Tapolca egykor gazdag katonai múltjának emlékét sajnos ma már csak az üresen kongó Dobó István és Kinizsi Pál laktanya őrzi, pedig a település fontos szerepet játszott a magyar királyi honvédség, majd a néphadsereg történetében. A légierő 1935-ben vette birtokba az akkor frissen elkészült repülőteret, ahová a Huba hadfejlesztési tervnek köszönhetően hamar beköltözhetett a 3/I. bombázó osztály „Isten nyila” és „Isten kardja” nevű századai. Az előrenyomuló szovjet csapatok miatt a repülőteret leszerelték és minden értékes darabját elszállították a Harmadik Birodalomba. A visszamaradt felszereléseket és a kiszolgálóépületeket felrobbantották. A helyőrséget 1946-ban adta vissza a Vörös Hadsereg a magyarok kezelésébe. 1950-ben a légierő is visszatért 23. Önálló Csatarepülő Ezred néven.

A kommunizmus nagyszabású haderőfejlesztései következtében a légierő mellett a szárazföldi alakulatok is megjelentek a városban, elsőként 1951-ben a 38. gépesített lövészezred, amelyből 1963-ban megalakult a 8. harckocsi ezred, a későbbi MN 6904 fedőnevű dandár. A három zászlóaljnak, logisztikai századnak is helyt adó laktanya épületei magyar típustervek alapján készültek el. A Vak Bottyánra keresztelt kaszárnyában 93 darab T-54/T-55-ös, a kilencvenes évek közepétől T-72-es harckocsi és több tucat páncélozott gépjármű állomásozott, amelyek közül kb. 40 darabnak jutott hely a beton oszlopokon álló nyitott színek alatt.

A dandár bár 1991-ben felvette Kinizsi Pál nevét, ám az ország fizetőképességének megőrzése, az államháztartási hiány csökkentése miatt 2006-ban a szomszédos Dobó István laktanyával együtt az akkor regnáló kormány végleg bezáratta. A Honvédelmi Minisztérium és az önkormányzat bár megpróbálta az épületek többségének valamilyen új funkciót találni, ám ez elenyésző mértékben sikerült csak nekik. Dugába dőlt az a tervük is, hogy lakóépületekké alakítsák át a Keszthelyi út mindkét oldalán elterülő kaszárnyákat. A kísértetvárosban jelenleg szinte csak egy helyen van élet: Vitárius György harckocsitelepén.

Már az nem mindennapi ötlet, hogy az ember páncélosokat gyűjtsön, de hogy meg is építse a Harmadik Birodalom legendás harckocsiját, egy Panzerkampfwagen VI-ot, közismertebb nevén egy Tigris tank pontos replikáját, az már nem semmi! Honnan jött az ihlet?

Tizenöt évnyi szenvedélyes gyűjtőmunka eredménye az, ami ma itt látható, illetve annak a 2005 környékén történt szerencsés találkozásnak amikor megismerhettem Tóth István játékfilmes díszletezőt, szaknyelven berendezőt, aki sokat panaszkodott, hogy mennyire nincsenek itthon harcjárművek, pláne a második világháborúból és főleg a német oldalról. Hallottam, hogy az oroszok tervrajz alapján, az alkatrészek java részét újra legyártva összeraktak már egy ilyen monstrumot, így magam is ezen az úton indultam el. Persze a kezdeti próbálkozásom nem vezetett eredményre, a lelkesedésem ehhez kevésnek bizonyult.

Merthogy?

Kezdetben egy 1:35-ös Tamiya makett alapján próbáltunk a nulláról elindulni és összerakni a fémszörny replikáját, de az erőátviteli és futómű berendezések nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Ezt követően jött a könnyebbik út, akárcsak a filmek többségében, hogy egy könnyen beszerezhető, méreteiben hasonló szovjet alvázra húzzuk rá a „tigris bundát.” Ez az út már működött. A T-55-ös harckocsi alvázán felépített „német” nagymacskán minden úgy néz ki, mint az eredetin, de az alkatrészek üregesek. Ez két ok miatt volt fontos. Egyrészt a könnyű szállítás miatt a jármű súlya nem lehetett több hét tonnánál, másrészt a nagyon szigorú szabályok miatt a löveget úgy kellett kialakítanunk, hogy az csak pirotechnikai eszközöket tudjon „kilőni”. Ennek tükrében sokszor vágják a fejemhez a páncélosok szerelmesei, hogy ez „csak” egy replika, ez nem eredeti. Igazuk van, ám egy eredeti Tigris I. nehézharckocsi futóműve annyira bonyolult kialakítású és működtetésű szerkezet volt akkor is, ma is, hogy azt a megoldást a németeken kívül senki más nem alkalmazta. A világháború után már ők sem.

