Hosszú kényszerszünet után hazai krimivel nyit a budapesti Játékszín, az író-rendező Szente Vajk darabjával, A dominógyilkossággal.
A három legolvasottabb szerző a világon Shakespeare, Isten és Agatha Christie, mondja Szente, és ez nem népi bölcsesség, hanem házi készítésű statisztika, amely ha nemzetgazdaságilag nem is áll, jól mutatja, a gyilkosságok, királydrámák, a Biblia és a krimik érdeklik leginkább az olvasókat. Utóbbi színpadon is igen népszerű, ki is használják ezt a bulvárszínházak.
Most épp a Játékszín, amely A vád tanúja után a kényszeredett hallgatás lejártával egy hazai krimivel jelentkezik, amelynek egy fontos közéleti kérdés, illetve erkölcsfilozófiai dilemma áll a középpontjában. Ez a kiindulópont és a végpont is, a cél, hogy a néző is elgondolkodjon a főhős erkölcsi dilemmáján és arra adott válaszán, így vagy úgy viszonyuljon hozzá, megmozgassa.
A dominógyilkosság kortárs, 2021-ben, angolszász nyelvterületen játszódó krimi, magyar közéleti-politikai áthallások nincsenek benne, viszont olyan kérdést feszeget, amelyre minden társadalomban kell valamilyen választ adni. A válasz lehet píszí vagy nem, viszont mindenkinek van róla véleménye.
Nem is a megírás vett igénybe hosszú időt, sokkal inkább a történet, a krimiszálak, a szereplők és a megoldás előzetes és aprólékos kidolgozása, ami viszont egy év volt Galambos Attila társzerzővel
– mondja az író-rendező, aki számos darabot jegyez már szerzőként is a Játékszínben (például a Legénybúcsút vagy Rejtő Jenő nyomán A szőke ciklont), viszont a krimi műfajában még nem próbálta ki magát. A legprofesszionálisabb gyilkosnak a szerzőnek kell lennie, teszi hozzá, és ehhez kell a nagyon részletes előkészítés, az ugyanis nem fordulhat elő, hogy a néző egy ponton fölkiált: de hát ezt X. Y. szereplő honnan tudja, hiszen amikor ez a párbeszéd elhangzott, nem is volt benn a szobában.
Egy kriminél nem lehet hibázni, és a darabot lélektanilag is jól elő kellett készíteni,
hogy mind a nyolc karakter egyformán árnyalt legyen, sok titka legyen a szerepüknek, megértsük a mozgatórugóikat és személyes igazságukat, ugyanakkor megmaradjon a bizonytalanságból adódó feszültség is a nézőben.
Szente szerint a krimi műfaja kiválóan illik a Játékszínbe, és a magyar nézők különösen szeretik, nem csak olvasva, színpadi formában is. A krimi pontos és jó színészetet diktál, nem véletlen, hogy Agatha Christie Egérfogóját hatvan éve folyamatosan játsszák Londonban, az előadás óriási rekordokat döntött meg.
A történet középpontjában egy külügyminiszternő áll, aki egy hajón a kollégáival töltött hétvégén levelet kap, amelyre fél órán belül kell reagálnia, különben meghal. Az erre adott válasz komoly erkölcsi dilemma elé állítja, ez a dilemma a darab mozgatórugója.
A dominógyilkosság nem zenés mű, még csak különlegesebb színházi effekteket sem alkalmaz, a színészek játékára épít. Az Agatha Christie-féle krimiket is megidéző előadás modern korunkban játszódik, amelyben nagy szerep jut a tömegmédia általi közéleti manipulálásnak és nyomásnak és az ezek által eltorzított értékítéleteknek és látásmódnak. Ugyanakkor a megoldása olyan fordulat, amely Agatha Christie műveiben nem szerepel, tehát újdonság.
A darab főszerepét, az erkölcsi dilemma elé kerülő külügyminiszternőt Lévay Viktória alakítja, a további szerepeket Szerednyey Béla, Kolovratnik Krisztián, Dobó Kata, Náray Erika, Kovács Gyopár/Törőcsik Franciska és Barabás-Kiss Zoltán/Makranczi Zalán játsszák. Fehér Tibor és Törőcsik Franciska ezzel az előadással debütál a körúti színházban. Az előadást a szerző rendezi. Aki a legprofesszionálisabb gyilkos is egyben.
(Borítókép: Szente Vajk rendezésével a Dominógyilkosság című darab. Fotó: Juhász G. Tamás)