Az interjú előtt elmondta, hogy többször járt Magyarországon, de csak most fog először élőben zenélni. Mikor lép fel?

Először két éve jártam Magyarországon, ekkor ismertem meg a Balatonica csapatát. Nagyon megválogatom, hogy kivel dolgozom együtt, és a srácok lelkesedése, a chillout stílusú zene iránt érzett szeretetük, a jövőbeli terveik, a Balatonica Chillout&Uplifting Rádió felépítése, valamint a személyiségük azonnal megfogott: hihetetlenül pozitívak és energikusak. Barátok lettünk, és ennek köszönhető, hogy augusztus 7-én a budapesti Fröccsteraszon lépek fel, és azt tervezzük, hogy szeptemberben a Balatonon is zenélek. 

A zenéléssel bejárta a fél világot. Hogy lesz valakiből sikeres DJ? 

Mindig is imádtam bulizni, az összes partin az első sorban táncoltam. Az első DJ, akivel Szkopjéban, a szülővárosomban találkoztam, Roger Sanchez volt. Ennek már közel húsz éve. Teljesen elvarázsolt, ahogyan zenélt, ahogy a közönséggel kommunikált. Akkoriban még újságírást tanultam, de grafikusként dolgoztam. A megspórolt pénzemből vettem egy keverőpultot: az volt életem egyik legboldogabb pillanata. Otthon kezdtem el zenélni, és egy DJ barátom beajánlott különböző helyekre. Élveztem, amit csinálok. Ha egyedi vagy, akkor egy idő után az ügyfelek is elkezdenek keresni. Először csak Észak-Macedóniában zenéltem, később már a szomszédos országokba is eljutottam. Aztán jött Spanyolország, Ibiza, Míkonosz, Mexikó, együtt dolgoztam híres kiadókkal és zenészekkel.

Számít a személyiség?

Nagyon is. Az emberek legjobban a személyedhez kötődnek. Fontos, hogy az ember egyedi legyen, hiszen különbség van a profi DJ-k és a lemezlovasok között. Amit egy lemezlovas csinál, azt bárki meg tudja csinálni: összeválogatja a zenéket. Ha egyéniség vagy, akkor saját stílusod is van, ez minden siker alapja. 

Zenélés közben nem beszélget az emberekkel. Hogyan találja meg mégis a közös hangot a közönséggel?

A közös nyelv a zene. Mielőtt elkezdek zenélni, ismerkedek a helyszínnel, igyekszem magamba szívni a helyi levegőt, az atmoszférát, az energiát, próbálom megismeri a közönséget. Zenélés közben figyelem az emberek hangulatát: ha ugrálni akarnak, pörgős zenét játszom, ha élvezik az aktuális dallamot, akkor folytatom, amit éppen csinálok. Én így kommunikálok. 

A zeneiparra máig főként férfi terepként tekintenek. Hogyan ítélik meg a női DJ-ket?

Sokan azt hiszik, hogy nőként könnyebb DJ-nek lenni, mások épp az ellenkezőjét vallják. Az embereknek az az elképzelés él a fejükben, hogy egy nőnek a házvezetés és az anyaság a feladata. Nekem is van gyermekem, és tény, a család támogatása nélkül nagyon nehéz dolgom lenne. De ha nem félsz megmutatni magad, küzdesz az álmaidért, és magabiztos vagy, akkor a közönség is elfogad. Eleinte nehéz volt, mert az emberek nem hitték el, hogy valóban én keverem a zenéket. Ma sok nő DJ megél a külsejéből és az előre elkészített listáiból, DJ mixeiből, ők azonban hamar kiégnek.

Él valamilyen téveszme az emberekben a DJ-kel szemben?

Régen lenézték azokat, akik „csak” zenét kevertek. Manapság – a modern felszerelések világában – fontos, hogy egy DJ-nek legyen zeneelméleti tudása és háttere. A lejátszási lista és az aznapi kínálat összeállítása olyan, mintha komolyzenét komponálnék. Mindig az aktuális hangulatomra hagyatkozom, csak 4-5 zenét tartok szem előtt, a többi már jön magától.

