versenyprogramba, nekünk már ez kitüntetés volt. Bevallom, amikor forgattuk a filmet, már akkor az álmaink netovábbja volt, hogy jussunk el a sitgesi fesztiválra, és – sikerült. De több más hasonló profilú fesztiválra is eljutottunk, és mindenütt be is kerültünk a versenyprogramba. Még az A kategóriás varsói fesztiválon is ott volt a Post Mortem a fő versenyprogramban, és ez még számunkra is meglepetés volt. Mert, ugye, ez nem nagyon szokás horrorfilmeknél. Talán ebből is kitűnik, hogy törekedtünk a minőségre. Szóval, a fesztiválszervezők szerették a filmünket, a rangos Trieszti Science+Fiction Fesztiválon pedig díjazták is.
Amikor elkezdték forgatni a Post Mortemet, még híre-hamva sem volt a Covid–19-nek. Nyilvánvaló, semmi tudatosság nincs abban, hogy a filmjük ugyancsak egy pandémia, a spanyolnátha-járvány idején játszódik.
A célunk az volt, amikor Hellebrandt Gábor alkotótársammal, a film kreatív producerével elkezdtünk gondolkodni ezen a történeten, hogy egy olyan korszakba helyezzük, ami a magyar történelem része, másrészt pedig amely súlyos, mondhatni, tragikus tartalmú. Amikor megszaporodhatnak a természetfeletti jelenségek. Ezért választottuk az első világháború utáni időszakot, a háborús veszteségek, a spanyolnátha okozta sokk hónapjait. Ebben a miliőben egy horrorfilm jól tud működni.
Nem árthat a filmnek, hogy egy kicsit sok időt tölt dobozban?
De, lehetséges. Ilyen még nem nagyon volt a filmipar történetében, hogy filmek százait nem tudják bemutatni, hogy a premiereket tömegestől halasztják. Nagy filmek, széles közönségnek szánt alkotások sínylődnek dobozban. Meglátjuk, milyen lesz a Post Mortem fogadtatása. Az biztos, hogy eltelik egy jó idő, mire a moziipar helyre tud állni. De addig nem lehet várni a filmünk bemutatásával, amint lehet, bemutatjuk, még azon az áron is, hogy esetleg szerényebb lesz a vártnál a nézőszám. Ugyanakkor most is olyan korszakot élünk, mint a spanyolnátha-járvány idején, szorongások vannak bennünk, ami elvileg hozzájárulhat a filmünk sikeréhez. Az ilyen vészterhes időkben többen néznek horrorfilmet, ez még akár kapóra is jöhet. Másrészt a Post Mortem azért készült, hogy a közönség borzongjon, rettegjen, és a végén a feszültség kijöjjön az emberekből, plusz magyar tematikájú, magyar környezetben és egy fontos történelmi korszakban játszódik, ezért az első visszajelzések alapján nem kizárólag a horrorfilmek kedvelőit fogja megszólítani.
Sajnos, kényszerpályán mozognak, mert amíg fel nem oldják a mozizárlatot, addig nem lehet bemutatni az alkotást.
De ha feloldják is, és kötelező marad a távolságtartás, sajnos egy horrorfilmet nem lehet úgy nézni, hogy kötelezően két üres szék van az emberek között. A közös borzongás, az összebújás szerves része a horrorkultúrának. Nem tudom, hogy lesz ez…
Nézegettem a kommenteket a film honlapján, az egyik olvasó nagyon szellemesen megjegyezte: „Nem is tudtam, hogy Ryan Reynolds is szerepel a Post Mortemben…”
Igen, Klem Viktort, a férfi főszereplőt sokan szeretik, és tényleg hasonlít az amerikai sztárra. Láthatták őt tévésorozatokban, kedvelt arc, bízom benne, hogy plusznézőket fog hozni a mozikba.
Ha arra kérném, tippeljen, mikor mutatják be a filmet, mit jósolna?
Már akkor örülnék, ha a bemutató időpontja május lenne. Ezzel kiegyeznék. Bár amikor arról volt szó, hogy 2020 októberében be tudjuk mutatni – akkor akartak kirukkolni az amerikaiak a Halloween-franchise legújabb részével, de egy évvel eltolták a bemutatót –, és végül nekünk sem sikerült a járvány második hulláma miatt, arra gondoltunk, hogy a legideálisabb premieridőpont számunkra is 2021. október 31. lenne. De két évig nem maradhat dobozban egy alkotás. 2019 októberében pedig azért nem lehetett bemutatni, mert még dolgoztunk a filmen. Ugye, a 41 napos forgatás után bő fél-háromnegyed év volt a vágás, és utána még ott voltak a számítógépes utómunkálatok, a CGI. Sok a trükk, aminek többségét remélhetőleg nem lehet észrevenni, mert sokat finomítottunk a felvett környezeten. Mai helyszíneken forgattunk, ezeket ki kellett szedni a háttérből, meg természetesen a drótokat is, amiken lógtak a szereplők. Ezek persze látványos, ám időigényes megoldások. A filmhez magas minőségű, kortárs klasszikus zene született, ehhez is idő kellett, nem beszélve arról, hogy ki kellett találni, milyen legyen például egy kísértet hangja. Szóval, nem volt egyszerű.
A Post Mortem nem éppen kis költségvetésű film.
A CGI-technika, a computer generated imagery, magyarul a számítógéppel előállított képek sokba kerülnek. A film viszonylag volt nagy költségvetésű: 866 millió forintba került, plusz áfa, ami soknak tűnik, de egy alacsony költségvetésű, pár szereplős amerikai horrorfilm mai környezetben, mai ruhákban – az ennek rendszerint a duplája. Egy olcsó amerikai filmnek a feléből kellett megcsinálnunk. Ha a Post Mortem Amerikában készül, igazi horror lett volna. Nem csak a műfaja, hanem az ára… Egyébként a CGI-technika nálunk is rendelkezésre áll, de annyira időigényes, olyan sok szakember, gépidő kell hozzá, hogy emiatt költséges. Az sokat számított, hogy mindenki óriási lelkesedéssel, már-már szerelemből dolgozott a filmen.
Hol forgatták a filmet?
Döntő részben a szentendrei skanzenben, mert 1918-as falut ma már nem nagyon lehet találni Magyarországon. Nyíregyházától kezdve a Felvidékig sok helyszínt megnéztünk, végül Szentendre győzött. Egyrészt magam is sokat forgattam már ott, másrészt közel van Budapesthez, és fontos volt, hogy például a budapesti színészek este fel tudjanak lépni a színházukban, és ne kelljen utaztatni a stábot. De bizonyos külső díszletrészeket felépítettünk a fóti stúdió területén, más enteriőröket a Stúdió4 nevű műhelyben, és kisebb jeleneteket Pilisszentivánon, Sóskúton, Tárnokon, Aszódon vettünk fel.
Mondhatok valami biztatót zárásképpen?
Elkelne…
Még a James Bond-film is dobozban van, szóval, fel a fejjel!