Talán nincs is olyan ember, aki a tavalyi unalmas, eseménytelen nyár után ne lenne vevő egy jó kis fesztiválra. Bár idén is sorra mondják le a nagyobb bulikat, a kisebb fesztiváloknak egyelőre még nem fellegzett be: a Wonderest csapata gőzerővel készül a júliusi eseményre, hiszen a minifesztivál tavaly sem maradt el, és most nyáron sem fog.
Wonderest. Egy hely, ahol az élmény kezdete a jelenlét. Ahol szabadon egymásra hangolódhatunk, és ahol a zene mellett a természet hangjai is teret kapnak. Egy nemzetközi zenei fesztivál a fenntarthatóság jegyében, ahol a fesztiváljegyekkel fát ültethetsz – olvasható a beharangozó plakáton.
Hát, valahogy így írja le a négynapos élményt a zenei menedzserként és koncertszervezőként tevékenykedő Gulyás Hanna, a Wonderest fesztivál megálmodója és szervezője. Hanna zenei kezdeményezése, a budapesti Garden Wonder koncertsorozat négy év alatt nőtte ki magát, és teljesedett ki ebben az egyedülálló, semmihez nem fogható, erdélyi fesztiválban.
Igen, Erdély: a fesztivál ugyanis nem Magyarországon, hanem az eldugott, Budapesttől 450 kilométerre fekvő Gyálukaluluj (románul Poiana Horea) nevű falucskában kap helyet idén immár második alkalommal, július 8–11. között.
Az indie/folk/neoklasszikus/elektronikus/popzenei elemekkel megspékelt Wonderest fesztivál a Garden Wonderből és a koncertsorozat köré felépült, már-már családias közösségből nőtte ki magát. Tavaly inkább baráti jellegű esemény volt, idén akár 350 érdeklődőt is tudunk fogadni. Reméljük, a járvány nem szól közbe
– mondja Hanna.
A természetközeli, semmiképp sem szokványos buli „chill fesztiválként” is jellemezhető, hiszen egyetlen színpad épül, és a programok is egymás után, nem egymást túlkiabálva kapnak helyet a programlistán. Aki jegyet vált a fesztiválra, annak számolnia kell a technológiamentes közeggel, vagyis többek között az áram hiányával. (Az akkumulátor becsomagolása nem árt, de a „puritán” életérzés végett nem is javallott.) Olyan ez, mint egy erdei tábor, csak sokkal klasszabb.
A programok nem merülnek ki a zenei élményben, hiszen intellektuális eseményről van szó: gondolatébresztő panelbeszélgetések, kreatív workshopok, meglepetéskoncerttel összekötött kirándulások, jóga, hajnali lélekébresztő programok, sőt még fesztiválkonyha is várja az érdeklődőket. Mikrofesztivál lévén összesen 300 jegy kerül gazdához, az intim atmoszféra tehát garantált.
És hogyan telepít valaki egy fesztivált Erdélybe? Hanna például így:
A Google keresőjébe beírtuk, hogy erdélyi tábor, és a Black Sheep Camp nevű helyet adta ki. Innen már egyetlen FaceTime-hívást váltottunk a telek fiatal tulajdonosaival, aztán le is foglalhattuk a helyszínt. A környezet miatt szerettünk volna Erdélyben bulizni: itt vannak hegyek, otthon sajnos nincsenek. A fesztivál is 1100 méter magasban lesz.
Mivel a fesztivál angol nyelvű, így még több érdeklődőt megszólít: a fellépők többsége és az érdeklődők jelentős része is külföldi vendég. Hegyek, völgyek, rétek, tavak – amerre csak a szem ellát. Egy nyugodt fesztivál ezekben a nyugtalan időkben.
(Borítókép: René Eckert)