Mit számít a reményét vesztett szív, amikor az örömről kell énekelni, mondta egyszer Mireille Mathieu. Ez nagyjából mindent elmond a sanzon műfajának egyik leghíresebb énekes nagykövetéről. Sokan mondták róla azt, hogy Edith Piaf, a Kis Veréb legtehetségesebb utódja, márpedig a Piaf-jelenséget nem egyszerű túlszárnyalni.

Neki sikerült. Mireille Mathieu olyannyira önálló jelenséggé és művésszé vált a sanzon, az örökzöldek zsánerében, hogy szinte hihetetlenül távoli időkből repíti a jelenbe a hetvenes-nyolcvanas évek világát a múlt századból.

Már az is ámultba ejtő, hogy Mireille Mathieu-nek Edith Piaf nem csupán példaképe volt, de műfaji tanára is. S bár Piaf 1963-ban csatlakozott az égi kórusok társaságához, Mireille Mathieu első albuma pedig 1966-ban jelent meg, Avignon szülöttje (1946. július 22.) bebizonyította, hogy a zenei világot fenekestül felforgathatja a beat, a rock, a blues, a pop és valahány műfaj a naptárban, de

Ha valaki egyszer látta is őt színpadon, vagy csak csukott szemmel hallgatta énekelni, azonnal megérti, miért hasonlították őt Piafhoz – miközben önmagát, leszámítva termetét, szinte semmiben nem hasonlítja Piafhoz.

Pályafutása egy avignoni dalversennyel indult, majd miután megnyerte azt, nevét egy televíziós műsornak köszönhetően előbb az ország, majd nem is olyan szép lassan a világ is megismerte. Négy éve járt először Magyarországon, ami annak köszönhető, hogy bár több mint ötvenéves pályafutás állt már akkor is mögötte, 2017-ig senki sem hívta Magyarországra. Pedig a hvg.hu-nak adott interjújából kiderül, hogy nem csupán vonzódik a magyarokhoz, de Liszt Ferenc nagy szerelme, a Magyar rapszódiák pedig az egyik legnagyobb kedvence. Az interjúban pedig úgy fogalmazott, hogy gyerekkorát egy időben áthatotta az opera.

A papámnak gyönyörű tenor hangja volt, a maga örömére mindig dúdolt valami híres áriát. Én meg operalemezeket hallgattam otthon. Pályakezdő énekesnőként sokat bajlódtam azzal, hogy ledolgozzam a provence-i akcentusomat.

A nyelvek egyébként az életében fontos szerepet játszanak. Szeret ugyanis olyan nyelven is énekelni, ahol éppen fellép. Önmagáról több interjúban is azt mondta, hogy kilenc nyelven énekel (más források szerint tizenegy nyelven), ami számára azért is fontos, mert a dalok és a hozzájuk írt szövegek, versek csakis élethűen és együttesen képesek prezentálni mindazt, amit a szíve mélyéről előad. A magyart – a finnhez hasonlóan – különösen nehéz nyelvnek tartja, de ezzel nincs egyedül.

A sanzonéneklésről sokan úgy tartják, hogy az ezt a sokszor himnikus erővel bíró zsánert úgy kell előadni, hogy abban egyszerre szóljon a szív és az érzelem, és sokan esnek abba a hibába, hogy teli tüdővel, nem kicsit ordítva próbálnak egy-egy sanzont elénekelni. Az ordítás szörnyetege a fiatal Mireille Mathieu-t is megkísértette, de énektanárainak köszönhetően sikerült hamar megszelídítenie, amitől meglehetősen fiatalon kialakult az a drámai hatású előadásmódja, amitől a sanzon a mai napig képest ámulatba ejteni a műfaj rajongóit.

Mireille Mathieu 2021. július 22-én tölti be hetvenötödik születésnapját, és hangjában még ma is benne remeg az örök szomorúság és remény. Ő az énekesnő, aki nem szégyelli bevallani, hogy zuhanyzás közben ugyanúgy dúdol, mint a legtöbb ember. Ám kilépve a színpadra már felülmúlhatatlanná és időtlenné válik. Énektudása és személyisége előtt országok vezetői tisztelegnek, és az sem zavarja, ha a francia nemzeti himnuszt kell énekelnie a francia elnöknek, vagy ha a Vörös Hadsereg kórusával kell fellépnie, ahogyan tette ezt Nicolas Sarkozy beiktatáskor, vagy anno még Szovjetunióban, vagy a 21. században a katonákkal.

A mélyen hívő, keresztény énekesnő, akinek sorsa úgy alakult, hogy nem alapított családot, azt vallja, amit Beethoven is mondott: énekeltesd meg a lelked harangját, és az egész világot megénekelteted.