A Bartók Színház direktora ismét indul az igazgatói székért, hogy folytathassa Dunaújvárosban megkezdett munkáját.
Első vezetői ciklusát követően újra pályázik a Bartók Színház direktori posztjára. Miért döntött így?
Öt év alatt nem lehet minden munkát elvégezni. Úgy érzem, sok mindent sikerült megvalósítani a terveimből, ám vannak befejezésre váró szakmai feladatok. Másrészt a közönség és a dunaújvárosi partnerintézmények visszajelzése is arra biztat, hogy folytassam. És már csak azért is befejezetlen a munka, mert a Covid-járvány miatt a színházak lényegében egy éve zárva tartanak. Mégis sokszoros a feladatunk a pandémia idején.
A védekezés mellett egyik napról a másikra kellett átállnunk egy olyan működési rendre, amire a színház történetében még nem volt példa.
A dráma a szemünk előtt és környezetünkben játszódik, nem a színpadon. Minden egyes pillanatát komolyan kell venni, hiszen emberéletekről van szó, és a mi esetünkben a művészeket, színházi dolgozókat, családokat érintő egzisztenciákról is. Mindent megtettem és megteszek a színház munkatársaiért, hogy biztonságban érezhessék magukat. Ezért is várom az időt, hogy újra kinyithassunk, és folytathassam a megkezdett munkát.
Hogyan látja, a Bartók Színházban hol lehet észrevenni, leginkább tetten érni az Őze-éra nyomait?
A színházcsinálás egy színházi alkotó számára egy egész élet munkáját jelenti. Számomra is. Alázattal és folytonos kíváncsisággal valósítom meg. Nálam az értékalkotásban a hagyomány és a modern egymásra hat:
újítás nélkül nincs hagyomány, újítás sincs hagyomány nélkül.
Az eltelt öt évben a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza elkezdett önálló színházként, kortárs népszínházként működni. Színházi rendje és rangja, arculata és hírneve lett. A prózai és a tánctagozat megtanult egymásra reflektálóan, egymástól elválaszthatatlan párbeszédben együttműködni. Kölcsönösen sokat tanulunk egymástól.
A Bartók Táncszínház – Vári Bertalan vezetésével – rendkívül komoly művészeti szerepkört tölt be a színház életében. Afféle új zenei műhely is formálódott a Bartók Színházban, jó néhány előadásunk alkotófolyamatához felkértünk kortárs magyar zeneszerzőket. Azt tervezem, hogy a színházat a következő években még ennél is jobban megnyitjuk a társművészetek felé.
Sikerült bebizonyítanunk, hogy vidéken is lehet komoly színházi életet szervezni, ősbemutatókkal, kortárs művekkel. A Bartók Színház ebben, merem mondani, példaértékűt teremtett. Folyamatosan hívnak minket fesztiválokra, bővültek koprodukciós kapcsolataink. A színház Dunaújváros nyitott műhelyévé vált.
De példaértékű a színházi nevelési programunk is, élvezzük a városi oktatási intézmények támogatását, és mindeközben ökotudatossá is váltunk: olcsóbbá tettük a színház működését, hozzájárulunk a fenntarthatóság gondolatiságának elterjesztéséhez. Az új periódusban egyébként többszörös ünnepre is készülhet a színház, ez benne van a pályázatomban. Akkor indítanánk el a Páskándi Géza kortárs magyar drámaírói pályázatunkat. A névhasználatra engedélyt kaptam az író özvegyétől, aki ajánlósorokat is írt a pályázatomhoz. Ez számomra komoly megtiszteltetés.
A Bartók Színház fenntartója felerészben Dunaújváros, felerészben az Emberi Erőforrások Minisztériuma ( Emmi ). A pályázat mennyiben szól a városnak, és mennyiben a minisztériumnak?
Szakmai pályázatot írtam. A pályázatom a nézőknek szól, a városnak, a régiónak, és természetesen a dunaújvárosi színháznak, a szakmának, a színházi világnak. Az elmúlt öt év eredményeire építem a jövőt, de új szakmai hangsúlyokkal, ez a pályázat egészéből kiderül.
Lehet tudni, hogy a pályázatot kik bírálják el?
Én nem tudom, de gondolom, hamarosan nyilvános lesz.
Azt tudja, hányan pályáznak még a Bartók Színház direktori posztjára?
