„Elkeserítő, hogy milyen hangon mentek neki egyesek Tóth Krisztinának. Ő a rá jellemző franciás eleganciával csak annyit mondott erre »bájtalan gesztus« – és valóban, nem szép dolog az online térben alpári módon üvöltözni senkivel, csak azért, mert nem értünk egyet a véleményével.”

Ezekkel a szavakkal védi meg költő kortársát Dragomán György író. Mindezt a Facebookon tette közzé, és ezzel ő is beáll azok táborába, akik szerint valami nagyon elromlott azon a téren, ahogyan az emberek manapság megnyilatkoznak, és hiányolja a normális, érvelő emberi hangot. Mint Dragomán fogalmaz: 

Nyugodtan lehet Jókait rajongva szeretni (Szalárdon, a hegyen nyolcvanhat nyarán az életmű jelentős részét olvastam el valóságos lázban égve – de azóta eltelt majd negyven év, és félek, ma már nem sok tizenhárom évest tudna hónapokon át lekötni egy menedékház polcán felfedezett Jókai-összes), de attól még igenis képeseknek kellene lennünk arra, hogy elgondolkozzunk például azon, milyen nemi szerepeket is közvetítenek Az arany ember nőalakjai, és hogy milyen érzés egy mai kamasz lánynak ezekkel a szerepekkel szembesülni.

A bejegyzésben Dragomán leírja, hogy Krisztával egyetemista kora óta barátok, őt is és az írásait is nagyon nagyra tartja, és még azt is tudja, hogy szívügye az olvasó gyerekek nevelése. Egy példát is hoz, amikor Tóth Kriszta négykötetes olvasókönyv-sorozatot szerkesztett Valaczka Andrással közösen, Irodalmi Ikerkönyvek címmel. Ebben fiúknak és lányoknak külön-külön ajánlottak olvasmányokat ötödiktől nyolcadikig.

Annak idején a költőnő így nyilatkozott erről a Fejér Megyei Hírlapnak, amikor megkérdezték tőle: Szerinte hogyan lehet ma az olvasás szeretetére nevelni a tizenéves korosztályt?

Három évig dolgoztam egy új irodalomtankönyvön Valaczka Andrással, erre a munkára a Nemzeti Tankönyvkiadó kért föl minket. A cél az volt, hogy az 5–8. osztályosokat visszahódítsuk az olvasáshoz. A munkának úgy álltunk neki, hogy a gyermekkönyvtárakból elkértük a kölcsönzési listákat, amelyekről kiderült, miket olvasnak a fiatalok. Az irodalmi ikerkönyvek összeállításánál ezt is figyelembe vettük.

Dragomán György szerint a most kirobbant vita intenzitásából az következik, hogy folyamatosan és őszintén kellene foglalkozni az irodalomoktatás és az olvasóvá nevelés kérdéseivel – felháborodás és sértődés nélkül kellene megvizsgálni, hogy mennyire alkalmas ez a lényegében múlt századi oktatási rendszer arra, hogy olvasó, az irodalmat őszintén szerető embereket neveljen, és mit tehetünk ezért mi, írók, olvasók, szülők, tanárok.