Eddig visszahúzódó zseninek titulálták Murakami Harukit, a japánok egyik kedvenc regényírója azonban minden, csak nem zárkózott. Az utóbbi években rádióműsort vezetett, most pedig divatikonná lépett elő, ugyanis elkészült az első, a Uniqlóval közös pólókollekciója.
A március közepétől megvásárolható felsőkből nyolcféle dizájn készült: a ruhadarabok az író kedvenc dolgait – macskákat, madarakat, bárban ücsörgő férfiakat – ábrázolják, valamint zeneszámok és a szerző művei ihlették. Az izgalmas minták mögött szimpla logika áll.
Igyekszem egyszerű ruhákat viselni, minél letisztultabb valami, annál jobb. Farmer, rövid ujjú, melegítőfelső. Bármit hordhatok, hiszen nem egy irodában dolgozom. Végül mindig ugyanazokat a ruhákat veszem fel, nem is tudom, hogy miért…
Haruki persze sokkal többet tud a divatról, mint azt az ember az író szavait olvasva hinné. Amikor Olaszországban élt, mindig nyakkendőt viselt (az olaszok elvileg csúnyán néznek az emberre, ha csupasz nyakkal mászkál…). Az író szerint semmi sem vonzóbb, mint amikor valaki egyszerű ruhát visel, az öltözék mégis jól mutat rajta.
Egy tartalék nadrág mindig lapul a táskájában, ezt a szokást pedig sorstársától, Tanaka Komimasa regényírótól leste el. Haruki egyszer meghívást kapott egy hagyományos tokiói étterembe, de a házigazda az ajtóban megállította őt azért, mert a férfi rövidnadrágot viselt. Szerencsére a tartalék nadrág éppen ilyen szituációkban jön jól – magára kapta a ruhadarabot, hátha úgy megvacsorázhat. A házigazda nem hitt a szemének, mondta Haruki.
A szerzőnek novemberben új kötete jelenik meg Murakami T: The T-Shirts I Love (vagyis A pólók, amiket szeretek) címmel. A szerző személyiségét tükröző fotók mellé járó novellákat először olvashatja angolul a közönség. A kötetben szó lesz Haruki kedvenc viseleteiről, például:
Az évek során fokozatosan változott a státusom. Korábban elégedett voltam magammal, de ahogy eljárt az idő felettem, és más társadalmi helyzetbe kerültem, úgy éreztem, a felelősségtudathoz is fel kell, hogy nőjek. Évekig éltem a tengerentúlon, és talán magamnak való vagyok, aki elél a világ bármely pontján, de a japán szerzői identitásomat is ki akarom élvezni.