Az, hogy az idei fesztivál mennyiben emlékeztet majd a hajdani kapolcsi napokra, s mennyiben igazodik az egyre szokványosabb zenei fesztiválok hangulatához, az a helyszínen majd kiderül. Az Indexnek a szervezők korábban azt nyilatkozták, hogy a pandémia miatt idén minden óvatosabbá vált – költségvetés, jegyfoglalás –, de a 30 helyszínre tervezett mintegy 1500 program így sem tűnik különösebben visszafogottnak.

Hobo a völgyben ismét megünnepli születésnapját, de fellép az Esti Kornél, Rúzsa Magi, Dés László, és aki jógával indítaná a napot, az a Harcsa Veronika Udvarban szinte biztosan megébred, hogy aztán jazz- és világzenét hallgasson, az Éjféli ütemben például Snétberger-tanítványokat.

A nyitónapon azonban mindjárt egy tehetséges társulat mutatja be Patricia Highsmith regényének, A tehetséges Mr. Ripley színpadi változatát Taliándörögdön, a fesztivál Színház Színpadán.

A rendező Csiby Gergely a Művészetek Völgye ügyvezetőjével, Ernhaft Attilával egy ideje már gondolkozott azon, hogyan lehetne létrehozni egy önálló „völgyi” színházi előadást. A színművésznek ez a második rendezése (az első Leonard Gershe A pillangók szabadok című vígjátéka az Art-Színtérrel), és mint azt az Index kérdésére elmondta, a szereposztás meglehetősen hamar összeállt a fejében:

Fiatal, kezdő rendezőként olyanokkal szerettem volna dolgozni, akikről tudom, hogy hasonló a színházi gondolkodásunk, kellően odaadón végzik munkájukat, nem élnek vissza a bizalommal. Szakmailag biztonságban érezhetem magam közöttük. Nem mellesleg jó a személyes kapcsolatunk is.

A tehetséges Mr. Ripley remek alapanyag egy színpadi műhöz, ám a regényt 66 évvel ezelőtt írták. Mostani bemutatója az eredeti Mark Leipacher-féle adaptáció alapján készült, s mint azt Csiby Gergely elmondta: nem könnyű feladat egy szövevényes, sok helyszínen játszódó, sok szereplős regényt színpadra adaptálni. A legnehezebb feladat talán a darabon végighúzódó nyomozás követhetőségének megoldása volt, és emiatt néhány szerep és helyszín ki is került belőle, de mint Csiby Gergely mondta, csakis azért, mert ezzel még érvényesebbé tudták tenni az adaptációt! Mint fogalmazott:

Talán nem csak napjaink sajátja, hogy szeretnénk másnak mutatkozni, mint akik valójában vagyunk. Az internetes felületeken, közösségi médián keresztül ez a gondolat még jobban tetten érhető. Valódi, személyes kapcsolatainkban pedig sokszor zavartak, bizonytalanok, hízelgőek vagyunk, hogy fenntartsuk a magunkról felépített hamis képet. A mi olvasatunkban Ripley története erről szól: kegyetlen dolog az élettől, de nem lehetek más, mint aki vagyok.

A színpadi látványnál Csiby Gerely olyan univerzális teret szeretett volna létrehozni, ami „nem a realista színházi gondolkodás szintjén fogalmaz.”

Ahol egyszerre tudunk megjeleníteni egy csónakot a tengeren, és egy házbelsőt a parton és további helyszíneket. Szeretek képekben fogalmazni, elvonatkoztatni. A cél az volt, hogy olyan előadás jöjjön létre, ahol a leírt szövegen és helyzeteken túl a történet egy másik síkon is él; hogy a nézőnek ne csak a szöveg miatt legyen aha-élménye, hanem az előadásban fellelhető kódok és jelzések miatt is.

A darab ugyan a Művészetek Völgyében debütál, de Csiby Gergely reméli, hogy azt Budapesten is lesz lehetőségük megmutatni a közönségnek, és már elindult a beszélgetés arról, hogy mi lehet a darab további utóélete.

(Borítókép: Juhász Éva)