Óriási sikert aratott Cannes-ban Mundruczó Kornél filmje, az Evolúció, mely generációkon átívelő traumáink feldolgozását helyezi a középpontba. A rendező immáron nyolcadszor szerepel a világ legrangosabb filmfesztiválján. A vasárnap este vetített alkotás nemcsak azért különös, mert a tengerentúli sikereket besöpört hollywoodi szuperprodukció, a Pieces of a Woman utáni első cannes-i szereplés, de azért is, mert villámsebességgel kellett a film utómunkálatait elkészíteni a bemutatóra. Amikor telefonáltak a rendezőnek, hogy filmje az idén létrehozott, Cannes-ban már ismert alkotóknak szóló Cannes Première programban szerepel, még készen sem volt.
Hetedjére van Cannes-ban, mi volt eddig a legemlékezetesebb élménye?
Mindegyik filmhez kapcsolódik egy-egy szép élmény. A Delta buliját nehéz lenne nem említeni, de az is ilyen pillanat, amikor egy kutyával együtt nyerjük meg a Certain Regard (Egy bizonyos tekintet szekció) fődíját.
Önök Enyedi Ildikóval konkurálnak, aki A feleségem történetét mutatja be, igaz, más szekcióban versengenek, de mégis két jelentős, nagy múltú magyar rendező nagyon várt filmjéről van szó. A két magyar siker kioltja vagy erősíti egymást?
Mindig erősíti. Nem hinném, hogy bármilyen értelemben is konkurálunk. Az, hogy ennyire kíváncsiak az emberek a magyar filmre, óriási dolog. Egyébként Magyarország négy filmmel van jelen, mert itt van Rudolf Olivér diplomafilmje, a Fonica M-120 a Cinéfondation szekcióban, illetve Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című mozija a filmklasszikusokat bemutató Cannes Classic programjában.
Sietve kellett befejeznie a német-magyar koprodukcióban készült, az identitáskeresést középpontba helyező film utómunkálatait. Amikor legutóbb beszéltünk, említette, mennyire örült a telefonhívásnak, amikor közölték, hogy az Evolúciót meghívták Cannes-ba, de közben pánikba is esett, hogyan lesz kész. Sikerült befejezni a filmet? Mennyire elégedett az eredménnyel?
Szerencsére igen, és úgy érzem, a nagy sietség dacára is teljes verzió jött létre. Igazán élveztem a berlini munkát, amikor hetekre bevetettük magunkat a stúdióba. Be kellett fejezni a fényelést, a hangutómunkát, illetve a zene komponálását is, amin egy nagyszerű orosz zeneszerzővel, Dasha Dauenhauerrel dolgoztunk együtt.
A vágás azért megvolt?
Meg, szerencsére. Az utómunkán kívül így már csupán a film plakátját kellett megtervezni. Nagy öröm számomra, hogy ez Magyarország egyik legfantasztikusabb festőművésze, Szűcs Attila munkája lett. Nagyon hálás vagyok neki, hogy hajlandó volt kitérőt tenni a mi kedvünkért.
Hogy lehet visszaadni a traumafeldolgozás témáját egy plakáton? Mit ábrázol Szűcs Attila festménye?
A kép egy olyan ölelés, amelyből hiányzik a másik fél.
Európa három legrangosabb jelenleg futó fesztiválján van jelen: Velencében, Cannes-ban és innen megy majd az Avignoni Színházi Fesztiválra. Ez szinte felfoghatatlan.
Valóban az. Most jöttünk a Velencei Biennáléról, ahol a színházi szekcióban a Proton Színházzal játszottuk a Nehéz istennek lenni című színdarabot. 17-én pedig Avignonban fogják játszani a Pieces of a Woman színpadi verzióját lengyel nyelven.
Miért lengyel nyelven?
Mert a színdarabot Varsóban mutatták be, jóval a film elkészülte előtt.
Utazik a világhírű filmes és színházi fesztiválok között, majd besöpri a díjakat.
Ez azért a pandémiának is köszönhető, kissé feltorlódtak a dolgok. Az avignoni meghívás például tavalyi, de az idén realizálódott. A Cannes meg még egészen új.
Ismeri-e a mezőnyt ebben a szekcióban, illetve mit gondol, mennyire lesz most a közönség és a zsűri vevő a pandémia után egy olyan filmre, amelynek a traumafeldolgozás áll a középpontjában?
Már a Pieces of a Womannek is volt egy olyan aspektusa, ami ezt a témát érintette, de ezúttal valóban ez került a figyelmünk fókuszába és talán nem véletlenül. Sokan vesztettek el embereket maguk körül vagy kényszerültek arra, hogy újra értelmezzék az identitásukat. Az Evolúció egyébként elsősorban olyan beszélgetésekből táplálkozott, amelyek arra irányultak, milyen képlékeny a XX. századi identitás, miért ilyen, és hogy erre a választ nemcsak a mában, hanem a múltban is kell keresni. Ez egy különleges szerkezetű film, teljesen eltérő az eddigiektől, három különböző fragmentumból áll, mely három különböző kort, személyt és történetet mutat be. Nagyon örülök, hogy ezt az újfajta, különös szerkezetet és a hozzá kapcsolódó filmnyelvet egy ilyen rangos szekcióban mutathatjuk be.
Mi volt az ön számára a legnagyobb tétje a vasárnap bemutatott filmnek?
