Meghalt Charlie Watts. A világhírű rockzenekar, a Rolling Stones dobosa nyolcvanéves volt. Egy héttel azután hunyt el, hogy bejelentették, egy közelmúltbeli szívműtét miatt kihagyja a Rolling Stones 2022-es amerikai turnéját. Ez a zenekar első koncertkörútja, amelyen nem vett volna részt. Egy londoni kórházban hunyt el szerettei körében.
Az eredetileg grafikus Charlie Watts 1941. június 2-án született Londonban. 1955 óta dobolt, 1963 januárja óta volt a zenekar tagja, Mick Jagger és Keith Richards mellett az egyedüli, aki az összes stúdióalbumon szerepel. Jóval csendesebb életet élt, mint zenekari társai, 1964-ben házasodott meg, és csak a nyolcvanas években támadtak alkoholproblémái, amelyek miatt kis híján elveszítette a családját. 2018-ban adott egy kis életműinterjút Chad Smithnek, a Red Hot Chili Peppers dobosának.
A Beatles dobosa, Ringo Starr a Twitteren búcsúzott tőle.
#God bless Charlie Watts we’re going to miss you man peace and love to the family Ringo ******* pic.twitter.com/3tSFg7EMQG
— #RingoStarr (@ringostarrmusic) August 24, 2021
Keith Richards többször is kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy Charlie Watts nélkül nincs Rolling Stones. Egy anekdota szerint a nyolcvanas években Mick Jagger egyszer részegen felhívta hajnalok hajnalán azzal, hogy a „dobosával” akar beszélni. Charlie Watts felkelt, lezuhanyozott, öltönyt és nyakkendőt vett fel, lement a recepcióra, leütötte Mick Jaggert, búcsúzóul pedig odavetette neki: Te vagy az én kibaszott énekesem.
Charlie Watts kamaszkorában jazzrajongó volt. Jazzdobosnak készült. Első dobszerkóját 1955-ben kapta szüleitől, de azon még Charlie Parker és Gerry Mulligan lemezein hallott számokra dobolt. Mikor már híres dobos volt, és végigjátszott számtalan hajnalt és éjszakát, 2013-ban a Guardiannek adott interjújában azt mondta, hogy sosem szerette a nyílt tereket, nem szeretett a szabadban dobolni. Arra hivatkozott, hogy a szél rendre fújta a cintányérjait, és mozgó korongra ütni a ritmust sokkal nehezebb. Eközben egyébként semmi baja nem volt a természettel sőt, idős korában lovakat is tenyészett.
A dobolás mellett azért szépen készült a felnőtt életére, grafikai tervezőként diplomázott a Westminsteri Egyetemen, de pihenésképp ritmust adott a helyi bandáknak, kávézóknak, kocsmákban lépetett fel, és a jazz mellett felfedezte a rhythm and blues fényes, fekete világát. Éppen beindult volna tervezői karrierje, Dániában kapott munkát, amikor lehetősége nyílt arra, hogy Londonban játsszon a Blues Incorporated nevű csapattal. Otthagyta a dánokat, és hazatért, vonalzók helyett a dobverők mellett döntött.
Amikor Martin Scorsese Rolling Stones koncertfilmjében, a 2008-as Shine a Lightban megszólalt, megjelent egyik régi tévéinterjúja, még fekete-fehérben, amiben mesélt a formatervezési tanulmányairól. Az újságíró megkérdezte, miért döntött úgy, hogy mégis a dobolás mellett döntött, tömören csak ennyit felelt: nagyon rossz designer voltam.
Watts mindig is szeretett a háttérben maradni, és nem csak azért, mert a ritmusszekció a színpadon ritkán van az előtérben. A sajtónyilvánosságot is próbálta kerülni. Amikor 2015-ben a The San Diego Union Tribute interjút kért tőle, azt mondta, hogy nem szeret magáról beszélni, és azt sem szokta elolvasni, amit róla írnak, utána mégis mintegy másfél órán át beszélt arról, hogy mennyire rajong a jazzért, és hogy már tizenhárom éves korában vett egy Gerry Mulligan lemezt, a Walking Shoest. Arról is beszélt, hogy Charlie Parker zenéje nyitotta meg előtte a zene végtelen univerzumát, de azt is mondta, hogy a showbiznisz nem érdekli, és a zenei csatornákat sem nézi.
1963-ban egy londoni klubban találkozott Brian Jonessal, Mick Jaggerrel és Keith Richards-szal, és már kész is volt a Rolling Stones. Keith Richards a 2010-es, Life című önéletrajzi kötetében azt mondta:
Mindig Charlie Watts volt az ágy, amelyre a zenémet fektettem.
Bruce Springsteen pedig azt írta róla egyszer, hogy amikor Mick azt énekli, hogy It's only rock′n′roll but I like it, Charlie az, aki hátul meg is mutatja, hogy miért.