Az őszödi beszédről krimit forgató brit filmrendező nem fél a bonyolult helyzetektől, ezért is mondott igent a Megafilm felkérésére. Nem célja, hogy munkájával bárkit hatalomra segítsen, párbeszédet szeretne indítani, mert globális problémának tartja a jobb- és baloldal harcát. Ő maga középre áll.
Hogyan találkozott a magyar film ötletével?
A menedzseremen keresztül találtak meg. Először mindenki aggódott, vajon miféle mozi lesz ez, ahol a főszereplő Orbán Viktor politikai ellenfele. Elolvastam a forgatókönyvet, és örömmel konstatáltam, hogy ez jó történet, ami inkább szól személyes és morális kérdésekről, mint a politikáról.
Politikai töltetű forgatókönyvre számított, tehát akkor már valamennyire ismerte a magyar politikai viszonyokat?
Őszintén szólva igen felületesen. Aztán kicsit utánanéztem, majd rengeteget beszélgettünk a forgatókönyvről. Én azért készítek filmeket, hogy párbeszédeket, vitákat indítsak el. Inkább kérdezek, mintsem válaszokat adok. Ez tetszett ebben a történetben is.
A sajtóban Gyurcsány-filmként hivatkoztak a Megafilm új produkciójára. A producer, Kálomista Gábor politikai beágyazottságát ismerve biztosra vették, hogy propagandafilm készül Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor talán legerősebb politikai ellenfele lejáratására. Ezt is vállalta?
Ez a történet nem Gyurcsány Ferencről szól, hanem arról a jelenségről, amikor valaki kétségbeesetten harcol megszerzett pozíciói megtartásáért, de közben megváltozik körülötte a világ.
Volt egy szavazás a magyar sajtóban arról, kit látnának szívesen Gyurcsány Ferenc szerepében, és toronymagasan győzött Hugh Grant.
Sajnos nem ő... De komolyra fordítva a szót, számomra ez a film nem a magyar közélet szereplőiről szól. Napjaink talán legerősebb globális problémája a jobb- és a baloldal harca. Amikor januárban elkezdtük a munkát, mindenki a washingtoni Capitolium ostromát nézte a hírműsorokban.
A jobb- és baloldal harcáról készített filmet, vagy a hatalom, a politika és az igazság viszonyait boncolgatja?
Ez a film inkább a hatalomról, mint a politikáról szól. Természetes emberi törekvés, hogy megőrizzük kivívott pozíciónkat. Egy bizonyos határig ez nem is baj, azt átlépve viszont már igen. A filmben azt vizsgáljuk, hogyan tudja megvédeni az életét egy átlagember, amikor a világ felfordul körülötte. Nem kínálunk megoldásokat senki számára. Azt szeretném, ha a jobb- és baloldal végre beszélni kezdene egymással.
Ön melyik oldalon áll?
Ami a politikát illeti, lehetőleg középen. Semmi bajom sincs az oldalakkal, a gond mindig a szélsőségekkel és a hatalommal van.
Korábbi munkáira jellemző a sajátos látásmód, az irónia. Ebben a filmben is felbukkan a humor?
Az irónia és a humor megjelenik. Azt szeretném, hogy ez egy emberi film legyen. Az a célom, hogy a nézők elgondolkodjanak azon, hol a valódi helyük és szerepük a világban, és ehhez szükség van a humorra is. Legutóbbi, a The More You Ignore Me című filmemben a skizofréniáról és egyéb mentális problémákról is szó esik. Tele van humorral, de alapvetően arról szól, hogy a betegség nemcsak a betegre, hanem a beteg környezetére is hat. A most forgó filmben sem a volt miniszterelnök problémáiról beszélünk, hanem arról, hogyan hat mindez az egész országra, illetve az itt élők emberekre.
Miután nyilvánosságra került az őszödi beszéd, felfordult az ország, tiltakozások, tüntetések követték egymást. A kialakult közhangulatból természetesen sokat profitált a jelenlegi miniszterelnök pártja, a Fidesz is – például simán nyerték a következő önkormányzati választásokat.
