Tavaly csak online könyvfesztivált tartottak, illetve a legnagyobb szó most a jelenlét, ami kellett már a szerzőknek, a kiadónak és az olvasónak egyaránt.
Az elmúlt viharverte idők elvették tőlünk a kulturális ciklikusságot, amikor onnan tudtuk, hogy kitört a nyár, hogy az induló könyvhét jeléül felcsörömpölt a tűzoltőkocsi és felharsant a fanfár. Ilyenkorra időzítette íróóriás és rutinos fikciószerző, költőfejedelem és pályakezdő lírikus is aprócska kötetét vagy óriási művét.
A sajtónak – a 2017-ben elhunyt irodalomtörténész – a nagy hírű Tarján Tamás harangozta be mindig végeérhetetlen, ám befejezett körmondatokban a több száz megjelenő művet, amelyeket csodával határos módon elolvasott mind egy szálig. Nem szólva az emlékezetes könyvhétről 2016-ban, amit a Vörösmarty téren Esterházy Péter már nagyon betegen, de betegségében is irigylésre méltó isteni derűvel nyitott meg, mintegy utolsó nagy gesztussal adózva a számára az életet jelentő irodalomnak a kettészakadt Magyarországról beszélve, a maga fanyarságában, ironikusságában is arisztokratikus stílusában.
Mára a Covid-járvány után, a könyvesboltok bezárásával, a kisebb, családi kiadók tönkremenetelével, de pénz és erőforrások híján legalábbis tavaszi-nyári álomra szunnyadásával óriási szó, hogy két év után a Supka Géza-i kortárs irodalmi fesztivál folytatódik, újra könyvhét lesz, ezúttal a kilencvenkettedik, melyen 173 kiadó kínálja műveit. Az egyszerű halandó kiadóból ennek a töredékét se tudná felsorolni, bár ebben jócskán benne vannak a határon túli műhelyek is.
Ahogy Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke az Indexnek azt a kérdést firtatva, honnét e bőséges kínálat, e kiadó- és könyvcunami, ha a könyvkiadás az elmúlt évben mélyrepülését élte, azt mondja, itt most azért két év terméséről van szó, mert tavaly csak online könyvfesztivál volt, illetve a legnagyobb szó most a jelenlét, ami egyszerre kellett már szerzőnek, kiadónak és olvasónak egyaránt. S nem születne ennyi kötet, ennyi mű, ha olvasó nem volna. De szerencsére van.
Reméljük hát, a szeptember másodikai kezdés nem zavarja meg a népeket, végül is, für alle fälle, az ernyőt is feltalálták már,
s ha egy könyv el akar jutni tulajdonosához, hát elfog. Némelyik dedikálva − kimondani is sok, több mint ezer szerző, alkotó, közreműködő ül majd a kis kempingszéken és ajánlja művét kedves olvasójának: Ibolyka néninek szeretettel.
Ilyenkor hagyományosan mindig kiosztják a legszebb könyveknek járó díjakat is a különböző műfaji kategóriákban. Az idén szépirodalom kategóriában László Noémi Műrepülés című kötete nyert (Kürti Andrea illusztrálta), művészeti és ismeretterjesztő kategóriában Mártonffy Melinda Franciaudvaros bérházak Budapesten című, fotókkal gazdagon illusztrált műve, sorozat kategóriában pedig Grecsó Krisztián magvetős könyvei dobogtatták meg a zsűri szívét. Karácsony Gergely főpolgármesternek Presser Gábor könyve tetszett meg, a főpolgármesteri különdíjat a Presser könyve című könyv kapta.
S hogy ne vegyük el az olvasótól azt az élményt, hogy szubjektivitással vádolhasson, e sorok írója leginkább
című művét rakná be a Vörösmarty téren a tarisznyájába. És kimondja, amit a maga után betöltetlen űrt hagyó mester hangsúlyozott ama bizonyos könyvhéten: ahogy a szerelmesek szeretik egymást, de ezt olykor meg kell szavakkal erősíteni, úgy mondjuk ki most is,
vannak könyvek.
Olvasó, nem leszek vezérlő csillagod, igazodj el magad e gyönyörű gazdagságban. Ezt is tőle loptam.
A programokról, dedikálásokról az érdeklődők a www.unnepikonyvhet.hu oldalon tájékozódhatnak.