Rögtönzött piknikkel indítottuk a találkozót, Rókusfalvy Pál ugyanis nem érkezett üres kézzel. A reklámszakember, aki 30 éve dolgozik az iparágban, és 24 éve formálja Etyek brandjét, egy palack borral és helyi termelőtől származó kecskesajttal állított be a beszélgetésre. A Budapest szőlőskertjeként definiált településről, Etyekről jött, amit különös módon szeret, mégsem költözött oda. Budaörsön éli mindennapjait, amit meg is tud magyarázni.
Ha a szőlőd mellett laksz, nincs szabadidőd, pláne magánéleted. Tulajdonképpen az én vidékiségem is nagy dolog, Rókusfalvy előttem 200 évig nem tette ki a lábát Budapestről
– nyugtázza úttörő attitűdjét Rókusfalvy Pál.
„Vannak ügyesek és ügyetlenek, én ügyes vagyok” – mondja alanyunk, aki ezalatt a napi ügyek görgetését és a tevékeny mindennapokat érti, de ez azért áthallásos. Ezért átbeszéljük, hogy szerinte a kormány kitüntetett figyelmét élvezi-e, vagy csak a véletlen műve az állami kommunikációra, illetve turisztikai fejlesztésre neki megítélt pénzösszeg. Van véleménye a dologról.
A kommunikációs és a turisztikai iparágakban tevékenykedem közel három évtizede. Az lenne a furcsa, ha vakcinagyár lenne köthető hirtelen a nevemhez.
Szó kerül ezenkívül az ország első kereskedelmi rádiójánál betöltött szerepéről, arról, hogy Bochkorral, Jáksóval, Dénes Tamással, Csiszár Jenővel, Geszti Péterrel hogyan pörgették a lemezeket, és szórakoztatták az ország közönségét a kilencvenes években, miként kiderül az is, mi maradt meg ezekből a szakmai-baráti kapcsolatokból.
Beszél a fogadójáról, elmeséli, hogy Jeremy Irons megmutatta, hogyan kell 50 százalék kedvezménnyel fogyasztani, amikor nincs is happy hour, Demján Sándor, a TriGránit néhai elnöke törzsvendégként pedig azt, milyen egy magyar nábob, aki látogatásai alkalmával mindig három cigányzenésszel érkezett, hogy legyen, aki elhúzza a nótáját.
Szó kerül arról, hogy szerinte a vendéglátás 2023-ra áll vissza a pandémia előtti állapotokra. Ha mindez nem lenne elég, fejben kiszaladunk a szőlőjébe is, ahol gyakran látni sajátos kabriójában, a traktor tetején szivarral a kezében pöfögni – állítja, ez az ő luxusa.
Kiderül a szőlőről is a véleménye.
Az élet többi része állt le, a természet működik, igaz, 2-3 héttel el vagyunk maradva. Legalább utolérem magam a traktoros munkákkal
– jegyzi meg a podcast végén a rá jellemző lakonikus nyugalommal alanyunk.
Ha ideje engedi, hallgassa meg mások mondandóját is. A Sunday Brunch podcast korábbi vendégei voltak: