A BBC Netflixen is elérhető, A kígyó című sorozatáról korábban már mi is írtunk. Ott főként Charles Sobhraj bűntettei vannak a középpontban, a produkció alapjául szolgáló könyv pedig inkább magáról a bűnösről szól. Mind a sorozat, mind a regény kifejezetten erős alkotás lett, de teljesen más dolgok miatt jók. Ez pedig szuper hír azoknak, akik nem szeretik, ha pontosan az köszön vissza a vásznon, amit előtte elolvastak, vagy fordítva. Esetünkben a könyv és a sorozat kéz a kézben, egymást kiegészítve adja meg a teljes élményt.
Richard Neville és Julie Clarke újságírópáros több mint négy évtizede, 1977-ben akadt össze Charles Sobhraj történetével, amikor a férfit letartózatták Újdelhiben egy turistacsoport bedrogozásáért és rablási kísérletért. Neville és Clarke akkor kezdő oknyomozó újságírókként érkeztek a helyszínre, azóta viszont – negyven éven keresztül – gyűjtötték a nyomozati jelentéseket, rendőrségi jegyzőkönyveket, vallomásokat, magánleveleket, beszámolókat, és hallgatták Sobhraj elbeszéléseit. Ennek a hihetetlenül nagy munkának a gyümölcse A kígyó című könyv, amely a regények eszköztárát felhasználva meséli el egy fiú igaz történetét,
akit kiskorában kivetett magából a társadalom, így nem is követte annak szabályrendszerét.
Ahogy a sorozatnak, a regénynek is az egyik legnagyobb erőssége, hogy végig, minden megbotránkoztató tettnél ott motoszkál az ember tudatalattijában az a nem elhanyagolható információ, hogy a látott vagy olvasott események valóban megtörténtek.
Míg a sorozat egyből belecsap a lecsóba, és azt az időszakot fedi le, amikor Sobhraj elnyerte magának a bikinis gyilkos becenevet, a könyv visszamegy egészen a férfi gyerekkoráig. Nehéz megítélni, hogy Sobhraj már pszichopatának született, vagy a körülmények alakították hideg, számító, érzéketlen alakká. Annyi biztos, hogy a könyvben a „hogyan ne neveljünk gyereket” kérdésre is rengeteg választ találunk. Akármennyi ördögien gonosz tettet is követett el Sobhraj, Neville és Clarke nem sajnálták az időt és energiát, hogy képet fessenek arról a világról, amelybe Charles egy vietnámi anya és egy indiai apa gyermekeként született.
Ő is az általunk kavart indokínai káosz áldozata
– foglalja össze a könyvben egy mondattal egy francia börtönben dolgozó nő.
Sobhraj egyik legnagyobb tragédiája, hogy Saigonban született, ám indiai apja, családja kérésének eleget téve, végül nem Charles édesanyját, hanem egy indiai nőt vett feleségül. Így Charles édesanyja végül összejött egy francia katonával, akit a mindig máshová helyeztek. Charles Sobhraj, kiszakítva a családi fészek melegéből, sosem érezte magát otthon, sosem érezte magát szeretve. Bárhol telepedett is le, mindig különcnek számított, és már egészen fiatalon azzal kellett szembesülnie, hogy hiába az indiai apa, vietnámi anya és a francia nevelőszülő, egyik ország sem akar állampolgárságot adni neki.
Gyermekkori traumáit pedig nem volt képes feldolgozni. A könyvben több olyan pont is van, amikor Sobhraj egyértelműen választás elé kerül: a feldolgozatlan traumákkal takarózva olyan életet enged meg magának, amely a társadalom által egyértelműen megvetendő, vagy lezárja a múltat, és tiszta lappal beleolvad abba a világba, amely gyerekként kitaszította, de tisztességes és talán idővel boldog életet él. Történetét ismerve talán egyértelmű, hogy mindig rossz döntést hozott, ami visszaeső bűnözővé, később pedig sorozatgyilkossá tette.
Sobhraj a legtöbb beszámoló szerint hihetetlenül karizmatikus figura volt, aki intelligenciájával és kisugárzásával mindenkit elvarázsolt. A sorozat alapján ezt nem mindig könnyű elképzelni, bár Tahar Rahim remekül játssza a szerepét, mégis inkább a könyv tárta fel Sobhraj személyiségét. Ami viszont megdöbbentő, és a regény minőségét támasztja alá, az az, hogy karizmája még a róla mesélt és összerakott mozaikdarabokon keresztül is egész képet ad, így olvasóként maximálisan érteni lehet, hogy miért köteleződtek el mellette annyian.
Charles Sobhraj egyik hobbija az emberek tanulmányozása volt. Erre egészen fiatalon öt, egy francia börtönben töltött év alatt szokott rá. Mérhetetlenül érdekelte a filozófia, a jog, a vallás, mintha minden könyv, amelyet abban az időszakban elolvasott, ahhoz az emberhez vezetett volna, aki később bárkit könnyedén tudott manipulálni, olyannyira, hogy több börtönből is sikeresen megszökött.
A Neville és Clarke szerzőpáros valószínűleg maga is Sobhraj hatása alá kerülve írta meg a könyvet, mert könnyedén eléri, hogy az olvasó lenyűgözőnek találjon egy bűntettet vagy a végrehajtását. Pedig Sobhraj nagybetűs antihős, akinek nem lehet drukkolni – viszont tagadhatatlan, hogy magas intelligenciáját kreatívan használta a bűnözéshez.
A könyv erőssége mindenképpen az első fele, azok a történetek, amelyek nem kaptak helyet a sorozatban. E fejezetekben mintha egy szikével felnyitott, eltorzult világképpel rendelkező agyban turkálnánk. Lépésről lépésre látszik, hogy a szeretetéhes kisfiúból hogyan vált pszichopata bűnöző, aki később letarolta Ázsiát.
A kígyó – Charles Sobhraj élete és bűnei a Gabo Kiadónál jelent meg magyarul.
(Borítókép: Jelenet A kígyó című sorozatból. Fotó: Netflix)