Erre megjelennek utalások a filmben, de nem vádolunk senkit. Akkor meghalt egy álom az újjászülető demokratikus Magyarországról, és a magyaroknak a mai napig együtt kell élniük ezzel a felismeréssel. Megint elismétlem: ez a film azért készül, hogy meginduljon a párbeszéd. Nem érdekelnek az oldalak, azt szeretném, ha az emberek túllépjenek rajta, és feldolgozhassák a történteket.
A brit sajtóból megkeresték már a film hírére?
Nem vagyok hollywoodi figura, nem a saját karrieremről szól az életem. Párbeszédeket, értelmes vitákat szeretnék elindítani a filmjeimmel. Ahogy Winston Churchill is mondta: jobb beszélni, mint háborúzni. Tudom, hogy a filmünk nem szünteti meg a baloldali és jobboldali prekoncepciókat, de azt remélem, gondolatokat ébreszt. A forgatókönyv nagyon jó, alapos, semmiképp sem propaganda célú. Arról szól, hogy ami az egyik oldalon megjelenik, bármikor megtörténhet a másikon is.
Megjelennek egyértelműen pozitív és negatív karakterek?
Senki sem csak rossz vagy jó, minden cselekedet mögött ott sorakoznak a körülmények, amik előidézték őket. A bántalmazók többsége korábban maga is bántalmazások áldozata volt. Ez a politikára is érvényes.
Ön szerint ez a történet Magyarországon kívül is érdekes lehet a nézők számára?
Remélem, bár Angliában nem sokat tudunk a magyar folyamatokról. Viszont bárhol megtörténhetnek, és gyakran meg is történnek hasonló események. Már említettem a Capitolium ostromát, ahol egyértelműen tetten érhető, hogyan lehet manipulálni az embereket.
A témától függetlenül is elég erősnek érzi a készülő filmjét arra, hogy a nemzetközi piacon is sikeres legyen?
Magával ragadó történet, és tele van érzelmekkel. Mivel még rengeteg munka van hátra, akár el is ronthatjuk az egészet, de természetesen nem ez a célunk.
Bízik a sikerben?
Rendkívül jó a magyar stáb – nemcsak a színészek, hanem mindenki –, akikkel dolgozunk. Eleinte ők is gyanakodtak, de ahogy haladtunk előre, úgy lettek egyre izgatottabbak, látszott, hogy hinni kezdenek a produkcióban. Én is hiszek benne.
Egy neves spanyol operatőrrel, Josep M. Civittel dolgozik. Milyen látványvilágot alakítottak ki?
Ő a legjobb spanyol operatőr, világszinten is kiemelkedő alkotó. Realista, de nagyon filmszerű képi hangulatot igyekeztünk megteremteni. Ebben furcsamód még segített is nekünk a járvány, hiszen az egész város a rendelkezésünkre állt. Nagyon szépen sikerült lefilmezni Budapest számunkra kifejező részeit, nemzetközi színvonalú képi világ jelenik meg a filmen.
Találkozott politikusokkal a forgatás alatt?
Nem, hacsak nem jelentkeztek statisztálni. Nagyon vigyáztam arra, hogy megőrizzem a függetlenségemet.
Lettek kedvenc színészei?
A főszerepet játszó Bánovits Vivianne szerintem az ország legjobb színésznője. Úgy érzem, miután bemutatjuk a filmet, ezt minden néző így fogja gondolni. Tökéletes sztár. Az pedig önmagában is nagyon bátor döntés volt tőle, hogy vállalta ezt a szerepet, tekintettel a politikai nyomásra.
Van olyan stábtag, színész, akivel később is szívesen dolgozna?
Viviennel mindenképp, de az egész stáb kiváló volt. Tökéletesen bizonyították, hogy nemcsak azért forgat itt egy csomó külföldi produkció, mert olcsóbb, mint másutt, hanem mert hihetetlenül profik a magyar szakemberek. Nagyon szeretem Pintér Réka munkáját, aki a film arculatát tervezte meg. Fantasztikus munkát végez.
Milyen az együttműködés a Megafilmmel?
Jó. Nem mindenben egyeznek a politikai nézeteink, de teljesen szabad kezet kaptam tőlük, azt a filmet készíthetem el, amit én szeretnék.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a későbbiekben egy egész más témájú filmben is dolgozzanak együtt?
Igen. Amikor az ember filmet csinál, ami elég drága játék, mindig megjelennek különféle érdekek, nyomások a producerek felől. A Megafilm nagyon bátran viselkedett, és hagytak úgy dolgozni, ahogy én szeretek.
