Balatonfüred olyan város, ahová nemcsak strandolni, hanem szórakozni is jár az ember. Időnként kulturáltan. A füredi városközponttól pár perces sétára található Villa Gyetvai egyszerre hűsítő borospince, díszes kúria és izgalmas múzeum. A villa 1943-ban egy budapesti vendéglős által építtetett ingatlan, ahol kezdetben borászattal foglalkoztak, majd az épület vállalati üdülővé alakult át. A birtok ezután tíz évig parlagon hevert, a kert elgazosodott, az épület omladozott, majd egy építész vásárolta meg, és élesztette újjá. 

A Villa Gyetvai tulajdonosai kulturális központtá varázsolnák az épületet, így kaphatott helyet Gyulai Attila festőművész „Női princípiumok” című kiállítása is a villában. Az ünnepélyes megnyitóra július 13-án került sor, a tárlat augusztus 10-ig várja az érdeklődőket.

Gyulai Attila tizenhat éve foglalkozik a képzőművészet különböző irányzataival, 2005-ben döntött ugyanis úgy, hogy a klasszikus képzőművészeti oktatást megkerülve teszi le a voksát a festészetnél.

Gyerekszobákat, görög és olasz éttermeket dekorált – tulajdonképpen megélhetésért festett. A tehetséges férfi hamar ráébredt, hogy a falfestésnél többre hivatott: a megélhetési okok mellett egyre erősebbé vált benne az önmegvalósítás iránti vágy.

2008-ban került Bereznay András festőművészhez, akinél három évig tanult, emellett autodidakta módon is képezte magát. Megannyi technikát elsajátított, mostani tárlata az art déco elemeit vegyíti az emberábrázolás precizitásával.

Mindig is érdekelt az 1920-as, 1930-as évek művészete, ez a káprázatos, mégis dekadens világ, sokáig próbáltam megérteni azt a korszakot. Megragadott a fényűzés, a polgárpukkasztás és a női alakok kavalkádja. Ekkoriban jött be a divatba a nőknél a rövid haj, az alkohol, a mélyen dekoltált ruhák, sőt Coco Chanel által az első nadrágok is. Olyan változás ment végbe a női princípiumot tekintve, hogy emellett én sem tudtam szó – és képek – nélkül elmenni.

A tizennégy kiállított alkotáson a színek mellett fontosak a díszítőelemek, ez maga a szecesszió hagyatéka. A képeken archetípusok jelennek meg, a festőművész a nőket végtelen misztikummal ruházza fel, miközben összetettségüket próbálja megérteni. Van azonban (modernizált) festmény Frida Kahlóról és Marilyn Monroe-ról, tehát konkrét arcokat – femme fatale típusú nőket – is felismer a látogató.

Több száz arcból próbáltam azt a néhányat kiválogatni, amelyik kifejez valamit. Mindegyik nő más érzést sugároz: egyik magabiztosságot, másik kifinomultságot, a harmadik szendeséget, és a többi. Amikor megvolt a karakterem, akkor ehhez a tulajdonsághoz társítottam a háttér színét, mintáját, a vizuális elemeket – ezek ugyanazt, a karakterekből áradó érzést próbálják tovább fokozni. Ez a stílus nem egy absztrakt dolog, én minden mintával megmutatom a szándékomat. Nem véletlen, hogy egyes képeken erős szögek, íves, ornamentikus elemek tűnnek fel. A színek között is van hierarchia: a lila, a piros, a türkiz és az arany bizonyos árnyalatai mind ezt a fejedelmi korszakot tükrözik

– mesélt a képekről az alkotó. 

(Borítókép: Cooltusz)