Melyik ajtón menjek be? – kérdezte a portást, de az az Index szerkesztőségébe vezetett, nem a mennyország kapuja volt. Persze a dolog nem vette rosszul ki magát. Lukács Lászlóval befáradtunk a podcast stúdióba és beszélgettünk: pandémiáról, Debrecenről, újult erővel koncertezésről, a feleségéről és a dalról, amit nincs magyar, aki ne ismerne. Így derül ki, hogy a Mennyország Tourist nehéz szülés eredménye volt, de gyorsította a vajúdást az a 10 liter kannás bor, ami az alkotás közben elfogyott.
Izgalmas orgánum, önazonos magatartás – Lukács Lászlóval az első találkozás ezt mondatta velem, amikor többen érdeklődtek a felvétel után, hogy milyen benyomást szereztem róla. A beszédhangja éppolyan kellemes mint az énekhangja, emellett jó felismerés volt, hogy nem akart többet mutatni annál, mint ami.
Hárította, amikor irodalomról kérdeztem, ne gondoljuk, hogy rettentő művelt lenne, ha ideje engedi, Metal Hammert lapozgat, amikor pedig nem kell csinálnia semmit, iszik – adta nemes egyszerűséggel az értésünkre. Amikor viszont kellett, nem volt rest elutasítani egy témát. Nem kommentálta Dzsudzsák Balázs Debrecenbe igazolása feletti örömét vagy bánatát, és esélyt sem adott, hogy kiderüljön, mi a tüske a lelkében, ha szóba kerül a foci. Arról viszont beszélt, amiről nem vártuk volna, a feleségéről, akiről ritkán szól, viszont akkor sem sokat mond.
Szó kerül ezen kívül szeretett Debrecenjéről, a várossal kapcsolatban az őt leginkább foglalkoztató közügyekről. Elárulja, hogy több mint húsz éve vegetáriánus, máskülönben pedig mindenevő. Egy a lényeg, ne legyen az ételben tetem vagy dög. Ezen a ponton beszámol legújabb konyhaművészeti remekéről és megkockáztatja, hogy bár ettől minden főzni tudó a hasát fogja majd a röhögéstől, de igenis, e fogás elkészítése számára bizony mérföldkő.
Részletek a Sunday Brunchban, kattintson a lejátszóra! Ha pedig tetszett, amit hallott, indítsa el korábbi beszélgetéseinket is. A lejátszó alatti linkekre kattintva korábbi vendégeink listáját olvashatja.