Az Éjfélkor Párizsban című film hangulata elevenedett meg július 10-én, szombat este, amikor a Séták Éjszakája miatt érdeklődő csoportok lepték el Budapestet és néhány vidéki nagyvárost, hogy saját otthonukat, környezetüket egy külföldi szemével ismerjék meg újra.

Az Index is lába alá vette a kacskaringós macskaköveket a várban, illetve az Andrássy úton ismerkedtünk a luxusüzletek mögötti történelemmel, múltidézésünkben József Attilát láthattuk egy kávéházi szegleten, kiselefántot csodáltunk a Nagymező utcában, illetve hátborzongató gyilkosságokat is kinyomoztunk az idilli I. kerület csalóka nyugalmában.

A budapesti városi séták szervezői, a Hosszúlépés. Járunk?, az ImagineBudapest és a Budastep, a KÉK – Kortárs Építészeti Központtal kiegészülve állított össze egy változatos menüt különböző tematikákra épülő sétákból, amiből mindenki kedvére tudott válogatni. A járványhelyzet miatt sokan nem tehetik meg, hogy elutazzanak külföldre, de egy-egy ilyen séta alatt az ember idegennek érezheti magát egy máskor csukott szemmel is ismerős környezetben.

Ami miatt viszont legalább egyszer biztosan érdemes részt venni egy vezetett sétán, az egy cinkos összekacsintás az épületekkel, amit másképp nemigen tudnánk megkapni. Hiszen ha történetet társítunk egy városrészhez, mikor legközelebb arra járunk, beavatottnak fogjuk érezni magunkat. Valakinek, akinek egyedi viszonya és kapcsolata van olyan házakkal, amelyeket a hömpölygő és mindig valahová siető tömeg észre sem vesz.

Például ha legközelebb a Liszt Ferenc téren betérünk egy ismert kávézólánc üzletébe, amíg várjuk a mindenre is gyógyír feketét, felelevenedhet lelki szemeink előtt egy nyüzsgő irodalmi korszak, amikor szegény írók és költők javító kávékkal voltak támogatva, hogy dolgozni tudjanak. Ez azt jelentette, hogy vásároltak egy erős presszót, amelybe kis idő elteltével kaptak egy kis tejszínt, kicsit később cukrot, majd újra kávét, és így elölről, hogy egy csésze az egész napjukat végigkísérhesse, hála az akkori Japán Kávéház tulajdonosának és a javító kávé ötletgazdájának, Kraszner Menyhértnek. A Japán Kávéházat előszeretettel látogatták a kor művészei, például Kassák Lajos, Szép Ernő vagy Nagy Lajos.

A javító kávékat sok ismert magyar költő vette akkor igénybe, aztán ha nagy pénz állt a házhoz, ahogy az történt egyszer Rejtő Jenővel is, bajtársiasságból addig etette József Attilát, amíg az tényleg jól nem lakott. Így lesz egy épület másoknak csak egy Costa Coffe, nekünk a kávéházi szeglet, ahol a képzelet játékával lepjük meg magunk, magunk. Ezeknek az információknak a birtokában máris érthető, hogy miért bambuszdíszítésű a Costa plafonja, illetve az Írók Boltja hogyan is került az Andrássy 45. szám alá.

Az Imagine Budapest – Városi kódfejtés tematikájú programján olyan történt, ami még ilyen sétákon is ritka. Talán az éjszakai időpont is hozzájárult, hiszen este Pest sokkal varázslatosabb, de a sétavezető Morcsányi Elza személye biztosan, hogy az elhangzott történeteket szinte látni lehetett. Aki információra éhes, annak mindenképp élmény lehet bármilyen séta, de ha még a képzelőereje is nagy, és egy olyan sétavezető elé sodorja az élet, aki szeretetből, szenvedélyből és kimeríthetetlennek tűnő tudásból mesél, akkor megszületik a csoda.

A képek szombat este valósággal megelevenedtek; láttuk a fokozatosan épülő Andrássy utat, a környező mocsaras területet, ami ma a Nagykörút. Rozsnyai Micit, aki nála húsz évvel fiatalabb táncoslányok gyűrűjében lép fel egy arab sejk előtt. Vidékről érkező és izguló családokat, akik fotográfiáért utaztak át egy fél napot, egészen a Mai Manó Házig. Urakat, akik apjuk kemény munkával keresett pénzét költik külföldi kaszinókban, hölgyeket, akik kényszerházasságból menekülnek a remélt szerelem vagy a mámorító morfium szorításába.

A sétán megtanultunk olyan szobrokat elemezni, amelyeket eddig észre sem vettünk, pedig végig az orrunk előtt álltak, őrizve egy letűnt kor üzenetét; falfeliratokat olvastunk, homlokzati díszeket elemeztünk.

A vezetetett városi séták egyik legnagyobb előnye, hogy bejuthatunk érdekes lépcsőházakba. Az Imagine Budapest Azt beszélik című sétáján a Várnegyed egyik épületének udvarán találtuk magunkat, ahol anno egy rejtélyes és szörnyű gyilkosság történt. A sétavezető Kaszás Nóri kivégzésekről mesélt a Dísz téren, rablógyilkosságokról a közeli épületekben, ahogy viszont haladtunk lejjebb a Duna partjához, enyhültek a bűntettek, és csibészek, betyárok, szerethető bűnözők történeteit mutatta be.

A már eleve informatív és élvezetes sétát Gergely Ábel tarkította színészi etűdökkel. Régi újsághírből tudatta velünk, hogy hogyan találtak rá Majláth Györgyre, akit egy széfkulcsért végeztek ki, megtanított minket egy kártyatrükkre, amivel régen csibészek szedték el a módosabb emberek pénzét, illetve hosszú percekig beszélt hozzánk egy számunkra érthetetlen nyelven, amit Kaszás Nóra sétavezetőnek kellett lefordítania, mert épp egyik résztvevőnél sem lapult a táska alján egy Pesti jassz-szótár.

Kiderült, hogy a legtöbb gyilkosság, amely felrázta a nép állóvizét, mely irodalmi műveket ihlette, illetve kaptunk pár képet, amelyeken valóságos emberekről kellett eldöntenünk, hogy vajon bűnözők voltak-e, vagy sem. A kezünkbe nyomott portré egy pofaszakállas urat ábrázolt. Nem volt teljesen büntetlen, ám bűnözőnek sem nevezhető, viszont a sors játéka, hogy pár órával később az Andrássy úti sétán az ő története is megelevenedett. A pofaszakállas nem volt más, mint Somossy Károly, aki megtanította Budapestet mulatni. Nevéhez fűződik az Első Fővárosi Orfeum, amelynek helyén ma a Budapesti Operettszínház áll. Somossy története önmagában is olyan, mint egy regény, így tökéletesen egészítette ki a sétánkat.

Az Imagine Budapest, a Hosszúlépés. Járunk? és a Budastep oldalán többet is megtudhatnak ezekről a sétákról, illetve kiválaszthatják az érdeklődésüknek megfelelőt. Ám bármelyik sétát is választják, pestit vagy vidékit, az biztos, hogy többé nem fognak ugyanúgy végigsétálni utána azon az útvonalon, mint előtte.

(Borítókép: Budapest látképe. Fotó:  Imagine Budapest)