Életének 79. évében meghalt  Jankovics Marcell grafikus, rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, művelődéstörténész, a nemzet művésze. 

Őrsi Gergely, Budapest II. kerületének polgármestere – Jankovics Marcell díszpolgár volt a II. kerületben – a többi között ezekkel a szavakkal búcsúzik tőle a közösségi oldalán:

Jankovics Marcell életműve olyan alapja lesz a magyar kultúrának, amire még évszázadok múlva is hivatkozni fogunk. Miközben hiánya fájó űrt hagy maga után, munkássága örökséggé nemesedik, és tovább építi a budai és a magyar emberek közösségét.

Az Országos Széchényi Könyvtár egy ezredfordulós eseménnyel emlékezik rá, amelyről fényképeket is közzétett a Facebookon:

Néhány évvel később, 2011 októberében a zsúfolásig megtelt dísztermünkben nézhettük meg Az ember tragédiája című animációs filmjének részleteit. Az este hat órára meghirdetett rendezvényre már kezdés előtt teljesen megtelt a terem, több mint 220 ember várta a rendezőt, akit beléptekor óriási taps fogadott. A vetítés kezdete előtt ezt mondta: »Én félreülök, nézzék csak a filmet, eleget láttam már, most önöket figyelem majd.«

 Búcsúznak tőle a Magyar Szinkron közösségi oldalán is, mint fogalmaznak:

Rajzfilmrendezőként a hangok is kiemelt szerepet játszottak munkásságában. Rengeteg emlékezetes feladatot kaptak tőle a magyar szinkron legjobbjai!

Járóka Lívia, az Európai Parlament kormánypárti képviselője így ír közösségi oldalán:

Hatalmas veszteség érte ma a magyar kultúrát. Jankovics Marcell személye, munkássága mindig is inspirálóan hatott a magyar művészvilág számára, laikusként nagy csodálója voltam magam is. Népmese-animációin, János vitézén generációk nőttek fel, az általa készített Az ember tragédiája Madách színművének méltó animációja lett. Alkotásai örök érvényűek, minden magyar számára büszkeség.

A Székelyföldi Legendárium tagjai, akik közöségi oldalukon azt írják, hogy „a legendák és a mondák egyben leckék tele ősi igazságokkal, üzenetekkel, a múltunkra utalva mutatnak a jövőnkbe”, így emlékeznek Jankovics Marcellre:

Győrfi András festőművész egy régi, gyerekkori emlékét idézi fel, emlékezve a nemzet művészére. Azt írja, életükben kétszer találkoztak. Először 1973-ban, amikor országos rajzpályázatot írtak ki a János vitéz rajzfilmre. A 10 év alattiak kategóriájában Győrfi András nyert. A tíz év felettieknél meg egy lány. Így a pénzdíj mellett Iluska eredeti fóliáját is megkapta, a leányzó Jancsi fóliája lett. A második találkozást így írja le:

1997. Kiállítást rendezek valahol Budapesten, talán a Hélia szállóban, és Jankovics betéved rá, ismerve a szobrászt, akivel együtt állítunk ki. Bemutatkozom, valami rémlik neki. Mesélem a győzelmemet a pályázatán, örül, megveregeti a vállam, és mondja: úgy látszik, jól döntöttünk akkor, a lányból is festőművész lett. Hát ennyi. Nem sok, de nekem mégis szinte minden. Jancsi és Iluska atyja, viszlát. Bízom benne, hogy az Óriások országában találkozunk. 

(Borítókép: A közmédia életműdíjával kitüntetett Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus budapesti otthonában 2019. április 1-jén. Fotó:  Balogh Zoltán / MTI)