Így együtt már sosem állnak a deszkákon, már csak azért sem, mert Tahi Tóth László és Rajhona Ádám sajnos már csak a színház égi társulatának tagja. A ma este 7-től a Vígszínház által streamen közvetített előadást Molnár Ferenc, Fesztbaum Béla és az élet írta.
A ménes nem legelget a Teréz körúton – mondja Kern András Molnár Ferenc szavaival a Monokli című, a szerző karcolataiból, jeleneteiből és publicisztikáiból összeállított előadás urbánus alaphangját megadva. Azét az előadásét, mely annak idején, 2012-ben ősbemutató volt a Pesti Színházban, hiszen ilyen módon, ahogy a rendező-szerkesztő Fesztbaum Béla és a színház akkori dramaturgja, Deres Péter összeállította,
egyetlen budapesti színház sem mutatta be korábban.
Ez a színészgeneráció – Kern András, Lukács Sándor, Szegedi Erika, Halász Judit, Harkányi Endre, Venczel Vera és az azóta elhunyt Tahi Tóth László és Rajhona Ádám – így együtt utoljára látható – ajánlja az általa rendezett produkciót Fesztbaum Béla, aki még azt is hozzáteszi, az előadást az is élvezni fogja, aki egy új Molnárt akar felfedezni, és az is, aki Molnár már ismert arcával találkozna.
– Molnárt nem egyszerű játszani, ebben az előadásban nagyon magas szinten, emberien mond el életről, emberi viselkedésről, hazugságról, őszinteségről, jóságról mindent – mondja a produkció 2012-es ajánlójában Venczel Vera.
– Az egész színdarabon végigvonul a hazugság és az igazság gondolata – erősíti meg Lukács Sándor is –, minden jelenete megpendíti valahol ezt a problémát, ami, míg él ember a földön, aktuális lesz.
Szegedi Erika anno azt mondta az előadásról, amelyben a gyerekszereplőket is ők, a nagy öregek alakítják, hogy ilyen felkészült emberrel, mint amilyen a rendező Fesztbaum Béla, nem találkozott az elmúlt 45 évben. Az előadás zenéjét is a rendező szerezte.
Az azóta elhunyt Rajhona Ádám pedig arról beszélt, a közönség itt polgári színházat lát, de ez nem idegen a Vígszínháztól, és ők, színészek is szeretnek ebben a stílusban játszani.
Az előadás, amely elsősorban a magánélet visszásságait, hazugságait járja körül a kisgyermekkortól egészen az öregségig,
két részből épül fel, az egyikben Molnár Ferenc párjelenetei, afféle kabaréjelenetek láthatók – ezeken gyakorolta Molnár a színdarabírást –, a másikban Molnár publicisztikái vagy monológként előadható újságírói szövegei szerepelnek.
A játékos, szenvedélyes jelenetekben és humoros párbeszédekben ott lüktet Molnár Ferenc örök szerelme, a színház és a századforduló imádni való, léha, korrupt, fényűző és koldusszegény Budapestje, ahol a szereplők bravúros átváltozásokkal alakítanak hol hősszerelmest, hol primadonnát, tengerparton játszó kisgyereket, zugújságírót, csalfa feleséget és tetten ért férjet. A ma esti előadással egyszersmind a 125 éves Vígszínház múltjának egy szeletébe is betekinthetünk.