„Ön ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot” – írta Blaskó Péter színész, a Nemzeti Színház tagja emlékezetes levelében Gyurcsány Ferencnek 2006-ban azt indokolva, miért nem akarja átvenni a Kossuth-díjat.
Egy fél ország volt az ügyön felháborodva,
olyan hangok is megjelentek, hogy miért nem örül Blaskó, hogy egyáltalán ilyen magas kitüntetéssel díjazzák, pedig nem is olyan nagy színész, csak így akar még nagyobb hírnévre szert tenni. Többen azzal a kritikával illették, hogy ezzel a gesztussal nem a kormányfőt, hanem magát a díj intézményét, a legnagyobb művészeti elismerést utasította vissza, ami független attól, hogy ki adja. S végül is igaz, Tolnay Klári, Darvas Iván, Sinkovits Imre után vajon az jut-e eszünkbe, vajon ki volt a díj átadója? Pláne az fog-e bárkinek eszébe jutni ötven, száz év múlva?
Blaskó egészen odáig ment, hogy ezt írta Gyurcsánynak: „Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét”, majd elnézést kért Sólyom László államfőtől és Szili Katalin házelnöktől, akik a kormányfővel együtt adják át a díjat.
Blaskó azt is belengette, némileg üzenve a Fidesznek, hogy majd ha eljön az idő, majd ha „ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük”, elfogadja a díjat.
A 2010-ben színre lépő második Orbán-kormány az első adandó alkalommal jutalmazta Blaskót, 2011-ben odaítélte neki a Kossuth-díjaT.
Blaskó pedig egy életre bevonult a legnagyobb művészeti díj történetébe.
A 2006-os év nem volt mentes a további visszásságoktól. Fekete János közgazdász, az MNB nyugalmazott alelnöke például tudományos munkásságáért Széchenyi-díjat kapott, de Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó kezet fogni vele. Már az átadó előtt kiszivárgott, hogy néhány díjazott személyével, köztük Feketéével a köztársasági elnök nem feltétlenül értett egyet, esetében a rendszerváltás előtt betöltött szerepe miatt. Az egykori MNB-alelnök Magyarország számára Nyugat-Európától vett fel kölcsönt a Kádár-korszakban, ezt a tettét ellentmondásosan ítélte meg s ítéli meg máig mind a közgazdászszakma, mind a közvélemény. Abban az évben összesen kilenc kézfogás maradt el, ki Gyurcsánnyal, ki Sólyom Lászlóval, ki Szili Katalinnal (illetve ezeket kombinálva) nem fogott kezet.
2008-ban szintén a Gyurcsány-kormány jelölte Sas József humoristát, a Mikroszkóp Színpad vezetőjét, de amikor a művészt első fokon és nem jogerősen négyrendbeli csalás miatt elítélték, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, visszavonták a jelölését. Akkor persze az egyik legnagyobb példányszámú bulvárlap megírta, nem véletlen, hogy a Kossuth-díj előtt jött ki az elsőfokú ítélet, ez mindenesetre az ügyön nem változtat. Sas József idén januárban úgy halt meg, hogy soha nem kapta meg a legnagyobb művészi elismerést.
A Kossuth-díjjal kapcsolatban más botrányokra is emlékezhetünk. 2009 elején történt az évtized egyik legkínosabb és legfelháborítóbb, művészeti kapcsolódású csalása. Bizonyos csalók a nemzet színészeit hívogatták telefonon, azt adva elő nekik, hogy a Köztársasági Hivatal hívja őket, és emelni akarják járandóságukat, vagy Kossuth-díjat kapnak. Kállai Ferencet este tízkor hívták.
Kossuth-díjat ígértek neki, és kérték, adja meg a bankszámlaszámát, hogy egyből utalhassák az összeget.
A művész kis türelmet kért, feleségét is odahívta a telefonhoz, aki egyből szélhámosságra gyanakodott. Egyrészt mert Kállainak volt már Kossuth-díja, másrészt azt nem januárban szokták kiosztani. Az egész Kossuth-díj körüli ceremóniát ismerték már a korábbi tapasztalatok alapján. Kállaiék az esetet bejelentették a rendőrségen, értesítették a Köztársasági Hivatalt. Ők megúszták ennyivel. A szélhámos csalók hasonló ajánlattal hívták Psota Irént, szerencsére ő észnél volt, és a csalókat elküldte melegebb égtájakra. Viszont volt olyan színésznő, aki sírva vallotta be, ő bizony lépre ment, és utalt pénzt a szélhámosoknak.
Pomogáts Béla író 2010-ben azért lépett ki a Kossuth-díj Bizottságból, mert a kormány nem vette figyelembe a testület javaslatait. Az író ezt az Élet és Irodalomban jelentette be.
Az elmúlt években több alkalommal tapasztaltuk, hogy a kormányzati döntés figyelmen kívül hagyta a bizottság javaslatait, ezzel a bizottságot pusztán a központi akarat paravánjának szerepére kárhoztatta. Nincs semmi kifogásom a díjazottak személye ellen, azonban ilyen körülmények között nem látom értelmét annak, hogy a bizottság tagja maradjak: megbízatásomat ezennel visszaadom.
Pomogáts azt is elmondta, hogy az egész hazai állami díjazási rendszert korszerűtlennek tartja, és annak francia vagy német mintára történő megújítását tartaná szükségesnek.
Legutóbb Vidnyánszky Attila került be Orbán Viktor döntése révén a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagjai közé. A jövőben tehát a díjak adományozására vonatkozó javaslatok értékelése és a kitüntetésekre vonatkozó ajánlások megtétele is a feladata lesz.
(Borítókép: Blaskó Péter. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)