Hány lóerős ez a három méter magas monstrum?

Egy 100 lóerős Mercedes motor hajtja.

Ahogy végigsimítom a kezemet a mágneses pánéltörő aknák megtapadását akadályozó rücskös zimmerit pasztán, csak egyetérteni tudok azzal a II. világháborús kanadai harckocsizónak tulajdonított kijelentéssel, miszerint a Tigrisekben egyetlen jó volt, mégpedig az, hogy kevés készült belőlük. Az eredeti recept alapján készítette a zimmeritet?

Nem. Ez csemperagasztó.

Miért Admira lett a neve a Tigrisnek?

Él egy olyan harckocsizó babona, hogy ha a tankodat nőről, lányról, asszonyról nevezed el, akkor nem lövik ki alólad. Én a két leghíresebb tankomat a két lányomról neveztem el. A Tigrist Admiráról,  a T-72-est pedig Édáról.   

Van még itt szintén egy II. világháborús német csoda, egy Jagdpanzer 38 Hetzer páncélvadász is. Ezt a működőképes replikát is szovjet alvázra építette fel a csapatával?

Igen. Ennek alapja egy TDT-55/A szovjet erdészeti traktor, ami nagyon hasonlít az eredeti Hetzer futóművére. Az, hogy ez a jármű is úgynevezett polgári célú átalakításon esett át, tehát hatástalanítva van, a vezetési élményből semmit nem vesz el, mert a kezelő szerveket, erőátviteli berendezéseket az eljárás nem érintette. De nemcsak replikáim vannak, hanem eredeti, működőképes harcjárműveim is mind a II. világháború, mind a hidegháború korszakából. Van Stoewer R200 német tisztek által használt terepjáró, Pak-40 páncéltörő ágyú, a Vörös Hadsereg oldaláról SU-76M rohamlöveg, T-34/76 közepes harckocsi, BM-13 „Katyusa” rakétavető, BA-64 felderítő jármű, illetve a hidegháború idejéből a korábban már említett T-72 tankon kívül T-79 harckocsi, VT-55 harckocsi-mentő és négy darab MTLBU többcélú lánctalpas is.

A családját hogyan tudta meggyőzni, hogy a harckocsigyártás, a páncélosok vásárlása jó ötlet?

Attól fogva, hogy a T-55 alvázával már megbízhatóan működött a Tigris replika, onnantól már a család is elfogadta és látták, hogy ez több mint hobbi. Szépen sorjában jöttek a felkérések, de mi elébe is mentünk azzal, hogy bejelentkeztünk mindenhova, ahova sok ember vagy akár tömegek ellátogattak. Szó szerint a falunapoktól a hadi fesztiválokon át a tömegrendezvényekig, ahol szívesen láttak minket oda mindig elmentünk és a mai napig is megyünk. Többször hangzott el a kérdés a látogatók szájából, hogy miért nem lehet vezethetik a tankokat? Ekkor határoztam el, hogy átalakítom a vállalkozást. A filmek amúgy is ritka vendégnek számítanak, de szerettem volna fejleszteni a vállalkozást, így az úgynevezett családi rendezvényekből származó bevételemet visszaforgattam a cégbe. Elkezdtünk nagyban gondolkodni. 2011 óta van a telephelyem a volt tapolcai laktanyában, azon belül is az egykori harckocsizók helyén. Itt alakítottunk ki egy interaktív, hadi kulturális központot. Itt fogadjuk a hozzánk ellátogatókat, itt lehet tankot vezetni és gépkarabélyból vaktölténnyel lőni.

A családján kívül kik segítenek még önnek? Kik hajtják még a vállalkozást?

Mivel itt egy harckocsi dandár állomásozott, itt találkoztam azokkal az egykori technikusokkal, akik még valóban elsajátították ezeknek az hadi eszközöknek a javítását. Fogadott apám, akivel a mai napig is együtt dolgozom, Pál József nyugállományú zászlós 20 évig volt itt harckocsi-technikus. Én magam is tőle tanultam meg ezt a szakmát. Mert ez egy szakma, elhivatottság és a technika szeretete, ezt csak pénzért nem lehet csinálni! Szerencsére van akinek én is továbbadhatom ezt a megszerzett tudást. Csizmadia Ádám, aki mintha saját fiam lenne 2014-óta jár be a laktanyába. Kezdetben csak segített ezt-azt, ma már ő oktatja a harckocsivezetést, javítja, beszabályozza a járműveket, sőt a T-72 javításakor már ő irányít minket! Domonkos Bence, nagyobbik lányom udvarlója is évek óta besegít. Katonai hagyományőrzőként eleinte csak kísérte a vendégeket, mesélt az eszközökről de ma már ő is aktívan részt vesz a javításokban és a vezetések lebonyolításában.

