A Múzeum Antikvárium és a Plakátfiú közös rendezésében tartandó online plakátárverésen a múltba utazhatunk, ki-ki olyan messzeségbe, amennyire még jólesik neki a nosztalgia vagy a mára teljesen letűnt korok újdonság varázsával ható világa. Meg persze attól függően, hogy friss tanyasi csirkét vagy konzervhalászlevet szeret.
Ül egy nő, fiatal, csinos, mit csinos, bombázó, 1969-ből, ma is bombázó lenne, szemben vele gyönyörű, szőke, háromévesforma kisfia kempingszéken. Az apa, nos, az apa, ki tudja, hol van, tán a vadat lövi éppen. Kettejük között kempingasztal mint a szocialista éra felszabadító piknikjeinek állandó kelléke. A bombabiztosnak nem mondható, műanyag betétes fémszerkezetre minden kerülhet, mi szem-szájnak ingere: halászlé, májas, székelykáposzta, zöldborsófőzelék sertéshússzelettel. Természetesen mindez konzervből.
Persze a tartósítóipari lakomához minimum még egy egyplatnis rezsó is elkelne, de hát ezt oldja meg a kempingező-nyaraló-piknikező bombázó anyuka, mindent a szocialista konzervipar és a camping konzervek sem oldhatnak meg helyette. A plakáton hirdetett kempingéletérzést a cukor-, tej-, glutén- és tartósítószer-mentes biotáplálkozás korában nem vágyja már senki sem, mára vegytiszta történelmi kuriózum. Ha innen nézzük, nem is sok érte a húszezer forint, 81x57 cm, szerzője ismeretlen.
Vajon mit szólna a konzerves kempinganyukához az 1952-es plakát bazsalygó falusi asszonykája kendőben, kötényben, karján egy kosár tojással, kezében tyúkkal? Beadásodat jó minőségű baromfival teljesítsd!
Jó minőségű baromfit vigyél a Földműves-szövetkezetbe!
Ez saját érdeked is! Pál György alkotása, megrendelő szintén a magyar állam. S hogy mi számít jó minőségnek, megmagyarázza nekünk, nyilván a saját érdekünkben: Egészséges, száraz tollú, megfelelő súlyú, feljavított, legalább 4 hetes tömésű, teljesen kihízott, hátán-hasán zsírréteggel borított legyen!
Ugrunk egyet: Új nyár, új fürdőruha, hirdeti a plakát 1964-ből. Annyira nem trendi, de azért Kosztolányiné Harmos Ilonka vagy a szörnyű Böhm Aranka azért még nem ilyenben illegette magát a Kvarner-öbölben.
S bár azt mondják, egyetlen kép ezer szó, azért a szó is válhat egyetlen képpé: Parasztok! Ha összefogunk, az lesz, amit mi akarunk. Mondja a Nemzeti Parasztpárt 1939-ben.
A nemrég elhunyt Gyulai Líviusznak is szerepel egy plakátja 1980-ból, melyen a saját grafikáiból és rajzfilmterveiből álló kiállítást hirdeti. Van itt aztán koncertplakát (Beatrice, Európa Kiadó), filmplakát (Hirosima gyermekei, a Köpenicki kapitány 1931-ből, A pogány madonna Bujtorral és Kernnel, És megint dühbe jövünk Bud Spencerrel és Terence Hill-lel). Vagy itt a Dallas és A maláj tigris, alias Sandokan, Árendás József értelmezésében. Van kiállításplakát is (távol-keleti festmények és kalligráfiák az Iparművészeti Múzeumban) és persze politika meg propaganda minden mennyiségben. Még egy olyan MDF választási plakát is, amire tuti alig emlékszik valaki: egy némileg Klimt-utánérzéssel ábrázolt terhes nő 1990-ből a magyar jövőért akar tenni. Csak ne egyen camping konzervet.
Az online árverés március 26-án lesz.