A Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója. Azt mondta egyik tanára, Janisch Attila, hogy az első „snittre” felvették.

Igen, a bemutatkozó videóm egysnittes volt, és elég jól fogadták a leendő tanáraim. Tényleg első jelentkezésre sikerült a felvételim.

Azt is mondta magáról, hogy már a felvételi idején kiderült azt is, hogy nemcsak rendezőként, hanem színészként is ígéretes. Ezt mivel árulta el?

Az utolsó rostás felvételi filmem arról szólt, hogyan jöttem össze öt évvel ezelőtt a barátommal, Babinchak Atanázzal. Tizennégy éves önmagamat játszottam, ő meg a tizenötéves Atanázt.

Már akkor is tudta, hogy a színészet és a film érdekli igazán?

Diákszínjátszó voltam a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban, de érettségi felé már egyre jobban érdekelt a filmezés. Amikor az egyetemre jöttem, akkor éreztem a visszajelzések alapján, hogy talán a színészethez is lehet érzékem. Bencével (Fliegauf Benedek rendező – a szerk.) a felvételi filmem után, 2020 januárjában ismerkedtünk meg. Ez az első nagyjátékfilm, amiben szerepeltem.

Milyen volt a forgatás egy rendezőhallgató számára, aki színészként vesz részt benne?

Bence maximálisan alkotótársként tekintett rám, nem volt konvencionálisan értelmezett színész-rendező kapcsolat közöttünk. Baráti viszonyban dolgoztunk együtt, és a mai napig barátok vagyunk. Ez egyébként az egész stábra jellemző. Bence nyitott volt a kreatív ötleteimre, én pedig nagyon sokat tanultam színészileg, a rendezést tekintve és emberileg is abból, hogy vele dolgozhattam.

Elég jól sikerült, hiszen az első filmjében, melyben színészként játszott, megkapta a legrangosabb európai filmfesztiválon a legjobb mellékszereplőnek járó díjat. Mit jelent ez a jövője szempontjából?

Nem tudom, én is most próbálom értelmezni, egyelőre felfoghatatlan az egész.

Mik a konkrét tervei?

Bencével dolgozunk tovább két jövőbeli projektjén. Schwechtje Mihály is megkeresett, nyáron forgattunk egy kisjátékfilmet, majd meghívott a Radnóti Színházban színpadra vitt Gina című előadásba is, amit ő írt és rendezett. Vajdai Vilmos Táp Színházában a Küllő Nórában is játszottam.

Mit csinál mint leendő rendező?

Tervezünk egy filmet a barátommal, Babinchak Atanázzal, együtt írtuk, ez is közös projekt lesz.

Meg ha a vírus engedi, a Jurányiban lesz a Táp Színházzal közös előadásom, május végi bemutatóval. Én rendezem, és játszom is benne Hajdu Szabolccsal és Rába Rolanddal.

Maga is írja?

Ketten írjuk Bíró Zsombor Aurél filmdramaturg szakos évfolyamtársammal improvizációk alapján. Erről a módszerről Schwechtje Misitől és Bencétől is sokat tanultam az elmúlt egy évben.

Miről szól az előadás?

Ez egy súlyosan önéletrajzi „cucc”. Egyelőre az a munkacíme, hogy Nem rólam szól, de ennél többet most nem mondanék róla.

Ami magáról, a húszéves egyetemistáról szól, szakmailag elég sikeresnek tűnik. Merre tovább?

Szívesen játszom és rendezek is. Mindkettő érdekel, egyiket sem szeretném hanyagolni, de alapvetően, mint erről már szó esett, filmrendező szakos hallgató vagyok. Ha egyszer lesz diplomám, az remélhetőleg filmrendezésről szól majd.

Nem kerülhetjük meg a kérdést, hiszen az SZFE hallgatója. Mi történik most az egyetemen?

A járványhelyzet miatt jelenleg online folyik az oktatás azokkal a tanárokkal, akikkel 2019-ben elkezdtem ezt az egyetemet. Vannak óráink, készítjük a vizsgafilmjeinket, szerencsére változatlanul folyik a munka Janisch Attila és Nagy Viktor osztályában.

Hogy látja a folytatást?

Szeretnék a saját osztályomban maradni, és az osztályfőnökeimmel folytatni a tanulást, mert ebben a helyzetben ők jelentik nekem a biztonságot.

(Borítókép: Kizlinger Lilla. Fotó: Bernáth Barbara)