Tavaly elmaradt, és Völgyhétvégék pótolták, idén újra tíz napos a Művészetek Völgye, ami augusztus 1-ig tart.
Fekete labrador sétál póráz nélkül, majd úgy foglal helyet a fűben, gazdája mellett, mintha minden este koncertekre járna. Egy kutya könnyen összehozza az embereket, de Liza plusz extrával is rendelkezik: a hámjánál lévő szütyőben háromszáz idézet található versekből, dalokból. Mindet gazdája, Szabolcs csempészte bele abból a célból, hogyha Liza valakivel szimpatizál, akkor felkínálja neki a lehetőséget arra, hogy húzzon egy cetlit. Szabolcs a lapocskákat minden nap újra kinyomtatja, pár évvel ezelőtt találkozott is olyan lánnyal, aki két különböző napon ugyanazt a pár sort húzta ki a több száz idézet közül.
A mentalitás, hogy idegen embereknek adjunk valamit, ha mást nem, csak indokot a beszélgetésre, jellemző az egész Művészetek Völgyére.
Idén harmincéves a Művészetek Völgye, a Balaton-felvidéki fesztivál, ami épp elég nagy ahhoz, hogy az ember el tudjon veszni benne, ha erre van szüksége, viszont éppen elég családias, ha egy nyugodt, lélekemelő programra vágyik. A családosok, a fiatalabbak és az idősebbek emiatt a kettősségtől választják előszeretettel Kapolcsot és térségét. Az összművészeti fesztivál ráadásul kortalan. Különböző stílusú, illetve tematikájú udvarainak hála a legtöbb igényt képes kiszolgálni. Jó, kecskeáldozó sátánista metálkoncertek, mondjuk, nincsenek.
Vasárnap érkezünk a Völgybe, első állomásunk Vigántpetend. A kifeszített cirkuszi sátor mellett egy bábjáték-automatába botlunk, ami legalább annyira, ha nem jobban megnevetteti a felnőtteket, mint a kíváncsi, az izgatottságtól körmüket rágó gyerekeknek. A különleges gépezetet a Kolibri Színház művészei működtetik: az automata egy rajzért cserébe különböző bábos jeleneteket produkál.
A Poket zsebkönyvek udvarában duóban megy a workshop: az egyik oldalon Vecsei Kinga Réka textil- és jelmeztervező, a másikon a Marék Műhely. Az emberek az összes árnyékos zegzugot kihasználva ülnek és beszélgetnek egymással, a hangulat olyan békés, hogy a napi aktualitások vagy a közéleti hírek sem tudnának betörni az amúgy nyitott kapun.
A települések között ingázó csigabusz nevét meghazudtolva repít minket Taliándörögdre, ahol a hangulat hasonlóan idilli. Itt minden települést könnyen be lehet bóklászni gyalog, így miközben a telefonok lépésszámlálója harciasan pörög, az eldugott kapuk mögött a buszról kevésbé látható csodákra bukkanhatunk.
A fesztiválon rengeteg az önkéntes, diákok is szép számmal dolgoznak, rendszerint helyiekbe futottam bele. Az általános vélemény, hogy nagyon szeretik és várják minden évben ezt a tíz napot, a fiatalabbak főleg annak örülnek, hogy nem kell negyven kilométert utazniuk, hogy találkozzanak valakivel.
Szállásnak praktikus választás a sátor, vadkempingek is a látogatók rendelkezésére állnak, illetve sokan saját kertjüket adják ilyenkor bérbe. Minden négyzetcentiméter értékké válik. Mi a Lőke-Kúria Vendégház udvarát választottuk, sok Művölgy látogató ajánlása alapján. Az udvar nagy, szép, rendezett, sátorhelyek bőven akadnak, de nincs zsúfoltság. A fűben gyerekek kergetik egymást, általános a nyugalom, sokan a fák árnyékában pihenik ki az előző este fáradalmait.
A kúriával szemben egy óvoda kertjében vert tanyát a Petőfi Udvar, ahol idősebb nők gyermeki lelkesedéssel vásárolnak magyar költőket ábrázoló lemosható tetoválást. babzsákokon fekszenek az emberek, senki sem siet, a stresszt mindenki otthon hagyta, miközben a színpadon Sidó Anna művészettörténész mesél Csáth Gézáról.
A központnak számító Kapolcson a pezsgés és a nyüzsi veszi át a nyugalom helyét, már délután annyi ember lepi el az utcákat, mintha sosem ismertük volna a szót: pandémia. Az ember tömeget a főszezonú Szent Mark tér is megirigyelhetné, de a Times Square is elismerően füttyentene.
