Bodor Ádám ma már kizárólag kedvtelésből olvas, elsősorban prózát, és mivel bőven jut ideje mindenre, mást is. Korábban például krimit is, amit komoly, igényes műfajnak tart, a lektűrt viszont mindig is kerülte.

A 85 éves, Kossuth-díjas író erről a Hajónaplónak adott interjújában beszélt, amelyben azt is elmondta, hogy

amikor igazi nagy írót olvasok, a mai napig is egyetlen nagyszerű érzés hat át: ilyet én bizony nem tudok! Amikor írni kezdtem, inkább saját vágyaimnak, késztetéseimnek engedtem, a magam rendhagyó tapasztalataira támaszkodtam, és bíztam abban, hogy az alkotás kútfője és hitelességének biztosítéka természeténél fogva saját egyéniségemhez köthető.

Szóba került az idén kapott Baumgarten-emlékdíja is, ám a díjakról szerényen fogalmazott:

Nem a Jóisten, minden igazságos döntés legfőbb letéteményese osztogatja az arra érdemeseknek a legalkalmasabb időben, hanem gyarló, különböző értékek sodrása mentén ítélkező, nemegyszer elfogult emberek, így aztán valóban két eset lehetséges: vagy sor kerül rád, vagy nem.

A kortárs írók közül Vida Gáborról gondolja azt, hogy legutóbbi műveiben az irodalmi célkitűzéseken túlmutató, hiteles és meggyőző látleletet nyújt az erdélyi, romániai kisebbségi sorsról, a közelmúlt ottani közérzetéről. Mint mondja, megéri odafigyelni rá.