Véget ért a Dalfutár ötödik évada, de már be is jelentették, hogy ősszel érkezik a hatodik. A műsor idén is erős csapatokkal és remek dalokkal futott, mi pedig úgy gondoltuk, utánajárunk annak, miért is működik ilyen jól ez a formátum. A műsor korábbi résztvevői közül Vitáris Iván, Nyáry Luca, Zentai Márk és Linczényi Márkó is segítségünkre volt a fejtegetésben.
A műsor alapkoncepciója az, hogy Hajós András biciklis dalfutárként teker, összeszed egy zeneszerzőt, egy szövegírót, egy producert és egy énekest, akik egymástól függetlenül, anonim módon vetik bele magukat a dalszerzés aktuális folyamatába: valaki megálmodik egy zenei alapot, ez kerül a szövegíróhoz, aki személyiségét és a dal aktuális hangulatát összegyurmázva ír dalszöveget, amiből a zenei producer inspirálódik, meghangszereli a dalkezdeményt, majd a dalt megkapja egy énekes.
A résztvevők fejenként egy hetet kapnak, majd ezt követően találkoznak egy stúdióban, hogy a dal végleg összeálljon.
Ez a műsor váza, de erre épül mindegy egyéb, amitől a Dalfutár több lesz puszta műsornál. Például külön izgalmi faktor, hogy a stáb rendszerint egymástól eltérő műfajban tevékenykedő alkotókat választ egy adásba, amitől a stúdiómunka izgalmas konfliktusokat és konszenzusokat generál. Persze arra is akad példa, hogy a négy alkotó stílusa úgy simul egymásba, mintha már évek rutinja tartaná össze őket.
Megkerestünk több olyan művészt, akik a Dalfutár jelenlegi és előző évadaiban különböző pozíciókról belekóstolhattak a műsorba. Nyáry Luca az ötödik évad első csapatának dalszövegírójaként mutatkozott be, személyisége izgalmas dinamikát kölcsönzött az adásnak. A csapat különlegességét többek között az adta, hogy Hajós András ismert emberek tehetséges gyermekeivel dolgozott, a végeredmény pedig izgalmas és újszerű dal lett. Szövege erősen átitatott Luca gondolataival, amelyek olyan problémákat és jelenségeket vázoltak fel, amivel az összes szereplő könnyen azonosulni tudott:
Abszolút csapatjátékosnak tartom magamat, nagyon szeretem az embereket, és boldoggá tesz, ha másokkal dolgozhatom. Azért izgultam, hogy mit szólnak majd hozzám a többiek, de szerencsére az első pillanattól kezdve csodásan kijöttünk egymással. Arra számítottam, hogy sokkal több lesz köztünk az ellentét, persze volt is valamennyi, de számomra is meglepően gyorsan túljutottunk ezeken. Ez az élmény bebizonyította, hogy abban a környezetben tudok a legjobban alkotni, ahol hagyják, hogy önmagam legyek. Jó érzés volt, hogy végre nem arra ment el az energiám nagy része, hogy eltompítsam a személyiségemet, amit egyébként sokszor csinálok.
Az Antilope Kid néven alkotó Linczényi Márkó, aki az Indexen is előszeretettel síkidegeskedik, vagy elmondja véleményét a hét felkapott YouTube-dalairól, a Dalfutár első, YouTube-ra gyártott adásában töltötte be a produceri szerepet Dallos Bogi, Kőhalmi Zoltán és Lovasi András társaságában. A siker kulcsát ő is a felek közötti dinamikában és viszonyban látja:
A lényeg a realityszál. Mivel a valódi élettel ellentétben a dalok vakon készülnek, így a zenei végeredménynél sokkal izgalmasabb azt látni, hogyan működik az összhang a szereplők között. Lehetne főzőműsor is, csak a zenészek izgalmasabbak a szakácsoknál, és a nadrágjuk is szakadtabb. Az énekesnőt, Bogit ismertem, dolgoztunk együtt, de Kőhalmi és Lovasi meglepetés volt. Mindkettejükért rajongok, és a műsor óta még jobban felnézek rájuk. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy egy Kossuth-díjas zenész, ha csak percekre is, de megfogadta tanácsaimat, és az örök élmény, hogy az egyik legviccesebb magyar standupossal nevettünk együtt. Pont ez a műsor lényege: elmossa a szereplők különbségeit, és közös játszótérre küldi őket őrjöngeni. Azt hiszem, nekem ez életem játszózása volt. Láttam a körülöttem lévő nagy formátumú alkotókat gyerekké meztelenedve közösen játszani. De ez mégis csak egy alkotás, ahol a főnök az alkotás és a tartalom.
