Idén is öt fiatal elsőfilmes útját egyengeti a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programja. A támogatás szakmai, anyagi és marketingsegítséget is jelent.
Egy eltűnt, majd évtizedek után megkerült lányról szóló kreatív dokumentumfilmet, egy emberi hangon udvarló kandúrról készülő romantikus vígjátékot, egy magányról és barátságról készülő drámai vígjátékot, egy darabokra hullott apa-fiú kapcsolatról szóló családi drámát és egy súlyos morális dilemmával küzdő apáról szóló pszichodráma elkészítését támogatja a Nemzeti Filmintézet hatodik Inkubátor Programja.
A nyertesek:
A filmet kisebb-nagyobb szünetekkel közel három éve fejlesztjük Meggyes Krisztina és Lévai Balázs producerekkel. A munka során rengeteg kérdés felmerült, a legfontosabb talán mégis az, hogy megértsem és elfogadjam a filmben szereplők döntését azzal kapcsolatban, hogy miért nem kereste a lányt soha senki
– mondta Podhradská Lea. A dokumentumfilmben a klasszikus megfigyelői módszer mellett a téma érzékenysége miatt vannak szituációk, amikor csupán hangfelvételek vagy házivideo-jellegű felvételek készülnek.
A rendező 2016-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező osztályában, Kékesi Attila és Almási Tamás vezetése alatt.
Régóta foglalkoztat egy gátlástalan, ördögi figura megalkotása, akit pont ez a szabadsága tesz vonzóvá. Egyszer egy barátom azzal viccelődött, hogy a macskáját szinkronizálta úgy, mintha a cica udvarolna nekem, és így jött az ötlet, hogy az elképzelt ördögi figurát egy ilyen humoros, antropomorf karakter személyesítse meg
– mesélte a rendező tervezett filmjéről, amelyet műfajilag abszurd romantikus vígjátéknak szán.
Szeleczki Rozália 2019-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Szász János és Janisch Attila rendezőosztályában.
A történet, amelyen három éve dolgoznak Kertész Zsanett forgatókönyvíróval, a magányról, az elfogadásról, két ember barátságáról és az öregedésről szól.
Akkor kezdtem el a történeten gondolkodni, amikor pár évvel ezelőtt a nagymamám, aki egyedül él, elkezdett szédülni. Gyakran elesett otthon, és bár ő sosem akart beszélni róla, láttuk a véraláfutásokat a testén. Nagyon nehéz volt ezt látni, tehetetlennek éreztem magam. Megértettem, hogy nem akarja, hogy sebezhetőnek lássuk, nem akarta tehernek érezni magát, és nem akarja, hogy azt gondoljuk, segítségre lenne szüksége
– mesélt motivációiról Hevér Dániel.
A fiatal filmes a Los Angeles-i AFI Conservatory filmrendező szakán végzett. A mesterdiploma után hollywoodi gyártócégek forgatókönyv-olvasója volt, majd 2017-ben itthon kezdte előkészíteni első nagyjátékfilmjét.
Egy kis költségvetésű családi drámánál adja magát a kisrealista forma a kitchen-sink, a Dogma vagy akár a román új hullám nyomdokain. A történetben kevesebb az itt és most jelentősége, inkább időtlen pszichológiai dráma, amelyben a színészi játék dominálhat
– mondta filmtervéről a rendező, a Kinopravda rendezői kollektíva egyik alapító tagja.
A tíz döntőbe jutott elsőfilmes tervet a Toldi moziban mutatták be múlt pénteken. Az öt nyertest egy szakmai zsűri és a Pitch Fórum közönsége választotta ki.
Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos a rendezvényen elmondta, hogy
Az Inkubátor Program a Filmintézet szakembereinek közreműködése mellett jelentős anyagi támogatást is biztosít a fejlesztéshez és a gyártáshoz. A fiatal alkotócsapatok marketingtámogatásra is pályázhatnak.
(A nyertes fiatal filmesek gondolatait a Filmhu-ban megjelent interjúkból idézzük.)