Egy nemzedék hősei voltak, egy nemzedék vesztette el őket – mondja Hobo a Doors ötven éve halott énekeséről, Jim Morrisonról és az 52 éve hiányzó Rolling Stones-gitárosról, Brian Jonesról. Mindkettőt mesterének tartja, rájuk emlékezve állította össze Túl a kapukon című koncertjét.
– Minden művészetnek van egy forradalmi korszaka, legyen az görög dráma, olasz opera vagy rockzene. Az utóbbi a hatvanas évek második felében teljesedett ki. Olyanokat nyomtak akkor, mint a Szimpátia az ördöggel, a Satisfaction, a Riders on the Storm… Ez volt a rockzene legprogresszívebb időszaka, azóta csak hanyatlik. Elüzletiesedett a dolog, megette a piac a zenét – morog Hobo, majd így folytatja:
– Azok a pasik, akik túlélték, és ma is játszanak, mint Eric Clapton, Mick Jagger, Neil Young vagy Bob Dylan, korszakos egyéniségek, akik kiteljesíthették az életművüket. Nagy kár, hogy Jim Morrison olyan korán elment. Halála előtt már otthagyta a Doorsot, és költészettel foglalkozott.
Amikor megkérdeztem Allen Ginsberget, mi a véleménye Morrisonról, azt mondta, túl korán halt meg, mielőtt igazán kiteljesedhetett volna a költészete.
A magyar blues ősz királya azt is elmeséli, hogy még a hetvenes évek legvégén sikerült vennie egy londoni ócskapiacon néhány Doors-kalózlemezt. Azt mondja, hogy pocsékul szólnak, de hihetetlen erővel sugárzik a felvételekről az a végtelen szabadság, ahogy Morrison énekelt, létezett a színpadon.
Hobo szerint a magyar könnyűzene legutóbbi hatvan-hetven éve alatt Magyarországon mindössze három zenekart tudna megnevezni, ahol hasonló energiák működtek.
– A Kex, a Syrius és az LGT. Ez volt az a három banda, ahol tényleg karizmatikus egyéniségek játszottak. Akiknél érezted, hogy együtt sistereg az egyéniség, a zene és a szöveg, ami a Doorsnál is megvolt. Idetartozna Cseh Tamás is, de ő egy szál gitárral dolgozott.
Visszatérve a vasárnapi koncertre, Hobo elmeséli, hogy saját szórakozására kezdte el játszani a Doors és a Rolling számait. Eszébe sem jutott, hogy valamikor sztár lesz, lemezei jelennek meg. Nyilván azon se törte akkoriban a fejét, hogy mit csinál majd hetvenévesen.
– Hetvennyolcban alakult a Hobo Blues Band, azóta játszom őket. A mai próbáról hazatérve megint azt éreztem, mint már sokszor, hogy majdnem jobban szeretem ezeket játszani, mint a sajátjainkat – mondja a próba utáni lelkesedéssel.
Július negyedikén, vasárnap este több mint húsz számot adnak elő Brian Jonesra és Morrisonra emlékezve a budai Barba Negra Track színpadán. A dalok szövegeit magyarul énekli Hobo.
A műsort színesíti néhány vonatkozó HBB-örökzöld, és megszólal az a vers is, amelyet azután írt, hogy elzarándokolt Morrison sírjához a párizsi Père-Lachaise temetőbe.
– Jártam Brian Jones sírjánál az angliai Cheltenhamben, Jimi Hendrixhez is elmentem, akit Seattle-ben temettek el. Elzarándokoltam Viszockij sírjához a moszkvai vagankovói temetőbe – sorolja Hobo, majd megtiszteli olvasóinkat egy nagyon személyes történettel:
– Elmondok valamit, amiről még nem beszéltem nyilvánosan. Pest mellett lakunk, a kert végénél kezdődik az erdő. A kerítésnél van egy kő, amelybe az összes mesterem neve bele van vésve.
Amikor eszembe jut, gyújtok egy gyertyát vagy mécsest, és kimegyek a kőhöz, amely többek között Brian Jones, Jim Morrison, Vlagyimir Viszockij, József Attila, Pilinszky János nevét is őrzi.
A mestereimét, akikhez hűséges vagyok. Nagyon sokat kaptam tőlük, nem is művészként, hanem mint ember. Az ajándék egy részét megpróbálom a közönségnek visszaadni.
(Borítókép: Hobo. Fotó: Földes Borbála)