Hajós András is azt a gondolatot erősíti, hogy a műsor célja nem a végtermék. Szerinte a Dalfutár „az emberi együttműködésről szóló játékos tanutópia”. A műsorvezető Hajós láthatóan lubickol a dalfutárkodásban: az adások első felében bemutatja az alkotókat, a második felében pedig háttérbe vonul, és mint rendező a távolról figyeli a szeme előtt kibontakozó improvizatív előadást – és néha bátorító, motiváló, ha kell, konfliktust elsimító mondattal egyengeti az összeboronált alkotók útját.
Jeli András, a műsor másik producere arra a kérdésünkre, hogy az öt évad forgatása változtatott-e bármit is a szakmai hozzáállásukon, így nyilatkozott:
Inkább azt mondanám, miben erősített meg: az ilyen underground figuráknak is, mint én és még páran a stábból, lehet mainstream dolgot csinálni úgy, hogy semmit sem kell föladniuk magunkból. Valamint az örök tanulság: ha valamit rendesen csinálsz, nem spórolod ki a munkát belőle, akkor az jó lesz, és ha szerencséd van, sikeres is.
A negyedik évad negyedik csapatának negyedik bemutatott embere volt Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol frontembere. Énekesként vett részt a produkcióban. Az egyik legemlékezetesebb pillanata az volt – amellett, hogy ötéves gyerekként tudott örülni Fekete-Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra felbukkanásának, amikor nyitott tetejű Ikarus buszon gurultak a stúdió udvarára –, hogy kiállt énekstílusáért. Szerinte bele lehet szeretni abba, ha valaki nem pontosan artikulálva mond egy szövegrészletet „a hibát szereted, nem a tökéletességet”.
Sokan azt gondolják, hogy a producer bejön, és megcsinálja a dalt. Ez azért nem teljesen igaz, sőt. A lényeg az, hogy mindenki, a producer, a zenész, a szövegíró bele tudja tenni a dalba a saját értékeit. Ezt a lelkületet próbáltam a Dalfutárban is érvényesíteni. A dalszerzés delikát folyamat, úgy látom, a közönséget is az érdekli a legjobban, hogyan lesz szavakból, harmóniákból, ritmusokból az a mély érzelmet kiváltó valami, amit utána tízezrek énekelnek együtt. A Dalfutár ezt is megmutatja.
A műsor több szempontból edukálja is a nézőit. Zentai Márk, a Mörk zenekar énekese megkeresésünkre például külön kiemelte, hogy zenekara hatalmas figyelmet kapott a Dalfutárban való szereplése után:
Remek dolognak tartom, hogy a nézők betekintést nyernek a dalszerzési, -felvételi és -keverési folyamatba. A pandémia alatt még inkább kitűnt, hogy a civil ember nem becsüli nagyra a művészi munkát, sokan azt hiszik, hogy ez az egész móka és kacagás. Ez a műsor segít abban, hogy megmutassa, hogy egy dal elkészülte milyen összetett folyamat eredménye. Azért én még egy mixfutárt is szívesen csinálnék, ami csak a keverésről szól, mert külön érdekes műfaj, bár rajtam kívül kevés embert érdekelne.
Hajós és Jeli elárulta, hogy szeretnének külföldi előadókat, gyerekeket, civileket, határon túliakat is bevonni a műsorba, és extra tematikus adásokban is gondolkodnak. S bár a jól működő formátum alappillére sokak szerint Hajós személye és humora, a kérdésünkre, hogy ő mit kívánna a műsornak, így felelt:
Mindenki azt hiszi, viccesen kéretem magam, amikor ezt mondom, pedig ez az első számú vágyam: bárcsak működne nélkülem is. Pontosabban biztosan tudom, hogy működne, csak másmilyen lenne. Szóval azt kívánom, bárcsak azt a másmilyent is elfogadnák és szeretnék a nézők. Akkor ennek csak producere lennék, és már foglalkozhatnék a következő műsorral, meg a következővel.
Kérdésünket Jeli Andrásnak is feltettük, aki viccesen azt felelte, hogy ő azt kívánná, hogy ne keljen megszoknia egy új műsorvezetőt, neki megfelel az éppen aktuális, akit ráadásul kedvel is.
Mi az Indexnél András kívánságát támogatjuk, de hogy melyikét, az maradjon titok. Viszont szavazzon, hogy