A rendes lányok csendben sírnak. És minket is megríkatnak. Három különböző női sors, három nehéz élet. Dunaszerdahelyen vagyunk, a csallóközi kisvárosban.

A Kis Mari, Balázsovits Edit és Márkus Luca által játszott, népszerű regény alapján színre vitt darabban a 90-es évek dunaszerdahelyi maffiauralmának eseményei elevenednek meg. A történet három nő életútján keresztül bontakozik ki, aki ugyanabban a nyolcemeletes panelházban lakik.

A húsz évvel ezelőtti sötét dráma után Durica Katarina író mostanra végre megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak a szörnyűségeknél, tanúk és áldozatok.

Interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott a dráma alapjául szolgáló regény, amelyben a

A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik eddig szégyenbe burkolózva éltek.

Miközben a városban tombol a pokol, és fellángolnak a szlovák nacionalista érzések, az egyik nő, Júlia magánéletében is eluralkodik a káosz. A nő, akinek egész addigi élete kötelezettségekkel és szorongással teli, egy váratlanul betoppanó különleges vendég mellett felszabadultságot érez. Az érzés kölcsönös, s bár mindketten megpróbálnak gátat vetni vonzalmuknak, a szerelem ereje erősebb.

Hilda, a másik nő a Júlia alatti lakásban él. Külföldi továbbtanulásról és bulikról álmodozik, de mindez lehetetlen egy olyan városban, amit a helyi maffia a megszállása alatt tart.

A nyugdíjas Erzsi a hetedikről pedig a tévésorozatokban keresi azt a boldogságot, ami egész életében elkerülte. Tehetetlenül nézi végig, ahogy Ricsi fiából véreskezű maffiózó lesz, és ahogy a csallóközi álmos kisváros 1997-ben a rettegés szinonimájává válik.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere most először lesz látható színpadon Paczolay Béla rendezésében.