A Tankcsapda dobosát nem csak zenekari szinten érintette a járvány: a muzsikálás mellett több vállalkozása is van, amelyet a lezárások, illetve a korlátozások az elmúlt hónapokban ugyancsak térdre kényszerítettek. A zenész azt mondja, az utóbbi egy évben teljesen lenullázta magát, de a kihívások ellenére sikerült a cégeit életben tartania.
Húsvét után elérte a 2,5 milliót azoknak a száma, akik már megkapták legalább az első adagot a koronavírus elleni vakcinából. Korábbi ígéretének megfelelően a kormány megkezdte a lépcsőzetes nyitást, Orbán Viktor pedig a legutóbbi rádiós interjújában már azt is előrevetítette, ha jó ütemben halad az oltakozás, május közepétől – bizonyos szabályokhoz igazodva persze – akár már rendezvényeket is lehet tartani. A zeneipar az egyik olyan terület, amit nagyon súlyosan érintett a járvány: bár tavaly nyár közepétől volt néhány hónap, amikor 500 fős létszámkorláttal lehetett koncertezni, november óta viszont ismét rendezvénystop van érvényben, ami
a muzsikusoknak és az őket segítő stábnak óriási bevételkiesést jelent.
Fejes Tamás amellett, hogy a Tankcsapdában zenél, egy debreceni csárda társtulajdonosa, de ő üzemelteti a Roncsbár nevű rockkocsmát, illetve a Hangszerarzenál üzleteit is. Békeidőben persze biztonságot jelenthet, ha valaki több lábon áll egyszerre, a járvány azonban most mindezt teljesen felülírta, váratlan kihívások elé állítva a zenész jól működő cégeit.
Tavaly januárban épp a Karib-térségben hajóztam, és a koktélomat szürcsölgetve kiszámoltam, ha ezt az évet jól csinálom, végre jöhet egy biztonságot jelentő időszak. Hát kaptam az élettől egy büdös nagy pofont
– mondja Fejes. „Innentől kezdve, ha vége a járványnak, 2-3 évembe telik majd, hogy visszatérjek arra a szintre, ahol a tavalyi év elején voltam. Teljesen lenulláztam magam, és ami a legmegterhelőbb, hogy azokat az embereket, akik hűségesek hozzám, nem szeretném elengedni, ezért munkát kell biztosítanom számukra. De nem akarok panaszkodni. Drága tanulópénz volt, most viszont legalább tudom, hogy van egy olyan faktor, ami rajtam kívül álló. Ezután óvatosabban számolok.”
A dobosnak nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is megterhelő a mostani helyzet, a vállalkozásaihoz ugyanis érzelmileg is nagyon kötődik. Azért vágott bele annak idején a hangszerkereskedésbe és a vendéglátásba, mert érdekelte ez a világ, és szeretett volna ő is a részese lenni.
Én egy örökké ötletelő, örök nyüzsgő ember vagyok, amit sokszor félreértenek, mondván, hogy nekem semmi nem elég. Pedig az igazság az, hogy az összes cégem szerelemvállalkozás. Van bennem egyfajta belső késztetés, ha valami felkelti az érdeklődésem, egyszerűen nem tudok leállni. Nem a pénz motivál elsősorban, hanem a megélt sikerek, az, hogy jól csináljam a dolgokat.
Fejes vállalkozásai közül a Paripa Csárda elsősorban rendezvényszervezésből él, nagyon sok esküvőt és céges eseményt tartanak. A dobos azt mondja, már egész évre be voltak táblázva, amikor tavaly márciusban bejelentették a lezárásokat, amelyekhez természetesen nekik is alkalmazkodniuk kellett.
„Ahogy a törvényeket húzták, úgy voltunk nyitva mindig. Hogy ne kelljen elküldeni a dolgozókat, átálltunk ételkiszállításra, és a pincérekből futárok lettek. Nem mondom, hogy nem működik, de a korábban megszokott forgalom közelében sincs a mostani. A Roncsbárral is hasonló a helyzet, ott is le voltak szervezve egész évre a rendezvények, és minden ment a levesbe. Közben a Tankcsapda is áll, ami szintén nagy teher, mert a stábtagok is ebből élnek, és a rendszert valahogy fenn kell tartani.
A hangszerüzleteivel picit más a helyzet, a lezárások ugyanis épp akkor jöttek, amikor erősíteni akarták az online értékesítést. Bár ennek a fejlesztése még nem végleges, Fejes azt mondja, a korlátozások ellenére meglepően jól alakult a forgalmuk. A tervek szerint egyébként ezen a területen nyár közepétől nemzetközi szintre lépnek.
Az emberek válság idején a luxust engedik el. Mi a hobbistákból élünk, akik most is vásárolnak. A járvány alatt a házi stúdiózás megháromszorozódott, olyan eszközök eladása nőtt, amelyekkel otthon, fejhallgatóval lehet zenélni, a hangoskodásra valóknak pedig ezzel párhuzamosan visszaesett a népszerűségük. A hangszerboltok forgalmára összességében nem panaszkodhatom.
Most, hogy elindult a fokozatos nyitás, és a kormányfő belengette, hogy május közepétől talán már rendezvényeket is lehet tartani, időszerű elgondolkodni azon, illetve felkészülni rá, hogyan lehet majd újra beindítani az üzleteket. Fejes úgy gondolja, a járvány megfékezéséhez szükség lesz változtatásokra, és nem biztos, hogy minden úgy működik majd, ahogy azt korábban megszoktuk.
Lesz, aki azonnal nekiindul, de olyan is, aki kivár, vagy még mindig szkeptikus, és nagyon fél a fertőzéstől. Egy biztos, ez a vírus itt van, és itt is marad, még az is lehet, hogy lesznek más vírusok is. Nem az a kérdés, hogyan tudjuk megúszni, hanem hogy hogyan tudunk együtt élni vele
– mondja a zenész, aki szerint vannak észszerű megoldások, amelyek betarthatók, és megelőzik a járvány terjedését, csak a megfelelő emberekkel, a különböző iparágak képviselőivel kellene konzultálnia a kormánynak. Ez a hosszú ideje tartó bezártság ugyanis tovább feszíti az emberek türelmét, és rossz irányba viszi a kommunikációt.
A dobos szerint a következő pár hónap mindenképpen egy izgalmas időszaknak ígérkezik, úgy gondolja, a zeneipar, a zeneszolgáltatás és a vendéglátás területén is nagyon sok változás várható. Az új kihívások abszolút motiválják, kíváncsian várja, hogyan térnek vissza majd a piacra a vállalkozások, illetve meg tudja-e előzni a konkurens cégeket. Időközben elindított egy startup bizniszt is, amely a pandémiára reagálva segítheti a jövőben a zeneipart, illetve arra is felkészült már, ha esetleg oltásigazolvány kell a koncertekhez, hogyan lehetne megoldani a beléptetést.
Ha megtanulunk a vírussal együtt élni, ha mindenki megszokja a rendszeres fertőtlenítést és a helyes maszkhasználatot, akkor normalizálni lehet a helyzetet.
Fejes Tamás úgy véli, ezeket el kell fogadni, akkor is, ha kényelmetlenek. Azt mondja, még ha nem is lesznek 10 ezer fős bulik, de valami induljon el, és ha kordában tudjuk tartani a dolgot, akkor lehet tovább nyitni. Ha mégsem sikerül, akkor pedig a drasztikus zárás a megoldás. A félmegoldásoknak nincs értelme: ha félig zárunk, és van, aki megtehet bizonyos dolgokat, míg mások nem, az társadalmi elégedetlenséget szül.