Gyurcsány Ferencen kívül lesznek felismerhető politikai figurák?
Többen is, például Klára, a miniszterelnök felesége, illetve több közeli munkatársa, tanácsadója. Látjuk, hogyan kezelik a problémákat, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben.
A másik politikai oldalról?
Onnan senki.
Milyen fogadtatásra számít?
Lesznek sajtótámadások.
Magyarországon vagy azon túl is?
Főleg itt, de az Egyesült Királyságban sem kizárt. Viszont, ha valaki előítéletek nélkül nézi végig a filmet, az nem fogja elutasítani. Nyilván lesznek olyan hangok, akik szerint ez a produkció egy újabb manipulációs kísérlet, de főleg azok mondhatnak ilyet, akik nem látták a filmet. A többiekkel szívesen beszélgetek, őszintén elmondom annak, aki kérdezi, hogy eszemben sincs bárkinek a hatalmát segíteni. Nem félek a bonyolult helyzetektől, a filmben bemutatott bonyolult helyzetekkel is szembe kell nézni, mert sokat lehet tanulni belőlük a jelenre és a jövőre nézve. Ez a film a hatalomról és a hatalommal járó felelősségről szól. Ez morális és nem politikai kérdés, ahogy a hit sem az.
Ön sajtótámadásokra számít, enne ellenére sem bánja, hogy elvállalta a rendezést?
A magyar produkciót is többen elutasították, mert úgy gondolták, hogy ilyesmiben nem szeretnének részt venni. Én meg épp ezért vállaltam el. Az is befolyásolta a döntésemet, hogy ha nem én csinálom, akkor valaki más vág bele, de ő nem tenné fel az én kérdéseimet.
Hogyan határozná meg a film műfaját?
Vegyes. Politikai film, thriller, de közben szerelmes film és fejlődéstörténet is. Egy nő harca egy rakás elszánt és hatalomittas férfi között. Ilyen értelemben is politikai. Remélem, jó lesz. Ha a film után úgy állnak fel a nézők, hogy pontosan azt kapták, amit vártak, akkor rosszul dolgoztam.
Befejezték a forgatást?
Éppen ma, amikor beszélgetünk, van az utolsó forgatási nap. Vagyis igen. Mivel hónapok óta itt vagyok, most kicsit hazamegyek a családomhoz, aztán kezdjük az utómunkákat. Ez legalább annyira fontos része a filmkészítésnek, mint a forgatás. Szakmai meggyőződésem szerint a filmkészítők morális kötelessége, hogy csak tökéletes munkát engedjenek ki a kezükből. Ezzel tartozunk a nézőknek, akik fizetnek a belépőjegyért.
Mi lesz a következő filmje?
Arról forgatok, hogyan teszi tönkre az ipar a mezőgazdaságot. Remélhetőleg az is kérdéseket vet fel mindkét oldalon.
Keith English kilencévesen vette meg első kameráját. Öt fontot fizetett érte a nagybátyjának. Azóta nem tud szabadulni a filmtől.
Húszévesen bejutott a Bournemouth Filmes Iskolába, ahol a Royal Television Society indított kurzust. Írást és rendezést tanult. Diploma után a Scores LTD kreatív igazgatója lett. Az ügynökség ügyfelei között olyan rendezők szerepeltek, mint Stanley Kubrick, Tim Burton, Lindsey Anderson és Hugh Hudson. Közben saját munkáin is dolgozott.
Ezt követően szabadúszó íróként és rendezőként tevékenykedett. Sikeres volt a reklámiparban is, a legnagyobb cégekkel dolgozott Európa-szerte, a The Great Frog című munkája volt az első reklámfilm, amit tizennyolcas karikával vetítettek a mozikban.
Filmrendezőként BAFTA-díjra jelölték a Disney csatorna számára készített Bus Life sorozatért. 2018-ban mutatták be a mozik a The More You Ignore Me című érzelmekkel sem spóroló drámai vígjátékot, amely azt mutatja be, hogyan hatnak a mentális problémák egy angol vidéki családra a nyolcvanas évek közepén. A film 2020-ban megnyerte a legjobb vígjátéknak járó díjat a brit National Film Awardson (Forrás: IMDb)
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)