Az aranyhímző segédje eltette, a családja őrizte, a Magyar Nemzeti Múzeum több mint huszonegymillióért megvette a magyar koronázási palást egy kicsiny darabját.
Valamivel több mint huszonegymillió forintért kelt el a BÁV keddi árverésén az a mindössze 2,4×3 cm méretű, arany- és selyemfonallal hímzett, három igazgyönggyel díszített töredék, amelyet 1867-ben választottak le a koronázási palást keresztpántjáról. A történelmi ereklye akkor került magánkézbe, amikor Ferenc József koronázását megelőzően javításokat végeztek a tárgyon.
A javításra azért volt szükség, mert az eredetileg Szent István király és Gizella királyné által adományozott miseruhából készült koronázási palástot 1849-ben egy vasládába zárva elásták a koronázási ékszerekkel együtt, és csak 1853-ban került elő.
A nedvesség hatására megrongálódott relikvia javításával 1867-ben Klein Lujza pesti aranyhímzőt bízták meg. Az egész palástot megerősítették és egy jellegzetes, lila színű selyemszövettel bélelték.
A javítás során a munkálatokkal megbízott mesterek a gallér lila selyemszövet bélése alá bevarrtak egy papírba csomagolt, préselt négylevelű lóherét is. Az egyik segéd, Szentey Sándor még a vezetéknevét is ráhímezte Szent János apostol lába mellé a palástra.
Ő volt az, aki az átalakítás során a keresztpántból kivett, négy centiméteres arany- és selyemfonállal hímzett és három igazgyönggyel díszített darabot valamilyen okból egyszerűen magánál tartotta.
A relikviát a restaurálás jegyzeteivel együtt halála után egy pénztárcába zárva őrizte a családja, majd azok leszármazottai generációkon át.
Az aukcióra kerülő történelmi ereklyét az Iparművészeti Múzeum munkatársai határozták meg. Az anyagvizsgálat, a technikai eljárások és a történeti körülmények alapján igazolták, hogy az a koronázási palást eredeti darabja.
A történelmi ereklyére 1,8 millió forintról indult a licit, végül állami elővételi jogával élve 21,25 millió forintért vásárolta meg a Nemzeti Múzeum.
(Forrás: Nemzeti Múzeum, BÁV)