Kapolcs újra megtelt, a tavalyi őszre száműzött négy Völgyhétvége után most megint vásárok, interaktív és passzív programok, fűben heverésző fiatalok, gyerekkel vagy kutyával felfedezőcsaládok veszik át az uralmat a hétköznapok felett. Itt kapjuk el Zentai Márkot is, a Mörk énekesét, aki azt mondja, hogy azóta járnak ide, amióta van műsoruk, és koncertet tudnak adni:
Az egyik legmegosztóbb Mörk koncert is itt volt, 5-6 éve a Momentán Udvarban; színpadra lépés előtt kitaláltuk Novai Gáborral, hogy kidobjuk a setlistet és kizárólag improvizálni fogunk, ezt neveztük el utólag A bizonytalanság átölelésének. Nagyon furcsa buli volt, még zenekaron belül is vitákat szül, én mindenesetre nagyon élveztem. Nekünk a Völgy minden évben csúcspont, mert bízhatunk az itteni közönség nyitottságában. Viszont idén először, mivel Mr. Zenként egy nappal korábban már felléphettem, volt lehetőségem a két koncert között megtapasztalni a másik oldalról, hogy mi is az, amit Művölgynek hívunk.
A Mörk, persze, idén is zseniális bulit hozott össze a Kőbánya Udvara esti izoláltságában. Az udvarokba amúgy csak jeggyel lehet belépni, a jegyvásárlást pedig védettségi igazolványhoz kötik, így az embermennyiség eloszlik a programokon. Kár, hogy ez nem igaz a csigabuszra, ami az este közeledtével soha nem látott kihívással találja szembe magát: a Carson Coma koncertre igyekvők úgy töltik meg a járatokat, hogy az utasok kitöltik azt a teret is, amit eredetileg az oxigénnek tartottak fent. A Carson Coma srácai valószínűleg ezzel meg is alapozták helyüket jövőre a Panoráma Színpadra.
Sokan az udvarokon kívül élvezik a fesztivált, emberek ülnek a fűben, a fák alatt. Piknikeznek, beszélgetnek és ismerkednek. Az egyik sarkon fából faragott fejszobrokba ütközünk, ők a kapolcsi bácsik. Kapolcs idős urai álltak modellt, így most az ő arcuk köszön vissza és konzerválja velük kicsit az időt. Bár sokan vannak, szemét nem jellemző az utcákon, ennek két oka is lehet, a bérpohár rendszer, illetve a rengeteg kihelyezett kuka.
A Kaláka Versudvarban a Sebő Együttes koncertje barangol különböző nemzetek dallamainak vizén, a Momentán Udvar színpadán pedig Grecsó Krisztiánból lesz a Főhős. A játékos est egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. A színészek jeleneteket improvizálnak Grecsó Krisztián mondatai alapján, amelyek az elhangzott, néha kifejezetten mély gondolatokat a humor fegyverével rögzítik a nézői agyakba. Az alkalmazott kevert műfaj olyannyira válik egésszé, hogy több száz vendég egy emberként érez két órán keresztül.
De a Völgyben amúgy is sajátos (együtt)rezgésben mérik az időt. A programok arra is képesek, hogy idegeneket vigyenek egymáshoz közelebb. Grecsó Zoltán táncművész például testtudat kurzust tartott, tapasztalatai pedig arról árulkodnak, hogy az emberek improvizációikban is nyitottak. Minderről Zoltán így fogalmaz:
A Völgy igazi kultúrsokk-élmény, elképesztő mennyiségű program van, lépten-nyomon rácsodálkozom valamire. Évek óta instrumentális zenéket hallgatok, a magyarországi könnyűzenével itt tudok találkozni legátfogóbban. Hat éve járok ide, minden nyáron, otthonosan mozgok, de ez az első olyan völgyem, ahol tényleg ellátogatok mindenféle programra. Az előző években elkövettem azt a hibát, hogy a kortárstánc-színház vonalán mozogtam. Ami viszont számomra döbbenetes, az az, hogy mekkora az érdeklődés a Momentán Udvaron. Nagyon boldoggá tesz, hogy a közönség keresi ezt a műfajt, egyre nyitottabb az improvizációra. Itthon az improvizatív megnyilvánulások nem voltak népszerűek az elmúlt hetven évben, így a műfaj mostohagyermekként fejlődött a vasfüggöny mögött. Most viszont azt láttam, hogy egyre többen mernek mozogni, a mozgásban szabaddá válni. Ez reménysugár.
De a Művészetek Völgye eleve alapvető emberi igényt csal elő a látogatókból, mindezt a lehető legnagyobb természetességgel: azt a közösségi élményt és annak megélését, amit a hétköznapi, a nagyvárosi lét gőzerővel próbál elnyomni. A fesztivál augusztus 1-ig tart, így aki idilli dimbes-dombos tájon szeretné megélni a poszt-Covid időszak napjait, a Művölgyben megteheti.
(Borítókép: A FireBirds formáció bemutatója a 30. Művészetek Völgye fesztivál hivatalos megnyitóján Kapolcson 2021. július 23-án. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)