A Nagyváradi Állami Színház intézményi átszervezésének hírére fogalmazta meg nyílt levelét Románia 51 színházának igazgatója. A kiadványban arról írnak, hogy az érintett kulturális intézmények összevonása mögött más szándékot vélnek, mint amire a Bihar Megyei Tanács hivatkozik – nevezetesen a takarékosság.

Amint arról az Index is írt már, Nagyváradon több mint 223 éves magyar színjátszás kerülne veszélybe, amennyiben közös intézménnyé olvasztanák a Szigligeti Színházat, a román Regina Maria Színházat és a Nagyváradi Állami Filharmóniát. 

A tervezet miatt román és magyar művészek közösen több tiltakozó megmozdulást is tartottak már, legutóbb 2021. május 21-én tartottak villámcsődületet Nagyváradon és Szatmárnémetiben, most pedig Románia meghatározó színházainak direktorai adtak ki közös nyilatkozatot, amelyben többek között ezt írják:

Figyelemre méltó az a sietség, amellyel a szerkezeti leépítés, sőt egyes intézmények erőltetett összevonása, szándékolt és fokozatos, akár törvénybe ütköző módon történő ellehetetlenítése, jogi személyiségük megszüntetése zajlik, aminek nyilvánvaló következménye, hogy ezek az intézmények elveszítik a műsoruk és kulturális projektjeik fölötti szabadságukat. Ez a hajthatatlanság már csak azért is meglepő, hiszen ezen keresztül egy olyan színházi működési modell igazolására és legitimálására történik kísérlet, amelyről Romániában már egyértelműen bebizonyosodott, hogy katasztrofális következményekkel jár: a kommunizmus idején fennálló, mélységesen működésképtelen, úgynevezett »közös adminisztrációtól« egészen a Bukaresti Nemzeti Opera és a Ion Dacian Operett- és Musicalszínház nemrégiben lezajlott, erőltetett és csak nagy nehézségek árán helyrehozott összevonásái, a hazai színházi élet elegendő sajnálatos példával szolgál arra, hogy az ehhez hasonló intézkedések egyes intézmények művészi és gazdasági kiszolgáltatottságához és identitásuk tönkretételéhez vezetnek. Hiányoznak viszont azok a példák, amelyek alátámasztanák, hogy az intézmények összevonása a kulturális kínálat vonzóbbá tételéhez járul hozzá.

A színházak igazgatói tisztességtelennek tartják, hogy a feltételezett hatékonyságnak a kulturális intézmények dolgozói essenek áldozatul. Szerintük az az érvelés a mítoszok kategóriájába tartozik, hogy a kultúra túlzottan sok erőforrást használ, és visszautasítják azt is, hogy a világjárvány miatt a kultúra erőforrásait csökkenteni kell, illetve hogy az ezen a területen dolgozók nem termeltek semmit ebben az időszakban. Mint írják:

Először is a kultúrára szánt költségek elenyészők az egyéb, közpénzből finanszírozott területekhez, de akár a többi európai országban a kultúra számára elkülönített költségvetéshez képest is. Másodsorban az oktatáson kívül a kultúra az egyetlen olyan terület, ahol a közpénzből történő beruházás hosszú távú pozitív, sőt nélkülözhetetlen eredményeket hoz a társadalom lelki egészségét és életminőségét tekintve: a kultúra városokat és régiókat élénkít fel, növeli a lakosok életszínvonalát, miközben a kreativitás és a sokszínűség előtérbe helyezésével, a nézők önreflexióra és a környező világ kritikus szemléletére való ösztönzésével formálja a mai ember polgári és morális profilját, meglágyítja a durvaságokat, elsimítja a konfliktusokat és felébreszti a lelkiismeretet.

Levelükben felszólítják a Bihar megyei hatóságokat, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely károsan érintené az alárendeltségébe tartozó kulturális intézmények működését, és kérik, hogy senkinek semmilyen törvényben garantált joga ne sérüljön.