Cziffra György világhírű magyar zongoraművész születésének századik évfordulóját Magyarország hivatalos emlékév keretei között ünnepli, valamint az UNESCO nemzetközi szervezete is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába. Ennek keretében most a Neopaint Works alkotócsoport Cziffra Györgyöt ábrázoló falfestményt varázsolt a HÉV Batthyány téri végállomására.

Az alkotók munkáit ismerhetjük már budapesti tűzfalakról, ők készítették például a nemzet színészeiről a falfestményt a Nemzetinél, és ugyanígy nekik köszönhetjük az Arany János portrét, a 6:3 – az évszázad mérkőzését, a Rubik-kockát és az 1956 emlékfalak című falfestményeket is. Mindig olyan témákat keresnek, amelyekben megidézhetik Magyarország múltját, neves hazai személyiségeket vagy eseményeket, így esett a választásuk az emlékévben Cziffra Györgyre, akinek életútját példának tekintik a ma embere számára is.

Napjainkban az utcai falfestés reneszánszát éli a nagyvilágban. Levetkőzve azt az előítéletet, hogy ez „graffiti”, mostanra egy megbecsült és nagyra tartott művészeti ágazattá nőtte ki magát. Az emberek csodálattal tekintenek fel egy-egy óriás festményekre, és elgondolkoznak azon, hogy miként is készülhetett. Mostanában különösen nagy értéke van a kézzel készült dolgoknak, ebben a fullasztó digitális világban

– mondta el az Indexnek a Neopaint részéről Jankovits Barnabás. 

Cziffra György a legmélyebbről indult, és a történelem számtalan buktatóján keresztül jutott a csúcsra. Zsenije már egészen korán megmutatkozott, de a második világháború elszakította őt a művészpályától. Túlélvén a frontot, a háborút, az ötvenes években megpróbálta elhagyni az országot, de elkapták és börtönbe, munkatáborba vetették. Amikor kiszabadult, 1953-ban újra kellett tanulnia a zongorázást, de így is nemzetközi karriert ért el.

(Borítókép:  Berta Hajnalka / Neopaint)