A She Walks in Beauty Marianne Faithfull hosszú ideje tartó, a romantikus költők iránt érzett reménytelen szerelmének gyümölcse. Az énekesnő diákként, az 1960-as évek elején, egy readingi egyházi iskolában ismerkedett meg a szóban forgó – a kislány lelki szemei előtt életre kelt – versekkel.

És hogy mi az album különlegességének titka? Például az, hogy közvetlenül a járvány legelső hulláma előtt, valamint az első kijárási korlátozás közben készült. Faithfull nemcsak Ellis segítségét kérte a lemez elkészítésében, hanem zenésztársai, például a rock világában otthonosan mozgó Nick Cave, Brian Eno, a csellista Vincent Ségal és a producer Howard Bullivant, ismertebb nevén Head szakértelmére is hagyatkozott.

Faithfull maga is szembenézett a végzettel, ugyanis elkapta a kórt, és majdnem belehalt a koronavírusba. Három hetet töltött az intenzív osztályon mire az állapota stabilizálódott. Az énekesnő régi álma vált valóra azzal, hogy egy megzenésített verseket tartalmazó lemezen dolgozhatott a járvány lelombozó napjai alatt, még ha a lemezfelvétel a betegség miatt kicsit el is húzódott.

Az albumon (XIX. századi brit romantikus költők verseit szavalja el. Az irodalomkedvelőknek talán rögtön fel is tűnt, hogy a lemez főhajtás Lord Byron She Walks in Beauty című lírai költeménye előtt. Faithfull gyűjteménye három John Keats-verset, két P. B. Shelley-, William Wordsworth- és Lord Bryon-darabot, valamint egy-egy Thomas Hood- és Lord Tennyson-költeményt dolgoz fel. 

Annak ellenére, hogy Faithfull ismert, mondhatni közönségkedvenc verseket szaval el, az új feldolgozásmód friss külsővel ruházza fel az évtizedek, évszázadok óta porosodó költeményeket. Az album nyitóverse madárcsicsergéssel indít, az embert pedig egyből a hatalmába keríti az az érzés, hogy legszívesebben egy árnyas fa alatt hallgatná az erdő csendjét.