Ma, azaz május 5-én 100 éves Coco Chanel parfümje, amelynek a neve összeforrt a luxussal. Bár a jól ismert virágillatért emberek milliói rajonganak, a No. 5 több mint egy átlagos „dizájnerpacsuli”. Marilyn Monroe nem is viselt mást az ágyban, csak pár cseppet ebből.
Coco Chanel (márka)neve a 20. század első felére már nem csupán Párizs, de jóformán az egész világ számára ismerősen csengett. Az úrhölgyet és a szeretőt egy személyben megtestesítő divattervező minden kreációja hatott a korára és azon túl is, ám az üzletasszony nem elégedett meg azzal, hogy kizárólag a ruházkodás terén tegye le a névjegyét.
Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel különösen ügyelt a higiéniára, ugyanis míg az úrhölgyek között dolgozott, megfigyelte, hogy a nők folyton a kellemetlen testszagukról panaszkodnak. Megszállottan tisztogatta magát, így a szappan és a frissen mosott bőr illata teljesen magával ragadta, mi több, függővé tette őt.
Divattervezőként fontosnak érezte, hogy finom parfümöt ajánljon a klienseinek – akkoriban ez a szokás igencsak elterjedt a divatházak körében. Chanel tudta, hogy a tisztaság illatát szeretné visszaadni a nőknek, ám saját, pontosabban az ízlésének megfelelő parfümje ekkor még nem volt. Az áhított illat elérése azonban nem volt egyszerű.
Annak ellenére, hogy az akkoriban divatos, citrusos vagy épp édeskés illatok kellemesnek hatottak, kiderült, hogy a bőrön már nem maradtak meg kellő ideig. A vegyészek különféle mesterséges illatokat állítottak elő, némelyik azonban olyan erősre sikeredett, hogy a divatházak nem merték ezeket a parfümöket forgalmazni, mondván, elijesztik a potenciális vevőket.
Chanel több mint 100 éve, egy baráti találkozás alkalmával rukkolt elő az ötlettel, hogy a divatmárkája neve alatt egy parfümöt is piacra dob. A tervező 1920-ban Monte-Carlóban nyaralt, majd a helyi ismerősökkel folytatott eszmecsere után egyenesen Ernest Beaux illatszerészhez vezetett az útja. Beaux az orosz királyi családnak dolgozott, és a parfümipar központja, Grasse közelében élt.
Coco azt szerette volna, ha az illat egyedi, mégis a saját stílusához és személyiségéhez illő lesz. Azt a feladatot adta Beaux-nak, hogy a parfüm ne egy rózsára, hanem egy női test illatára emlékeztessen. Hogyan lehet egy üvegcsébe zárni a modern nő érzéki, mégis bonyolult esszenciáját? Nos, a végeredmény szerint egy sokoldalú, virágillatú, semmihez sem fogható parfümként.
A legenda szerint Ernest Beaux hónapokig dolgozott Chanel áhított illatán, végül tíz illatmintával rukkolt elő. Felsorakoztatta a mintákat, a divat nagyasszonyának pedig a sorban az ötödik nyerte el a tetszését. (A számozás 1-től 5-ig, illetve 20-tól 24-ig volt.) A numerikus név és a minimalista üvegcse azonban más szempontból is jelentős: az egyszerű dizájn meglepően felejthetetlenné, semmi mással össze nem téveszthetővé tette a parfümöt a világon.
Az ötödik illatmintáról azt híresztelték, hogy valójában egy laboratóriumi baki eredménye volt, az illatszerész asszisztense ugyanis kicsit elmérte a különböző vegyi anyagok mennyiségét. A „túladagolt” aldehid azonban Gabrielle kedvére való volt, hiszen meglepően szappanos illatot kölcsönzött a folyadéknak. A divattervező fiatalkori tisztaságmániája tehát egyesült az úrinő vágyával. Jázminos, rózsás, szantálfás, vaníliás zamatú parfüm – így született meg az ikonikus termék.
Annak ellenére, hogy manapság az egyik legtöbbet reklámozott illatról van szó, a száz évvel ezelőtti ünnepélyes bemutató elmaradt, a divattervező helyette fogta a barátait, és visszautazott a Riviérára, ahol a vendégeket a meglepetés erejével érte az általa „szétspriccelt”, szokatlanul friss illatfelhő; érezte is, hogy a terméke telitalálat lesz. A parfüm 1921. május 5-én, napra pontosan 100 éve került forgalomba a rue Cambon 31. szám alatt.
Fiolája amolyan tipikus laboratóriumiüvegcse-formájú: tiszta, szigorú és csupasz, akár egy injekciósüveg, csak éppen elegáns kiszerelésben. Minimalista vonalai és letisztult megjelenése megkülönböztette az akkori, túldíszített palackoktól. A csiszolt gyémántra hajazó dugóját állítólag a párizsi Place Vendôme geometriája ihlette.
Az ultramodern üvegcse a 20. századi képzőművészetben (popkultúrában) is visszaköszönt: Salvador Dalí és Andy Warhol is lefestette. És persze ki ne emlékezne Marilyn Monroe megjegyzésére, miszerint ő még az ágyban is az említett parfümöt viseli?
Az illat történetének izgalmas mellékszála a vállalkozás többségi (Pierre Wertheimer) és kisebbségi (maga Coco) tulajdonosának küzdelme a legendás parfüm birtoklásáért Párizs német megszállásának négy éve alatt. Chanel életének sötét foltja a kollaboráció a nácikkal, az üzletasszony még kémkedett is a németeknek, hogy biztosítsa magának a legendás kreáció tulajdonjogát.
Zólyomi Zsolt parfümőr számára két kérdésünk volt. Elsőként az, mit tud ez az illat, amiért megélhetett száz évet. A szakember azt mondja, ez nem ugyan az az illat, mint ami 100 évvel ezelőtt az üvegcsébe került. Az évtizedek során rengeteget finomodott, mindig az adott kor ízlésére hangolták, többször könnyítettek rajta. Karaktere persze megmaradt annak, ami: agresszíven aldehides illatnak, mely hideg, fémes érzetet ad orrban, de ez nóvumnak számított az addig hódító cukros-édes illatok környezetében. Chanel maga is rebellis jellem volt, ezt tükrözi vissza kreációja, ami, „ha túléled, hogy első körben megvagdossa az orrod, később kibontja virágait, a rózsát és jázmint” – fogalmaz Zólyomi.
Hogy kik számára ikonikus illat ez ma, arra is választ kaptunk. A hype-ra a cég nem sajnálja a pénzt, ahogy a mademoiselle maga sem sajnálta. Mindig is a legmagasabbra pozícionálta, és ma is a legelképesztőbb sztárgázsival jár a termék arcait megfizetni a parfüm népszerűsítéséért. Más tekintetben fontos, hogy ez az illat a az egyik legfontosabb nyugati jelkép a keletiek számára. India, Kína vásárlóereje elképesztő, ám fontos megjegyezni, hogy a termék jobbára csak egy polcra feltehető ereklye, semmint valós, használatban lévő illat. Zólyomi szerint egy 100 évvel ezelőtti illat rengeteget ér, amennyiben ép a csomagolása. Itt nyilván eszmei értékről van szó, lévén, parfümszakmailag ma már nem javasolt egy 100 évvel ezelőtti illatot a bőrre tenni.
(Borítókép: Marilyn Monroe. Fotó: Silver Screen Collection / Getty Images)