Ön tanult zenélni? 

Ötévesen kaptam egy szintetizátort, akkor kezdődött a zene iránti szerelmem. Nem jártam zenei iskolába, de magánórákra igen: kamaszként fél évig zongoráztam. Az órákat a nagypapám fizette – ő már korán meglátta bennem a tehetséget. A családomnak kevés pénze volt, a fizetés a mindennapi megélhetésre kellett, ezért sem folytattam tovább a különórákat. Felnőttként kijártam egy produceri iskolát, hiszen meg kellett tanulnom a zenekészítést. Manapság a videómegosztók segítségével is meg lehet tanulni keverni, akkoriban erre még nem volt lehetőség. 

Mit szeret a legjobban a zenekészítési folyamatban?

A fejemben mindig van egy kezdőötlet, ez általában az aktuális hangulatomon múlik. Először a zongorán játszom kicsit, dallamokat, témákat, aztán teljesen elveszek a zenében. Már csak azt veszem észre, hogy kész is a dal. Annyira elvisz a zene, hogy úgy érzem, mintha módosult tudatállapotban lennék. Van, hogy egy teljes éjszakán át készítem a zenét, ezután már nincs is szükségem alvásra. Teljesen felszabadulok és megnyugszom, hiszen az érzéseim a folyamat során a felszínre törnek. Az egész folyamatot szeretem, de ennél már csak az a jobb, amikor a közönséggel együtt élvezhetem a művem. 

Improvizál vagy szabályok mentén dolgozik? 

Ha egyetlen struktúrát követnék, akkor kiesnék a lendületből. Minden fellépésen improvizálok, sosem érkezem kész lejátszási listával. Rengeteg zenét viszek az eseményre, azokból is válogatok, de muszáj ráéreznem a közönség hangulatára, hogy hozzájuk igazítsam a hangzást. A tengerparton általában lazulós zenét játszom, egy szórakozóhelyen viszont inkább pörgős számokat választok. Ibiza a kedvenc helyem, azon belül is a Café del Marban szeretek a legjobban zenélni, mert ott a chillout hangzásvilág a menő, és hozzám is az a stílus áll a legközelebb.

Hogyan jellemezné a zenei stílusát? Szabadidejében milyen zenét hallgat?

A stílusom a chillout hangzásvilágtól elkezdve az Ibizán népszerű balearic house zenén át a funky house, deep house és melodic technoig terjed. Annak ellenére, hogy nem játszom hasonló zenét, időnként drum and bass-t hallgatok.

A zenészeknél visszatérő kérdés, de ön hogyan rukkol elő olyan hangzással, amilyennel más még korábban nem?

Nincsenek példaképeim, de Enigma, Jean-Michel Jarre, Mike Oldfield, Vangelis, a Café del Mar válogatások – és általában a jazz előadók – inspirálnak, ugyanakkor ragaszkodom a saját hangzásvilágomhoz. Nehéz olyat alkotni, ami még nem volt, de úgy érzem, hogy nekünk, zenészeknek valami felsőbb erő súgja meg a dallamokat. A zene magától megszületik bennem, nekem csak le kell játszanom. Nem tudom a trükköt, mert erre nincs recept. Zenészként minél egyedibb a karakterünk, annál különlegesebb zenéket készítünk.

Szakmailag mi az eddigi legnagyobb sikere?

A saját lemezkiadóm, az M-Sol Records megalapítása. Nagy kiadókkal dolgoztam együtt – Sony, EMI, Universal –, de a sajátomat a semmiből kellett felépítenem. Mára több mint 1500 előadóval dolgozunk: nagyon boldog vagyok a végeredménnyel. Szabadon dönthetek, tervezhetek, alkothatok, és örülök, hogy más előadókat is képviselhetek. Olyan, mintha a gyermekem lenne. Még csak nyolcéves, szóval még kisgyerek, de szerencsére gyorsan fejlődik.  Egyszer viszont filmzenét szeretnék készíteni. Reklámokon már korábban is dolgoztam, de régi álmom, hogy filmzenéket is komponálhassak.

(Borítókép: Marga Sol. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)