Noha Náray Tamás elhagyta Magyarországot, de azért folyamatosan informálja rajongóit, hogy Spanyolországban milyen az élet. Ez év júniusában egy süteményeskönyvvel üzente meg, hogy desszertfronton például nem rossz. A ¡Viva España! – Kedvenc spanyol süteményreceptjeim az Utolsó reggeli Párizsban című könyvét követte. Náray mindkét helyszínt élte és megélte, nem elhajolva a szénhidrátcsábítás elől. Több nyilatkozatában elmondta, hogy vígan el tudna élni tortákon és gyümölcsön, ennek egyhangúságát salátával és csirkehússal oldja. 

Hogy miként kanyarodott az édességek prezentálása felé? „Muszáj, hogy mindig le legyek kötve, mert nem vagyok normális”. Tervezni már nem tervez, és nyomatékosítja, hogy nem írhat regényt vagy festhet állandóan. „Ez is egy menekülés, valamiféle precíziós munka, ami alkotással jár, de persze járok terápiára is” – jegyezte meg a rá jellemző szellemességgel egy nemrég adott interjújában.

Művészi igénnyel fotózott és tördelt süteményeskönyvének bevezetőjéből kiderül, hogy minden a tojáshabos citromtortával kezdődött. Ezzel a hófehér, aranyszínben tündöklő félgömbbel, amihez egyszer volt szerencséje, ám utána hiába kereste Katalónia-szerte. Egy év nyomozati munka után talált rá egy cukrászdában, aminek közelében végül ingatlant vásárolt.

A vételben közrejátszott az szomorú tény is, hogy a receptet első kérésre nyilván nem adta ki a szénhidrátszentély személyzete még neki sem. Náray szándékai komolyságát bizonyítandó, törzsvendég lett a tetthelyen, majd amikor ez is kevésnek bizonyult, belengette egy spanyol süteményeskönyv megírását, azzal az ígérettel, hogy a recept előkelő helyen szerepel majd benne. Így már sikerrel járt, és ígéretét megtartva első receptként szerepel a könyvben. Innentől a szerzőé a szó.

A sokat hajkurászott recept fekete öves sütögetőknek ajánlott, 3/3-as nehézségi fokozatú. És még ön mondja magáról, hogy hobbista?!

Én egy sütögetni imádó műkedvelő vagyok, nem képzett cukrász, aki megőrül attól, ha értelmezhetetlen feladatok elé állítják, vagy ha nem kellő alapossággal van valami leírva egy receptkönyvben. Ráadásul az olyan édességeket kedvelem, amelyek nem a műalkotások kategóriájába sorolhatók, hanem bárki el tudja készíteni azokat anélkül, hogy profi gépparkja lenne. Szempont volt, hogy ne csak a fotón nézzen ki szépen az a sütemény, hanem a valóságban is valami hasonlót hozzon. Igyekeztem az alapanyagokat a Magyarországon is beszerezhető alapanyagoknak megfeleltetni. Nem beszélve arról, hogy próbáltam a legtöbb receptnél alternatívát nyújtani gluténérzékenységre, laktózérzékenységre, de azért szögezzük le az elején, hogy ez nem egy diétás könyv. Ám, aki vállalja a kockázatot és a sütéssel is megpróbálkozik, annak sikerélményben lesz része.

Süteményeskönyveknél tapasztalom, hogy élvezhető végeredmény úgy érhető el, hogy a leírt cukormennyiség felét elhagyom. Itt is számoljak ezzel?

A spanyol receptek édesek, mert az arab, afrikai hatások meglehetősen intenzívek, ezért a cukorfelhasználásból bőven visszavettünk. Van olyan sütemény, ami mindössze 5 dkg cukrot tartalmaz, de van olyan is, amiben van bőven, mert édességekről beszélünk. Viszont azt ki merem jelenteni, hogy egyik recept sem túl édes a magyar ízlésnek.

A desszertkönyveket író vékony szerzőknél eszembe jut az élet igazságtalansága. Mi az életmód- és sportprogramja, amit torta- és süteményrajongóként alkalmaz?

Viccesen azt szoktam mondani, hogy a stressz őrzi meg a formám. Komolyra fordítva a szót, az volt meghatározó, hogy 18 éves koromig intenzíven sportoltam, cselgáncsoztam, mellette úsztam és valamennyit lovagoltam is, mert a szüleim ragaszkodtak ehhez. Bizonyosan van ebben genetikai hajlam is, mert nem ismertem túlsúlyos embert a családunkban, ahogy jelenleg sincs. De az is igaz, hogy mindnyájan mozgunk. A jógát rendszeresen űzöm, heti három alkalommal biztosan. Nehéz olykor megállni, de csak egy szelet süteményt eszem meg egy étkezés alkalmával, és sok zöldséget fogyasztok, ezzel együtt nem haragszom sem a kenyérre, sem a cukorra.

A könyv felfogható Spanyolország-marketingnek. Melyik a legspanyolabb recept benne?

A katalán krém, a mallorcai tekercs (Ensaimada), a diós habszelet, továbbá a Todo España címszó alatt szereplő receptek, a churros, a turrón és a roscos, vagyis a gyűrűfánk. Ezeket mindenfelé, Andalúziától Baszkföldig meg lehet találni, még mozgó büfékocsikból is ezeket árulják ünnepekkor.

Melyik a saját kedvenc receptje, ami történetesen nem a tojáshabos citromtorta?

A joghurtos pite La Riojából, amit mindennap meg lehet enni, olyan könnyű és finom. Emellett a brióskoszorú Murciából, például reggelikre. A torták közül alkalmakra az andalúz csokitorta, illetve a diós-kávés, karamellás Pamplona torta Navarrából. Gyümölcsösök közül az áfonyás pite szintén Navarrából, illetve az almatorta Katalóniából.

Legfrissebb könyvében a citromos sütemények dominálnak. A citrom lecsapja az édes ízt, és a kánikulában hűsítően hat. Ilyen megfontolás mentén szerepeltet a könyvben ilyen sokat belőlük?

Spanyolországban sok citrom és narancs terem, ez meghatározza a gyakoriságukat itt, bár én magam is szeretem a citromos édességeket, pontosan a savanyú-édes íz ellentétpár miatt. Nagymamám is sokféle citromos süteményt tudott, és mindig azt mondta, hogy azokat nyugodtan lehet enni, mert nem hizlalnak annyira a citrom miatt. Gondoltam, az öregek már csak tudják…

Hogy halad a könyvével, ami arról a 25 évről szól, melyet a divatiparban töltött?

A Volt egyszer egy varrodám… kéziratát leadtam, hamarosan megjelenik, és novemberre elkészül a pályafutásomat feldolgozó nagy album. Ez egy színes, igazi művészeti kiadvány lesz, amely a kollekcióktól a bemutatókon át a filmes és színházi munkáimat egyaránt magában foglalja.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)