Nem. Ezzel kapcsolatban semmilyen információm nincs.
Elképzelhetőnek vagy elképzelhetetlennek tartja, hogy kihívót kapjon – mondjuk – a minisztériumból?
Nem is értem ezt a kérdést.
Arra gondolok, ha felerészben az Emmi a fenntartó, lehet, hogy adnának egy direktort is a támogatásuk mellé.
Nekünk minden szakmai beszámolót az Emminek kell benyújtanunk. Eddig minden évben mindent rendben találtak, a beszámolóinkat elfogadták. Éppen a napokban jártam az államtitkár úrnál és az önkormányzatnál is, költségvetési tárgyalásokat folytattunk, és minden alapelvben meg tudtunk állapodni, ami a színház zavartalan működéséhez szükséges.
Csak azért kérdezem mindezt, mert színházdirektor-választásban tapasztalni lehet az Emmi akaratát. Egerben például Szőcs Artúr alighanem elnyerte a legrövidebb ideig regnáló direktor címet, amikor tavaly október végén a közgyűlés őt választotta a Gárdonyi Géza Színház élére, ám kiderült, hogy az Emmi támogatása nélkül a színház életképtelen lenne, így két hét múlva már a tárca támogatottja, Blaskó Balázs volt a régi-új igazgató.
A 2020-as év fordulópont volt a Bartók Színház életében, mert felerészben sikerült behoznunk az állami támogatást. Működési költségünk másik felét a város biztosítja. A szakmai munka során pedig közvetlen párbeszéden alapuló, működésünket eredményesen segítő és elismerő, kifejezetten jó munkakapcsolat alakult ki a színház és az államtitkárság között. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a tárca és Dunaújváros között az egrihez hasonló helyzet alakuljon ki. A Bartók Színház igazgatójaként a színházért vagyok felelős, és a felelősséghez hozzátartozik a jó szakmai kapcsolat a fenntartókkal.
De hát Kaposváron Fülöp Péter a Csiky Gergely Színház direktora, aki egyben az Emmi művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára is. Ezek után sem tartja elképzelhetőnek, hogy bárki is pályázzon a tárcától?
Forszírozhatja a kérdést, akkor is nem a válaszom. Másfelől egy ilyen döntés mögött mindig ott áll a város is, és remélem, hogy Dunaújváros, melynek vezetésével – ahogy említettem már – szintén nagyon jó a szakmai kapcsolatom, támogatja a pályázatomat, a folytatást.
És hogyan érzi, a Bartók Színház társulata is támogatja? Ezt lehet tudni?
Ezt tudni és érezni is lehet. Élvezem a társulat, a háttérdolgozók, de még a vendégművészek bizalmát is. Igazgatóként ez nagyon jó érzés. Köszönettel tartozom minden munkatársamnak ezért az öt évért, azért kiváltképpen, hogy a világjárványban is folyamatosan dolgoznak a színházért, a közösségért, a városért. Nem tudjuk, hogyan formálja át a világot a járvány. A hatása egyelőre megjósolhatatlan. De színházvezetőként nem hagyhatom – eddig sem hagytam –, hogy a bizonytalanság fogva tartsa a színházunkat, a társulatot, a kollégákat.
olyan idő jöhet, amikor nem tudjuk előre a helyes válaszokat, de fontosabbak lesznek a lehetséges válaszok.
Néhány nappal ezelőtt az egyik kollégám mondta is, hogy azért szeret itt dolgozni, mert ez egy emberséges színház. A pályázatomnak is ezt választottam mottójául, kölcsönvéve egykori mesteremről, Mensáros Lászlótól:
A színháznak abban is szerepet kell vállalnia, hogy segítsen visszaállítani az emberi szívélyesség légkörét.
Továbbra is törekszem az emberközpontú vezetésre, amelynek számomra az a lényege, hogy a vezetés a támogatásról szól. A jövő azonban a kilábalással kezdődik: a világjárvány okozta megpróbáltatásokon túljutva színházunk életét az újjáépítéssel indítjuk, amire már most is készülünk. Milyen jó lenne fenntartani az együttműködés, a másikra figyelés képességét akkor is, ha már elmúlt a vihar. Rajtunk múlik, hogyan és milyenné állítjuk helyre a kizökkent világot.
Borítókép: Őze Áron a Sándor Mátyás musical címszerepében a Bartók Színházban – Fotó: Ónodi Zoltán