Az megvan, amikor felhív egy haverod, pont nem tudod felvenni, azonnal visszahívod, de akkor már ő nem veszi fel? És az a haverod, akinek sose működik a telefonja? Az e heti podcastben telekommunikációs csapásokat hoztunk nektek olyan szituációkkal, amelyek telefonon, chatben, e-mailben húztak fel minket a héten.
Mindenkinek van egy haverja, akinek folyamatosan van valami gubanc a telefonjával; betört képernyő, nem működő mikrofon, lemerült internet stb. Külön embertípus az, aki nem bírja épen, használható állapotban tartani a telefonját, és ez az embertípus a mi baráti köreinkben is mindig megjelenik. Az, akinek nem működik a mikrofonja, egy rossz ember, akire személyesen mérgesek vagyunk. Kedvenc szituációnk, amikor adott barátunk félig működő headsettel telefonál velünk.
Percekig tartó akadozás, robothang, sistergés után idegesen megkérjük, hogy csináljon már valamit.
Az illető ilyenkor persze meg se mozdul, néhány másodperc szünet után megkérdezi:
most jobb?
Persze semmivel sem jobb, de ilyenkor már ráhagyjuk, és inkább szenvedünk tovább.
Klasszikus helyzet, amikor egy barátod felhív, éppen nem tudod felvenni, de azonnal visszahívod, akkor viszont már ő nem veszi fel. Mi történik ilyenkor? Vajon büntet, amiért nem vettem fel elsőre?
Vagy már nem akar beszélni? Netalántán elrabolták? Máskor pedig egy megszakadt vonal esetén egyszerre próbáljuk visszahívni egymást, így foglaltat jelez, és soha többé nem tudunk beszélni.
Minden baráti kapcsolatban az elején tisztázni kell, melyikünk fogja visszahívni a másikat, ha véletlenül megszakad a vonal.
Beszélgettünk ezen a héten írott kommunikációról is, elsősorban a groupchatekről.
Amikor az egymás közt egyébként nem baráti társaság egy közös barátjuknak születésnapi ajándékot akar vásárolni, erről egyeztetnek egy groupchatben. Ilyenkor mindig van egy későn érkező, aki nem tudja visszaolvasni az addig írtakat.
„Hú, most nincs kedvem visszagörgetni”
– mondja az ilyen ember, bennünk pedig azonnal felmegy a pumpa. A groupchatjelenség tipikuma az a két ember, aki szétspameli a beszélgetést, így a fontos információ hátrasorolódik. A későn érkező, fogalmatlan résztvevő pedig nyilván egy nappal a születésnap előtt fogja beírni, hogy ja, amúgy neki nem jó ez a hétvége.
De mindenkinek van egy anyukája, apukája, aki viszont még nem iratkozott fel a chatetikett 2021-es szabályrendszerére, és túl komolyan veszi a nyelvtant chatelés közben. Az az ember, aki pontot ír a mondat végére, és az a gyomorgörcs, amit ez bennünk okoz. Passzív agresszió? Megbántottalak valamivel? Nem, egész egyszerűen az illető csak megtanult írni az iskolában. Ezeket azonban fontos tisztázni, nehogy egy mondat végi pontból vagy egy darab kitett felkiáltójelből feszültség szülessen.
Folytatva az utazást az internet idegesítő bugyraiba szörnyülködünk az újszülött babák egyes szám első személyben megírt beköszönésein.
3495 gramm tömör csoda vagyok
– szól az egyik ikonikus Facebook-poszt. Egyrészt tehát nem cuki, nem aranyos E/1-ben írni az újszülött „trónörökös” nevében, másrészt nyugodtan adjuk meg kilóban a gyermek méretét, maximum az első tizedesjegyig. A cukiságot pedig bízzuk a babákra. Ha nektek is vannak idegesítő, a baba nevében megírt online szövegeitek, írjátok meg Márkó posztja alá.
View this post on Instagram
Ezeken idegeskedtünk tehát ezen a héten. Ne felejtsétek, a Márkó és Barna Síkideg jövő héten újra jelentkezik magasfeszültségű podcasttel.