Az Evolúció rekordsebesség alatt készült el, még soha nem csináltam így filmet, de nagyon élveztem. Bergman és Fassbinder is készített fél év alatt filmeket. Érdekes, mert úgy láttam, az alkotás örömén kívül ilyenkor egyfajta dinamika is hat ránk, a készítőkre. Egy magyar film finanszírozása rendszerint egy-két év alatt áll össze, így volt ez nálam is a Delta vagy a Fehér isten esetében. Ezúttal igazán erősen motivált az is, hogy Monori Lilivel szerettem volna dolgozni, ő a film egyik főszereplője, és a történetben a legidősebb generáció képviselője. A másik főszereplő Láng Annamária, aki a bécsi Burgtheater tagja, itt magyarul és németül játszik.
A forgatás mindössze 13 nap alatt zajlott Budapesten, Berlinben és Lipcsében, a legnagyobb Covid-járvány és a szigorú német szabályozások közepette,
volt tehát kihívás és megoldandó feladat. Wéber Kata december végén fejezte be a forgatókönyvet, januárban még nem állt össze a film finanszírozása, vasárnap este pedig Cannes-ban vetítették. Számomra nagy élmény volt újra európai filmet csinálni, ez ugyanis sokkal nagyobb szabadságot ad, mint egy amerikai mozi, ahol kőkemény produceri rendszer van és minden befektetett fillérnek meg kell térülnie. Az európai film – mivel kulturális terméknek számít és így is finanszírozzák – lehetőséget ad az intimebb műhelymunkára. Nagyon örülök, hogy épp Cannes-ban lesz a film premierje.
Tavaly a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a Pieces of a Woman bemutatóján free SZFE-pólóban jelent meg, így tudatva a nemzetközi közönséggel, mi zajlik az országban, a sajtótájékoztatón pedig elmagyarázta az egyetem körül kialakult helyzetet. Az Evolúció bemutatójára készült valami hasonló figyelemfelhívó akcióval?
Van, amikor helye és ideje van ennek az aktusnak, és van, amikor nincs, mert csak egy központi narratívának felelnénk meg egy átpolitizált erőtérben. Tavaly igazán megrázott minket az SZFE elvesztése, hiszen ez volt az alma materünk. Szívesen mondom, amit gondolok, de nem mindig a premier a legalkalmasabb felület.
Mi a véleménye a bizonyos értelemben a kultúrát is érintő, melegellenessé tett “pedofiltörvényről”? Egyáltalán, mennyire érinti a törvény a filmes szakmát?
Nem lehet tudni, hogy mennyire fogják a törvényt betartani, de a létrejötte önmagában nagyon kétségbeejtő, egy nagyon cinikus térfoglalás. Ha pusztán politikai manőver is, attól még nem kevésbé alacsony színvonalú. A meleg kérdést összemosni a gyerekvédelmi kérdésekkel káros narratíva. A magyar nem egy homofób nemzet, ez a törvény viszont egyértelműen játszik megint az érzéseinkkel, és kirekesztő. Ahogyan én látom, ez is része azoknak a gerjesztett indulatoknak, amelyek arra valók, hogy tematizálják a politikai teret és az életünket.
Nemrég beszéltem a Németországban is sikeres Kiss Noémi íróval, aki elmondta, a törvényre egyfajta válaszul készül már az LMBTQ-antológia. Van hasonló terve a filmeseknek?
Nem tudok ilyenről. Nem hiszek a művészet direkt politizálásában. Abban hiszek, hogy a művészet csak és kizárólag szabad lehet. Úgy gondolom, a személyes meggyőződéseimnek az elmúlt tizenöt-huszonöt évben nagyon sokszor hangot adtam, mint ahogy elkészítettem életem első filmjét, a meleg témájú Nincsen nekem vágyam semmit is. A művészetnek az alkotói és a befogadói igényekre kell reagálnia, kizárólag a maga tiszta, költői módján. A filmnek nem politikát kell csinálnia. Ha most csinálnék egy melegfilmet, csak azért, hogy megszülessen, az éppannyira hamis volna.
Gondolja, hogy lesz olyan alkotó, akinek egy homoszexuális témájú filmötlete van, de nem meri majd beadni, mert attól tart, úgyse fogják finanszírozni?
Ez egy teoretikus kérdés, mondhatnám fikció. Remélem nem lesz. A témát feldolgozó filmes alkotások például azért lennének fontosak, hogy ne párosuljon szégyennel, amikor egy 18 év alatti gyerek, egy fiatalember felfedezi saját szexualitását. Mert a szégyen és az elfojtás nagyon sok terhet ró az emberre.
Mi van, ha lesz olyan filmklubvezető vagy mozi, aki nem meri majd levetíteni az ön filmjét, a Nincsen nekem vágyam semmit?
Ez eddig is elképzelhető volt.
De most már törvény van rá.
Ezt hadd ne kommentáljam újra. Valamiért abban bízom, hogy ez a törvény önmagát érvényteleníti, nem válik gyakorlattá. De persze a visszaélés lehetősége adott.
Ön kinek a filmjére a legkíváncsibb Cannes-ban?
Francia kollégám, Arnaud Desplechin filmje nagyon érdekel.
Milyen eredménnyel lenne igazán boldog?
Akkor lennék a legboldogabb, ha újra moziba járnának az emberek. A pandémiára adott válaszul nem lehet ma többet elvárni egy filmtől.
(Borítókép: Mundruczó Kornél rendező és Wéber Kata az Evolúció című film bemutatójának alkalmából tartott fotózáson a 74. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2021. július 12-én. Fotó: Caroline Blumberg / MTI / EPA)