Tizennégy gyönyörű évet töltöttem itt, és most már 104 éves vagyok – mondta viccesen az Indexnek Balázs Péter igazgató arra a kérdésre, miért nem indul a szolnoki Szigligeti Színház tavaly decemberben kiírt igazgatói pályázatán.
Még fél évig, június 30-áig dolgozni fogok, addig tart a megbízatásom, így egy ideig együtt dolgozom majd az új igazgatóval is, hogy átadjam neki a színházat. Hogy kik pályáznak, nem tudom, nem is lenne illendő ez után kutakodnom. Remélem, az új igazgató ugyanúgy fogja szeretni a színházat és a társulatot, mint én. Itt szinte ugyanaz a társulat az elmúlt 14 évben, alig volt fluktuáció, és gyakorlatilag a színházban mindenkit a barátomnak mondhatok. Én mindig azt vártam a társulatomtól, hogy legyenek önállóak. Ahogyan Ford, az amerikai autógyár igazgatója: amikor elment nyaralni, a gyárat a részlegvezetőkre bízta. Ha valahol esett a színvonal, mire visszajött, az adott részlegvezetőt elbocsátotta.
Arról, hogy milyen érzésekkel távozik, Balázs Péter az Indexnek ezt mondta: „Nagyon büszke vagyok a színészekre, akiket vezethettem, s bár
a színház sok megbecsülést nem kapott a sajtó részéről, annál több haragot,
és ez sajnos rávetül a beérett, nagy színészeinkre is, mégis csodálatos volt ez a tizennégy év. Amikor kineveztek 2007-ben, egyfajta népszínház mellett tettem le a voksomat, amiért kaptam is rendesen támadásokat, de meg kell nézni a repertoárunkat. Mi játszottuk Dürrenmatt-tól A fizikusokat is,
a népszínház ugyanis nem azt jelenti, hogy este hét után bukfencelések következnek, hanem egy eklektikus műsortervet.
De nem lehet mindig Bánk bánt se játszani, mert nem jönnek el az emberek. Én 120 bemutatót tartottam 14 év alatt a nagyszínpadon, és számtalant a kisszínpadon, létrehoztuk a színészházat, ahol 20 színész lakik rendkívül kedvező feltételek mellett, megcsináltuk az Ádámok és Évákat, az országos középiskolai versengést, részt vettünk a Lázár Ervin programban, aminek lényege, hogy színházi körülmények közé kerüljenek azok a gyerekek is, akiknek a szülei nem tudnák ehhez hozzásegíteni őket. Két, Kaposváron végzős fiatalt is szerződtetünk a következő évadra, mert fontos a társulat megújítása, fontos, hogy jöjjenek a fiatalok.
Jelenleg átépítik a színházat, és a pandémiával is meg kellett küzdenünk,
egész évben a megszorítások után loholtunk.
Az utolsó előadás 2020. március 6-án volt, a Nyitott ablakok, ez az én rendezésem, jelenleg pedig azt csináljuk, hogy a bérletes előadásokat lejátsszuk közönség nélkül, felvétel készül róluk, aznap este pedig a bérletesek megnézhetik streaming verzióban, illetve e-jegyet váltva bárki más is. A szilveszteri kabarénkat így például 465 helyett (ennyi a férőhely a színházban) 1800-an láthatták.”
Balázs Péter, aki rendezései közül A fekete szárú cseresznyére és a Sárga liliomra a legbüszkébb, rendezni valószínűleg a megbízatása lejárta után is fog a színházban, illetve azt mondja, „játszani is jó lenne még”. Egy könyv is készül a színház elmúlt 14 évéről az általa rendezett Zsuzsi kisasszonytól mostanáig, a legjobb előadásokkal, történésekkel, emlékekkel, ebbe ő is ír. Akkor lenne boldogtalan, ha ez alatt a 14 év alatt csak igazgatta volna, nem pedig sikerre vitte volna a színházat.
Az új igazgató természetesen csinálhat más színházat a saját ízlése mentén, de nagyon fontos, hogy szeresse a társulatot, hiszen nélkülük nincs színház. A színházigazgatás tulajdonképpen szolgálat.
Az igazgató februárban kezdi meg utolsó rendezését: Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című darabját állítja színpadra. A tervek szerint az előadás premierje március végén lesz.
(Borítókép: Balázs Péter, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója a teátrum nézőterén 2015. január 13-án. Fotó: Bugány János / MTI)