Huszonkét évnyi külföldi távollét után André Kertész 1948-ban hazalátogatott testvérével. A Dunakanyar 1985-ben írt arról, hogy a háború után a ráckevei HÉV-állomástól gyalog ment Becsére, ahol felkereste gyermekkora színtereit. André a falu elején meglátogatta egykori játszótársát, Stromayer Katit, a községházán pedig Szigetbecsének ajánlva átadta az 1936-ban Párizsban kiadott Barátaink az állatok című könyvét. A fotóművész így emlékezett akkori fogadtatásáról:

Senki nem szólt egy szót sem. Nem tudtam mit csinálni, csak álltam ott a testvéremmel, azok meg néztek rám némán. Végül letettem a kötetet az asztalra, mondtam, itt a könyv, s minden jót kívánunk.

Másodszor 1971-ben tért haza. Akkor már le is fotózta Stromayer Katit, majd a községházára ment, és megállapította, hogy az 1948-ban ajándékba hagyott könyvének nyoma veszett. Tizenhárom évvel később harmadszor is hazatért Becsére. A Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendége volt, életművét kiállítás alá rendezték. Falujában tett látogatása végén ezt írta az emlékkönyvbe:

Itt vagyok a gyerekkori emlékeim legdrágább helyén és fájó szívvel gondolok arra a gyönyörű emlékek­re, mik ide kötnek.

Legközelebb, negyedjére 1984-ben, egy évvel halála előtt tért haza. Szigetbecse kiállítással köszöntötte, és a születésnapja tiszteletére megjelent könyvben így vallott:

Hogyan került Szigetbecsére? Rokonai voltak arra? Kapcsolódik ez a kis magyar falu munkásságának kezdetéhez?

Igen. Itt, a Csepel-szigeten lakott a nagybátyám, Klopfer Mihály, nagynéném, itt gazdálkodtak. Sokat jártam hozzájuk apró gyerekként. Itt ismerkedtem meg a falusi élettel, itt mentem a fiúkkal disznót, a lányokkal libát őrizni. Lejártunk a Kis-Dunára, és fürödtünk, meztelenül szaladgáltunk. Kosárral halásztunk, pecáztunk. Úgy hatéves koromban régi újságokat, képeslapokat fedeztem fel a nagynénémék padlásán. Egy újságnak még a címére is emlékszem: Die Garten­laube. Német családi lapok voltak ezek és nagyon meglepődtem, hogy milyen szép képek találhatók benne. Határozottan emlékszem, már ekkor bennem volt, hogy később talán én is fogok valami ilyesmit csinálni. Azt hiszem, ez volt az elhatározás pillanata.

A magyar származású André Kertész (1894–1985) a világ egyik legismertebb fotóművésze. A Capa központ most így ír róla:

Életművében egy olyan saját univerzumot hozott létre, amelyben megteremtette a modern fotográfiai látásmód formanyelvét. Gyermekkorának nyarait Szigetbecsén töltötte, az itt szerzett élmények nagy hatással voltak rá. Az egyedülálló áttekintés nyújt az életműből. A fényképeket ő maga válogatta élete alkonyán, ajándékul gyermekkora varázslatos élményeket adó településének.

A tárlat 2021. június 26-án nyílik a Capa központban, a megnyitó a Múzeumok éjszakája programsorozat részeként látogatható. Az életmű meghatározó fotográfiái és a Szigetbecsén készült fényképek mellett André Kertésznek a településnek adományozott személyes használati és dísztárgyai is láthatók, amelyek közül több is szerepelt öregkori Polaroid-felvételein.

(A kiállítás képei Szigetbecse község tulajdonát képezik.)