Jelentős a kínálat a színházi streaming platformokon, ám úgy tűnik, a magyartanárok többsége egyelőre nem számol ezzel az új lehetőséggel. Pedig a színházi előadások így olyan helyekre is eljuthatnak, ahol ezelőtt elképzelhetetlen lett volna a rendszeres színházlátogatás.
Talán mindenkinek van fiatalkori emléke arról, hogy az osztályával plusz programként színházba látogat, hogy megnéz egy kötelező olvasmányhoz kapcsolódó előadást. Ez volt az a program, amit sok diák izgatottan várt, vagy éppen ellazázták a helyzetet, többször is kifejtve, hogy mennyire nincs kedvük cukros papírral csörgő nénik és bácsi között ülni három órát. Ám amikor elkezdődött az előadás, mégis beszippantotta őket a történet, a látvány, amit persze a világért sem vallottak volna be senkinek.
Vitathatatlan, hogy a színházlátogatás azokra a fiatalokra is pozitív hatással volt, akik büntetésként élték meg a helyzetet.
Az elmúlt egy évben – több más dologgal együtt – ezt a közös élményt is mellőznie kellett a diákoknak, hiszen a színházakat az óvintézkedések miatt bezárták. A kialakult helyzetre reagálva több színház a honlapjára feltöltötte régebbi előadásait, vagy elkezdtek élőben közvetíteni már repertoáron lévő darabokat. Emellett pedig létrejöttek olyan színházi streaming platformok, ahol nagyon magas technikai feltételekkel varázsolják képernyőre az eredetileg színpadra álmodott alkotásokat.
Ez a változás elérhetőbbé tette a színházi előadásokat az iskolások számára. Az Index megkereste a Magyartanárok Egyesületét a kérdéssel, hogy tudható-e, hogy az iskolák mennyire vették igénybe, vagy tudták használni a színházi felvételeket az otthoni környezetbe kényszerült oktatás részeként, és az a válasz érkezett, hogy sok tanár élt az új lehetőségekkel, ám pontos kimutatást, felmérést erről nem tudnak adni. Sok program ráadásul pénzbe kerül, így ők azokat nem tudják kötelezővé tenni, maximum javasolni, onnantól kezdve pedig az oktatási intézményeken és a tanárok egyéni döntésein múlik, hogy a virtuális színházlátogatást beépítik-e a tananyagba.
Emellett olyan kérdések is felvetődtek, mint például az, hogy az online oktatás mellett mennyire tesz jót a fiataloknak, ha plusz képernyőidőt jelentő programokat szerveznek, illetve a jegyekre szánt összeg begyűjtése is problémás. Arról nem is beszélve, hogy mivel mindenki a saját otthonában nézné az darabokat, így a közös élmény is csorbul.
Felkerestük Légrádi Gergelyt, az eSzínház vezetőjét is, hogy számoljon be az elmúlt pár hónap tapasztalatairól. Az eSzínházat az Alapítvány a Színházakért nonprofit szervezet hozta létre, így számos olyan tevékenységet végeznek, amelyből nem vagy csekély bevételük származik, ám számukra misszió a kultúraközvetítés.
Keresett már meg minket általános iskola, gimnázium és egyetem is. Volt példa arra is, hogy egyedi megállapodásokat is kötöttünk velük, amikor például szerették volna csoportosan vételezni a jegyeket, vagy éppen csoportként megnézni az előadásokat, szerencsére mindenkit ki tudtuk szolgálni. Ezen felül több színház, akikkel kapcsolatban állunk, jó viszonyt ápolnak iskolákkal és magyartanárokkal. Nem egyszer segítettünk nekik abban, hogy ha egy gimnáziumi osztály szeretett volna megnézni egy előadást, ami pont az általuk vett egyik kötelezőt dolgozta fel, akkor ezt lehetővé tegyük számukra. Olyan vetítést is csináltunk, ami zártkörű volt, szóval más nem tudott rá jegyet venni, csak az az osztály, akik megrendelték.
Az eSzínház oldalán – hasonlóan egy Netflix vagy HBO GO-hoz – vannak bármikor elérhető előadások. Ezek a színházi felvételek azoknak is segíthetnek, akik drámapedagógiát, színháztörténetet tanulnak, tanítanak, de az alap- vagy emelt szintű magyar irodalom oktatához is hasznos.
Azt is megtudtuk, hogy sok magyartanár még nem tud ezekről az új lehetőségről, vagy nehezen tudják elképzelni, hogy a színházi élmény a képernyőről is visszaadható. De azzal minden megkérdezett személy egyetértett, hogy a színházi előadások online térbe költözése nem csupán a pandémia alatt lehet hasznos.
Sokszor az, hogy egy osztály eljusson színházba, nem csak szervezésbe és a jegyek költségeibe kerül, az iskoláknak számolniuk kell az utaztatással is. Radnai Márk, a SzínházTV alapítója és művészeti vezetője azon dolgozik, hogy a náluk futó előadások több diákhoz is eljuthassanak.
Nálunk ez most van kialakulóban, így a részletekről sokat még nem árulhatok el, csak annyit, hogy abszolút ingyenessé tenném diákoknak az előadásokat. Fontosnak tartom, hogy a következő generáció is nézzen színházi előadásokat. Anno engem fiatalként egyáltalán nem érdekelt a színház, csak a filmek, főleg azért, mert nagyon rossz előadásokra vittek el. Majd megnéztem egy Krétakör előadást, és akkor jöttem rá, hogy ez egy ma is érvényes műfaj. A mostani fiatalokra pedig kifejezetten jellemző lesz, hogy képernyőn keresztül lehet rájuk első körben hatni. Ezért lenne fontos az is, hogy ne csak a kötelező olvasmányokhoz köthető előadásokat lássák. Ha jó és fontos előadások eljuthatnának olyan helyekre, ahol még színház sincs, az mindeképp a színház népszerűsítését és létjogosultságát erősítené.
Azt mind az eSzínház, mind a SzínházTV képviselője hozzátette, hogy a témában nyugodtan lehet őket keresni, hiszen mindkét platformnak szívügye, hogy hozzájáruljanak a színház edukációs szerepének beteljesítéséhez.
(Borítókép: Csuja Imre (k) IV. Henrik és Nagy Zsolt (j) Henrik walesi herceg szerepében William Shakespeare IV. Henrik című drámája próbáján az Örkény Színházban 2017. október 11-én. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)