Dorka rohamtempóban közeledik felénk az utcán, szinte észre sem vesz minket, ezért gyorsan utánakiáltok: „Szia! Hozzátok jöttünk!” Visszafordul, és mielőtt az ajtó az orrunk előtt becsapódna, ő gyorsan megtámasztja. Délután három óra van, hősünk éppen az iskolából igyekszik haza, hogy minket fogadjon. Gimnazista, néhány napja ült vissza az iskolapadba, így nem csoda, hogy ismét sűrű a napirendje. 

A lakásba lépve Fruzsi, na meg Dopping nyuszi, a szürke tapsifüles – meglepően jól tűri, már-már követeli a simogatást – vár ránk. A lánynak egy átlagos délután (sőt, hajnalban is) úszóedzése lenne, ám a hétvégi verseny miatt Fruzsi pihenőnapot kapott. Ritka pillanat, hogy mindketten ráérnek egy beszélgetés erejéig.

Két lány, egy karrier

A legtöbb gyerekszínészhez hasonlóan Dorka és Fruzsi karrierjét is szüleik indították útjára. 

Anyukámnak volt egy ismerőse, aki megjegyezte, hogy mivel szeplős vagyok, és jó az arcmimikám, a szüleim elvihetnének egy castingra. El is vittek, egy idő után pedig elkezdtek beválogatni különféle szerepekre. Amikor Fruzsi is elérte azt a kort, hogy szerepelhet, ő is elment pár szereposztó beszélgetésre, és őt is hamar megszerették a rendezők

– mesél Dorka a kezdetekről. 

Mivel Dorkát a koránál fogva több rendező ismerte, a nála fiatalabb színészeket igénylő szerepekre sokszor már automatikusan a húgát válogatták be. (Dorka 17, Fruzsi 14 éves – mindkét lány 8 éves kora körül kezdett el forgatni.) Fruzsi a legelső reklámszerepét már rögtön nővérével együtt csinálta. Azóta számtalan közös munkájuk volt, ezekre a forgatásokra pedig különösen vicces alkalmakként gondolnak vissza. 

Nem tudom, hogy Dorka mennyire szereti ezt az egészet, de én imádok filmezni. Nagyon jó a közösség, és az is hatalmas élmény, hogy mindig más karakter bőrébe bújhatok

– áradozik Fruzsi, amikor arról kérdezzük, ő is legalább annyira szereti-e a filmes közeget, mint a nővére. 

Ha nagy leszek, színésznő leszek (vagy nem)

Egy Oscar-díjas film szereplőjétől furcsa azt hallani, hogy nem szeretne nagybetűs, színházban (is) dolgozó színésznő lenni, de már műugró sem, holott Dorkánál korábban mindkét lehetőség fennállt. 

Évente nagyjából 4-5 reklámban és egy nagyobb filmben szerepelek, de ezek nem vesznek el annyi időt az életemből, hogy választás elé kerüljek. A későbbiekben nem a színészettel szeretnék foglalkozni, és már nem is a műugrásban képzelem el a jövőmet. A színház sosem tetszett annyira, képtelen lennék ugyanazt az előadást naponta többször előadni. Igénylem a változatosságot, nem szeretem a monotonitást. Most már igyekszem a tanulásra koncentrálni. Sohasem a sport és a színészet között vacilláltam, hanem a sport és a tanulás között. Az élet végül úgy hozta, hogy nem én választottam...

Fruzsi megmaradt a vizes sportoknál, ő lassan 14 éve úszik, és amíg teheti, úszni is fog. A sportban ugyanazt szereti, amit a forgatásokon: a közösség összetartó erejét. Fruzsi színházhoz fűződő viszonya azonban egészen más, mint Dorkáé, aki nem a közönségtől, sokkal inkább az unalomtól tart.

A színházban látom a közönséget, de én azt nem szeretem, annyira azért nem vagyok magabiztos. Izgulós, lámpalázas típus vagyok, félek, hogy elrontok valamit. A filmben mindent meg lehet ismételni, a színpadon nem

– vallja Fruzsi.

A show-bizniszben dolgozó testvérek között – de még az átlagos testvérek között is – megszokott a rivalizálás, a Hais lányok azonban nem féltékenyek egymásra. Annak ellenére, hogy nővére igen korán szerzett magának ismertséget, a kisebbik lány cseppet sem keserű szájízzel gondol nővére sikerére, sőt...

Nincs közöttünk rivalizálás, de néha megesik, hogy nem értünk egyet valamiben. Nagyon szeretek a húgommal forgatni. Most először dolgoztunk egy ilyen hosszú produkción együtt, ez Mosolyka új filmje volt. Egyébként ő maga keresett meg minket, hogy játsszuk el a gyerekkori énjét. Fruzsival a forgatáson néha összevesztünk, de már arra sem emlékszem, hogy micsodán

– idézi fel a húgával való közös munkát Dorka. 

Adnak a szüleik véleményére, bár azt vallják, egy kicsit minden anya és apa elfogult a saját gyerekével szemben, így többet számít nekik a rendező szava. Dorka elsősorban a stábnak szeretne megfelelni, Fruzsi pedig Dorkának. Azt mondják, a nézők reakciója kevésbé számít, hiszen az ízlésfüggő, bár a pozitív visszajelzéseket örömmel fogadják. 

Én Dorka véleményére mindig adok. A Mindenki sikere után még az edzőm is róla beszélt, én pedig nagyon boldog voltam, hogy egy Oscar-díjas film szereplőjének lehetek a húga. Olyan nekem, mint egy példakép, próbálom mindenben követni. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen fiatalon idáig jutott.

Hogyan készül fel a két lány egy-egy szerepre? Azonos módszerrel: a rendezővel átbeszélik a forgatókönyvet, ezután pedig – sokszor szabad kezet kapva, vagyis akár az eredeti szövegtől elrugaszkodva – megtanulják a sorokat. Nehéz, ám annál fontosabb lépés, hogy az ember átszellemüljön, belehelyezze magát a filmes karakterébe: ebben a stáb nyújt segítő kezet. Fruzsi szereti elképzelni, vizualizálni a szerepét lelki szemei előtt. Még akkor is, ha horrorfilmről van szó...

A koronavírus-járvány belerondított a Post Mortem mozipremierjébe, még mindig dobozban van a film. A Magyarországon szokatlan zsánerű alkotás, egészen pontosan az új horrorfilm egyik főszereplője a forgatás idején épphogy kiskamaszkorba lépő Fruzsi. 

Olvastam a forgatókönyvet, és természetesen a forgatáson is ott voltam, mégis volt, hogy majd’ kiugrott a szívem a helyéről. Főleg a jump scare jeleneteknél ijedtem meg. Különben szerintem nagyon jó film lett, szuper visszajelzéseket kapott. Kár, hogy a vírus közbeszólt...

Az elhangzottak alapján az ember azt hinné, a lányok ízlése is egyforma, ám hamar kiderül, hogy az érdeklődési körük nagyon különböző: Fruzsi kreatív művészlélek, nem mellesleg imád főzni, de 14 évesen még nem tudja, mi lesz, ha nagy lesz. A jövőre érettségiző, inkább gyakorlatias, mintsem kreatív Dorka viszont már a diplomácia irányába kacsingat, a Corvinus Egyetemen szívesen tanulna tovább. 

(Borítókép: Hais Fruzsina és Hais Dorottya. Fotó: Kaszás Tamás / Index)