A család női tagjai is kiveszik a részüket a munkából, mert nagyon sok adminisztratív feladatot igényel a vállalkozás, amit a feleségem és a lányaim nélkül én nem tudnék megcsinálni. De a lányok már aktívan részt vesznek a hadijátékok megszervezésében és lebonyolításában is. A vállalkozás mára olyan lett, mint egy soklábú szék. Ha egyik lába kitörik, attól még nem borul fel. Eljutottunk oda, hogy a családi rendezvények és a kisvállalkozások után már több multinacionális nagyvállalkozás is hozzánk hozza partnereit és dolgozóit kikapcsolódni, tankot vezetni A  filmiparban is szép megbízásaink voltak és vannak.

Milyen filmekben szerepeltek a harckocsijai?

A teljesség igénye nélkül pár film, ami most hirtelen eszembe jut. A magyar stábok közül itt vették fel Szász János rendezésében „A nagy füzet”, Árpa Attila "Argo 2" és Füle Zoltán „Drága Elza” című világháborús játékfilmjeiknek tankos jeleneteit.

A nemzetközi stábok közül sok eszközömet bérelték ki a Roni Ezra igazgatta „Április 9.” című dán háborús filmdrámához, a „Kémek küldetése” (Company-X) című televíziós sorozathoz, a „HHhH – Himmler agyát Heydichnek hívják” című mozihoz. De több tankom is szerepelt „A szerelem története” (Hystory of love) és a „Mudbound” mozikban is. De nemcsak játékfilmek forogtak itt, hanem reklámfilmek, videoklipek is, legutóbb például a Hooligans nevű zenei formáció foglalta el az egyik hangárunkat, hogy itt rögzítsék az „Evolúció” című számuk képi világát. Pár hét múlva ismét fegyverropogástól lesz hangos a bázis „A Sakál, a Patkány, a Kádár és a Laci” című dokumentumfilm dramatizált részeinek felvétele miatt.

Milyen úton lehet páncélosokat venni? A Magyar Honvédség árverésén, külföldi aukciókon, vagy esetleg egy szerencsés találat folytán?

Szerencsére, akkoriban még egész olcsón lehetett hozzájutni az eszközökhöz, mert tömegével selejtezte ki a sereg. Eleinte közvetítőkön keresztül jutottam hozzá egy-egy eszközhöz, de később sikerült haditechnikai engedélyt szereznem, és így már közvetlenül a HM inkurrenciától tudtam venni. Hozzá kell tennem azt is, hogy minden esetben az anyagi erőforrásaim okán csak azokhoz jutottam hozzá, amik másokat nem érdekeltek, mert gyakorlatilag roncs állapotban voltak. Sokszor ismételtem magamban, hogy innen szép nyerni.

Kap anyagi támogatást az önkormányzattól, az államtól? Esetleg szakmai segítséget hadtörténészektől, szakértőktől? Vagy nincs rá szükség?

Sajnos a honvédséggel semmilyen kapcsolatom nincs, évekig próbáltam a különböző honvédelmi célú nevelési, katonai pályára irányítási programokhoz csatlakozni, de ezek a próbálkozások nem jártak eredménnyel. A nagy népszerűségnek örvendő, Tapolcai Hadifesztiválokra is próbáltam kicsábítani őket, de a toborzókon kívül egyéb látványossággal sohasem támogatták a rendezvényt.

Tervez újabb eszközök beszerzését? Például a látványosan pusztuló keceli hadiparktól megvenni, átvenni harcjárműveket?

A keceli hadiparkban látható eszközök a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdona, azaz minden magyar állampolgár tulajdona! Rossz látni a szabad ég alatt elrozsdásodó eszközöket, pedig ha egy magamfajta megkapná a néhai Pintér József gyűjteményének csak egy töredékét vagyonkezelésre, állagmegóvásra, mi mindent tudnánk bemutatni a hozzánk ellátogatóknak és megőrizni az utókornak!  Évekig próbálkoztam, hogy az itt-ott porladozó eszközökből valamilyen vagyonkezelési szerződés keretében kaphassak én is, de ez süket fülekre talált mindenhol. Pedig az egykori tapolcai laktanya alkalmas lenne arra, hogy megfelelő tárolást tudjunk nyújtani, megvannak a szükséges engedélyeim, a technikai háttér. A város katona múltja, turisztika vonzereje is hozzájárult volna a sikerhez, de sajnos ez is kevés volt.