Kulcsár Edina temetésről posztolt, ezt nekünk is muszáj volt kitárgyalni, hiszen mindketten síkidegek lettünk. De beszélgettünk a túl magasra szerelt kézszárítókról is, és arról, hogy mennyire idegesítő, amikor egy barátunk videót mutogat az utcán, kézben, telefonról. Az e heti podcastben az is felmerült, vajon a toplistás podcastünk hogyan hat mentálhigiénés szempontból.
Vannak azok a vendéglátóhelyek, ahol a vendégnek kell odamennie a pulthoz az elkészült rendelésért. Ezen a héten azon idegeskedtünk, amikor a kiszolgáló személyes sértésnek veszi, ha a vendég nem veszi észre, hogy elkészült a rendelése.
Gesztenyés mézeskalácsos latte elkészült
– üvölti egy idő után vörös fejjel a szegény felszolgáló. Ha már vendéglátóhelyek, mindenkinek ismerős lehet mosdóhelyiségekben az a fajta kézszárító, amit túl magasra szerelnek fel, ezért kézszárítás közben a víz a kezünkről komótosan lefolyik a könyökünkig, összevizezi a pólónk szélét. Persze az se jó megoldás, amikor papírtörlő van egy mosdóban, hiszen egyrészt az a környezetet szennyezi, másrészt sosem lehet egy darabot venni belőle, hanem a fél adag előre töltött törlőkendő kihullik, és leesik a földre.
Beszéltünk a temetésen szelfiző Kulcsár Edináról
aki fekete öltözékben, komor arccal egy autóból posztolt azzal a szöveggel, hogy „Itt tudtam, hogy pár nehéz óra következik. #temetésrementünk #nemszeretnéktöbbeterrőlírni #kisírtamaszemem”. A sztoriban használt hashtag már önmagában felidegesít, de mégis milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy valaki temetésre tartva fotózza magát, majd – mint ahogy egy későbbi posztban megtette – megmutassa az outfitjét. De ez még mind hagyján, hiszen a temetés után azonnal egy szponzorált poszt következett, ahol telefonkijelző-cserét hirdetett. A jövőben milyen sztorik jönnek majd? Talán temetés-kedvezménykódot posztolnak majd az influenszerek? Mi szívesen látjuk Kulcsár Edinát a podcastben, mesélje el nekünk, mi vette rá ezekre a posztokra.
Vannak azok az ismerőseink, akik mindig telefonon mutogatnak nekünk videókat.
Ezek az emberek rendszerint akkor akarnak megmutatni egy félórás vicces videót, amikor a környezet a legzajosabb vagy legvilágosabb, és kizárólag a saját kezükből. Közben végig az arcunkat vizslatják, hogy mit reagálunk, és percenként spoilerezik az éppen lejátszott videót. Persze se nem halljuk, se nem látjuk a videót, de ilyenkor inkább csak mosolyogva bólogatunk, nehogy meg kelljen nézni még egyszer. Márkó ezen a héten erről a jelenségről csinál videót az Instagramján, alá kommentekben várjuk a hasonló sztorijaitokat.
Szörnyülködtünk azokon is, akik mindenáron különlegessé akarják tenni az egyébként teljesen hétköznapi nevüket.
A Lídiákból ilyenkor lesz Lydia, Fannikból Fannyk, Zsófiákból Sophie-k. Persze mi se úgy hívatjuk magunkat, ahogy az anyakönyv szerint kéne, Márkó Márk, Barna pedig Barnabás. Úgyhogy egy szavunk sem lehet.
Most, hogy a Márkó és Barna Síkideg első a Spotify podcastlistáján, beszélgettünk arról is, hogy vajon mentálhigiénés szempontból jót teszünk-e magunkkal és a közönségünkkel. Ez a podcast az idegeskedést humorforrásként használja. A tőletek kapott levelek alapján is úgy érezzük, a panaszkodásunk inkább feszültségoldó, mint konfliktusgerjesztő. Arról pedig nem is beszélve, hogy a legtöbb jelenségnek, amiről beszélünk, mi magunk vagyunk az iskolapéldái. Ezért fogadjuk el, hogy mindenki idegesítő, köztük mi magunk is, és próbáljuk meg ezt mosollyal elviselni.
Ezeken idegeskedtünk tehát ezen a héten. Ne felejtsétek, a Márkó és Barna Síkideg jövő héten újra jelentkezik magasfeszültségű podcasttel.