Lendület autó, rakodóvonat, CCCP feliratú holdjáró – alighanem minden mára felnőtt fiúgyereknek ismerősek ezek, még ha nem is volt külön gyerekszobájuk. Nekem is volt belőlük odahaza, ha meg az eredetijüket akartam látni, elzarándokoltam szüleimmel a Közlekedési Múzeumba. 

Idestova öt éve nincs efféle zarándokhely, bár a leendő új múzeum helyén a közelmúltban időszakos tárlatot rendeztek be, ahol láthatjuk, mi minden lesz, ha kibírjuk még öt évig. Hiánypótlónak tűnik hát a Camponában most megnyílt kiállítás, ahol gyermekkorunk játékai is visszaköszönnek a Törpeautótól az elemes Mikrolin játékvasúton át az autókvartettig. 

Normális ember nem létezhet mánia nélkül. Például gyűjt valamit. Matchboxokat, akármit. A Matchbox a maga nemében tökéletes játék, a világ pontos leképezése. Épp ezért az egyik legerősebb gyerekkori valuta. Élénk színek, krómozás, részletgazdag kidolgozás. Biztonsági övet is raktak volna bele, ha akkor kötelezővé teszi a KRESZ

– állítja Poós Zoltán író Állami áruház című könyvében, amely szintén részét képezi a kiállításnak sok más közlekedéstörténeti és autóműszaki kiadvánnyal egyetemben. Céljaik között egy online könyvtár is szerepel, ahol a magyar járművek gépkönyveit, típuslapjait és szerelési utasításait is lehet majd lapozgatni.

A legenda szerint akkor sem törnek el a tűvékony tengelyek, ha egy felnőtt rááll az autóra – írta Poós a Matchboxokról. Tény, hogy a mai modellek (a teljesen valósághű, de annál törékenyebb Herpák, Wummok és társaik) kevésbé bírják a strapát, ezekből a régiekből viszont még nem sajnálták az anyagot. Ez a mi szerencsénk, mert így sok háztartásban még mindig fellelhetőek a Pénzverdében készült kisvonatok vagy a szovjet gépkocsigyártást reprezentáló masszív fémautók, amik még a Matchboxokat is lekörözték népszerűségükben, hiszen nem sosem látott Iso Grifót és Pininfarinát formáztak meg, hanem az akkori mindennapjaink részét képező Zsigulikat, Volgákat és Moszkvicsokat. 

A Közlekedési és Járműtechnikai Emlékek nevet viselő alapítvány viszont azt szeretné, ha ezeket a játékokat és azokat a járműveket, amikről megmintázták őket, még unokáink is láthatnák. Elkezdték ezért szisztematikusan összegyűjteni a még fellelhető darabokat, és először Érden, majd miután azt a helyet kinőtték, most a budafoki bevásárlóközpontban rendezkedtek be, hogy a nagyközönségnek is bemutathassák múltunk dicső közlekedéstörténetét. 

A KGST-korszak megannyi titokzatos betűszava elevenedik itt meg: GAZ, UAZ, IFA. Legkisebb fiam ugyan felismeri, de Tufa néven egy kalap alá veszi őket, mert már nemigen van lehetősége élőben találkozni velük. A vitrinekben sorakozó méretarányos makettek segítségével talán az ő fejében és a többi látogatóéban is tisztulhat a köd. Az alapítvány a hazai járműipar hagyományait is szeretné ápolni a korabeli relikviák megőrzésével és kiállításával. Már csak egy még nagyobb hely kell hozzá, hogy igazi Ikarus buszok, Dutra dömperek és Csepel teherautók is felsorakozhassanak. Addig pedig itt vannak kisebb méretű társaik, az oldalkocsis Pannonia motortól a Tünde robogón át az összecsukható Camping kerékpárig. Egyúttal a nagyhírű hazai cégeknek is emléket állítanak, az ÁFOR-tól kezdve a MÁVAUT-ig. 

Úgyhogy bringára, motorra, autóra vagy buszra fel, és irány Budafok, ahol több száz négyzetméternyi múltba csöppenhetünk vissza a kiállítás segítségével. Fiúknak és nagyra nőtt gyerekeknek kötelező program, de lányok-asszonyok számára is jó múltidéző. 

(Borítókép: Gorondy-Novák Edit / Index)